Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

#8.Ç Az országgyűlés képviselőházának 15^ K ülése 1940 november 18-én, hétfőn: A mérnökök közül közszolgálati alkalma­zott 3331 és itt 774 fő a mérnökhiány. A ka­mara összeállítása szerint a mérnökhiány _ Ma­gyarországon összesen 1240 főre rúg. Megjegy­zm, hogy ezek nem egyformán oszlanak meg szakok szerint, mert szakok szerint más és más arányú a mérnökhiány. Ezen a mérnökhiányon szeretne a mérnöktársadalom segíteni és ezért terjesztettek be a Máv. mérnökei a mérnöki kamarához egy indítványt, amelyben kérik azt, hogy a mérnökök 'bizonyos pótlékot kapja­nak, hogy ezáltal ezt a pályát ismét vonzóbbá tegyék a fiatálság, az ifjúság számára, mert, sajnos, ma az a helyzet, hogy a műegyetem látogatottsága állandóan csökken. A magánmérnökökkel kapcsolatban is fog­lalkoznak illetékes köreink azzal, hogy ezek agg­kori ellátását valamilyen módon lehetővé te­gyék, mert kétségtelen, hogy a mai idők nem alkalmasak arra, hogy egy magánmérnök tő­két tudjon magának nyüjteni, tehát a mérnö­kök öregkori ellátásáról való gondoskodásnak is előre kell vetnie árnyékát a kormányzat részéről. Ugyancsak régi kívánsága a mérnöktársa­dalomnak a hites mérnöki intézmény. Ennek a hites mérnöki intézménynek tulajdonkép­pen megvan a törvényes alapja, mert hiszen az 1937 : VI. te. 26. §-a kimondja a következő­ket (olvassa): »Az iparügyi miniszter hites mérnöki intézményt rendszeresíthet. A hites mérnök feladata a hatóság hatáskörébe tar­tozó ügyek műszaki vonatkozásaiban szak­véleményt adni, vagy pedig hiteles ténymeg­állapítást tenni.« (Padányi Gulyás Jenő: Hogy kellett volna az árvízkor!) A helyzet tudniillik az, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóságok rendkívül sok műszaki ügyet intéz­nek a nélkül, hogy arra megfelelő tanácsadó­szervük volna. Ezt kívánná vagy a hites mér­nöki intézmény vagy pedig a járási mérnöki intézmény pótolni. Ugyancsak előkészületet folytat a kor­mányzat arra, hogy új tervpályázati szabály­zatot léptessen életbe. Nyilvános tervpályáza­tokat akar mindenütt meghonosítani, mert az az össamérnökség érdeke, hogy mindenkinek jusson a közmunkákból, a tervezési munkála­tokból. (Helyeslés balfelől.) Ezt azonban két­felé kell osztani, nevezetesen a tervezésre és a kivitelezésre. (Bajniss Ferenc: Es hogy sza­bad legyen a verseny! Nagyon helyes!) Mert ahhoz, hogy egy közmunka létrejöhessen, ah­hoz a pénzügyi kormányzat jóakarata szüksé­ges, azonban fontos volna az is, hogy minden egyes tárca, részére ki legyen hasítva egy bi­zonyos összeg a költségvetésen belül, amely összeget tisztán arra fordítsanak, f hogy min­den egyes tárca tervszerűen előkészítse a maga tervezési szükségleteit. T. Ház! Amikor a szociálpolitikára akarok rátérni, nevezetesen az ipari szociálpolitikára (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), eszembe jut Szent Pál evangélistáinak szava, aki azt mon­dotta, a korinthusiakhoz írt első levelében: »Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. •.« (Közi Horváth József: Igaz, csakhogy Szent Pál nem volt evangélista! — Derültség.) és ha az evangélium szeretetét keresztül nem visz­szük, »lehet nekem bár olyan hitem, hogy he gyeket helyezzek át, ha szeretet nincs ben­nem, semmi vagyok«. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Ennek a szeretetnek kell érvényesülnie és ez a szeretet, a pirosan buzgó meleg szív. továbbá a hideg agy és az erős és kemény kéz kell hogy érvényesüljön az eljövendő ipari szociálpolitikában, amelynek feladatai közé tartozik az ipartelepek és bányák szociáilis kérdéseinek megfelelő előbbrevitele, egészség­ügyi viszonyainak rendezése, a balesetelhárí­tás kérdése és így tovább. Közvetlen előkészületben van egy törvény­javaslat, amely az állami munkaközvetítést akarja teljesen megfelelő színvonalra helyezni; az iparügyi miniszter úr a közeljövőben fog ez-, zel a törvényjavaslattal a Ház elé jönni. Ugyancsak hivatalos érdekképviseleti szervek azok, amelyeket itten életbe kell léptetnünk. Teljesen készen áll a munkakamara törvény­javaslata is. Ennek a munkakamarának lé­nyege az, hogy a munkaadókat és a_ munkavál­lalókat a munkaviszony szempontjából fogja össze. Hatásköre javaslattevő, kezdeményező és ellenőrző; közreműködik a bélkél te tésnél, a kollektív szerződések kötésénél, a minimális bér megállapításánál. Ennek kell lennie annak a szervnek, amely a maga szeretetével, a maga evangéliumi szellemével és a maga erejével mind a két felet teljes harmóniában össze tudja hang*olni. (Egy hang a középen: Nagy feladat!) Az általános bányarendészeti szabályzat is előkészületben van, amely a balesetek megelő­zését, a munkaszerződések keresztülvitelét és a muhkarendszabályok életbeléptetését akarja megvalósítani. Az iparfelügyeleti szolgálat szintén in­tegráns része az iparügyi kormányzatnak. Itt azonban figyelemmel kell lennünk arra, hogy az egyébként kitűnően bevált intézmény ne­csak a munkásvédelemre és az iparrendészetre szorítkozzék, hanem főleg a kisiparosnál ott álljon mentorként, hogy racionális termelést és helyes energiagazdálkodást folytasson. Na­gyon sokszor látjuk, hogy feleslegesen keresz­tezett hajtóműveknél, súrlódó csapágyaknál és szíjkorongoknál fellépő fölösleges súrlódással rendkívül sok energia pocsékolódik el. Látjuk azt is, hogy vízihajtóműveknél a közönséges vízikerekekkel fecsérelik el az energia nagy részét, ahelyett, hogy megfelelő, talán ugyan­olyan olcsón előállítható turbinákat állítaná­nak be. Az iparfelügyeletnek tehát hatósági jog­kört kell biztosítani és meg kell adni neki azt a lehetőséget, hogy minden új kisipari üzem szervezésénél, amikor a terveket áttekinti, eze­ket a hibákat azonnal módjában legyen kikü­szöbölni. (Szöllősi Jenő: Tanácsokat és pénzt adjon!) Meglesz mind a kettő. (Taps a szélső­baloldalon.), amint az iparügyi miniszter úr­tól bátor voltam informálódni. Ehhez szüksé­ges az, hogy ezt az óriási munkát státnsrende­zéssel intézzük el, mert hiszen lehetetlen az, hogy ezt a hatalmas munkát egy megyében például csak egy vagy két ember végezze. (Gmber Lajos: Ugy van, itt vagyunk! Hatvan­egy emberrel hogyan lehet az országot el­látni?!) Szükséges azután, hogy, ezeknek mun­kaerejét megfelelően ki tudjuk használni. Például nagyon jó volna, ha az eddigi úti­átalány- vagy útiszámlarendszer helyett meg­felelő gépkocsit tudnánk az iparfelügyelők rendelkezésére bocsátani, mert különösen a távolfekvő vidéki részeken előfordul az, hogy a nehéz vasúti összeköttetés miatt egy egészen bagatell, apró-cseprő, de feltétlenül keresztül­viendő ügy miatt az iparfelügyelőnek félnapi vagy egy egész napi munka,ja fecsérlődik el. (Szöllősi Jenő: De nem 54 fillér kilométer­pénzzel!)

Next

/
Thumbnails
Contents