Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
Az országgyűlés képviselőházának 154-, Igen fontos az, hogy a magyar kisipari arra a színvonalra emeljük, amelyen hajdan volt, tehát hogy megfelelő szaktudást adjunk a kisiparosoknak. A szaktudást továbbképző tanfolyamokon keresztül emelhetjük és tökéletesíthetjük. (Helyeslés a középen.) Ebben a tekintetben az ipari tanfolyamok országos vezetősége nagyszerű munkát fejt ki három vezetőjének, Kruchina báró, Nessik és Gaul miniszteri tanácsosoknak vezetésével, akiknek ezúton is különös elismerésünket kell kifejeznünk. (Éljenzés.) 1935—36-ban indultak meg ezek a tanfolyamok. Az első évben 203 tanfolyam volt s ezeken 5138 iparos vett részt, öt év alatt kétszeresére emelkedett a tanfolyamok és a hallgatók száma, amennyiben annak ellenére, hogy legutóbb a bevonulások és az egyéb katonai akadályoztatások folytán nehézségek gördültek a tanfolyamok megtartása elé, ebben az esztendőben 439 tanfolvamot tartottak 10 632 iparos részvételével. (Rajniss Ferenc: ßljen! — Padányi Gulyás Jenő: Minden dicséretet megérdemel!) Kitűnően megszerkesztett könyvek állanak az iparosok rendelkezésére. Ezek közül a könyvek közül különösen az első két könyve tett szert hihetetlenül nagy népszerűségre a kisiparosok között: a »Közitrazfratási ismeretek iparosok szániára« és a »Gazdasági ismeretek iharosok számára« című könyvek. (SzöHosi Jenő: És az adókönyv 1 ?) Arról is van külön könyv; mert az adózás rejtelmeibe is bele kell tudnia tekinteni az iparosoknak, tehát nagyon helyes az, ha ei*ről külön könyvben tájékoztatjuk. fRainiss Ferenc: Ez mind helyes! Aláírjuk! Nagyon jó dolgok! 1 » 1937-től 1940-i^ 54 ilyen könyv ielent meq* közel negyedmilliós, pontos«n 238^00-es példányszámban. Az egyes sz^kmá.k közül elsőrangú az ács-, a cipész-, a sütő- és a cnkrászioari kézikönvv. Mélyen t. Ház! Az iparosöntudat emelését célozna az a törekvés, ho^y minden imros•n™1< me'rieeryen 9, maga ipartestületi székháza. Œehieslés.) Fjeknek a 1 * ipartestületi székhóinknak emelésébe és bővítésére a költségVeté= építési segélyeket irányoz elő Vé^ül P legszegényebb -pérto-íztáiTr javát hivatott előmozdítani a háziipar. 1920-ban a föl dm íveié RÜp-ví mini^+érinrn re^dszer^í+ette az első háziipari felügyelőségeket. 1930-ban minisztertanácsi határozat alapján a különböző tárcák keretében tartott háziipari tanfolyamokat — ísry a belügyminisztérium keretében a toloncházakban, az igaztógügyminisztérium keretében a fegyintézetekben, a vaUásés közoktatásügyi minisztérium keretében az iskolákban és a népjóléti minisztérura keretében tartott tanfolyamokat —- egységesítették és az iparügyi minisztérium vette kezébe ezeknek a háziipari tanfolyamoknak vezetését. T. Ház! A háziipar iogilag tulaidonkéopen nincsen elhatárolva a kisinartól, elmosódik a határ, hatásköri összeütközések vannak s ezért a mai idők szükségessé teszik azt, hogy a kisipar egy részét felszabadítsuk s ezáltal a háziipar szolgálatába állítsuk. Ali ez különösen a kötő- és s-rövőiparra, amelynek keretében manapság is kisebb gépek segítségével megfelelő megélhetést adhatunk háziipari úton, ha azonban kisiparos csinálja ezt. akinek tanoncot, segédet és más alkalmazottakat kell nevelnie és tartania, akkor az egyszerűen úgy oldja meg a kérdést, hogy nem tart ilyen segédszemélyzetet, hanem ha sok a munkája, akkor munkáslányokkal dolgoztat. A szociális cél tehát az lenne, hogy a kötő- és szövőipar lehetőleg szabadíttassék ülése 1940 november 18-án, hétfőn* 48ö fel, bár ezzel szemben áll tény, hogy ha a kötő- és szövőipari termelés gyáripari úton történik, akkor a közfogyasztás számára sokkal olcsóbban lehet termelni, ami acért fontos, mert végeredményben a kötő- és szövőipari termékeket a szegény néposztály használja fel. A háziipari felügyelőségek óriási munkát végeznek s ezeknek rendkívül nagy jelentőségük van. Ebben a költségvetésben a háziipai: felügyelők, akik fiatal gépészmérnökökből rekrutálódnak, már a IX—XI. fizetési osztályig fel tudnak jutni, ez a kilátástalanság azonban természetszerűleg per absolute nem csábítja a jó elemet, a kitűnő képzettségű mérnököket arra, hogy itt tengessék életüket. Ezért eminens cél volna az, hogy ezeknek az embereknek a magasabb fizetési osztályokba való juthatásával lehetővé tegyük azt, hogy a háziipari felügyelőség ne néptelenedjék el. (Szöllősi Jenő: Ezzel még nem lesz háziipar!) Die ha ez sincs, a háziipar még inkább vissza fog fejlődni. (SzÖllŐsi Jenő: Az igaz!) A gyáripar foglalkoztassa a háziipart: ez is egy kívánság volna. Erre kiváló példát nyújt például a schaffhauseni rendszer. Erre nálunk is találunk egy példát, amelyet azonban nem óhajtok követésreméltónak feltün| tetni, mert hiszen az Egyesült Izzó megtette azt, hogy ilyen háziipari alapon 500 embert foglalkoztatott a közelmúltban, ez az 500 ember azonban mind zsidó volt. Mi kívánjuk azt, hogy a nagyipar foglalkoztassa háziipari alapon a rászoruló embereket, azonban természetesen nem ilyen módon. A közszállítási szabályzatra- kell most rátérnem. A közszáiiítási szabályzat nem lehet béklyó, hanem igenis, olyannak kell lennie, hogy a magyarság: érdekeit mindenütt előnyben részesítse. Különösen a kisiparosság érdekeire vonatkozik ez. mert hiszen a rövidebb határidő, amelyet a teljesen készen lévő úji közszállítási szabályzat az eddigi hosszú határidő helyett hozni fog, különösen előnyére válik majd az iparosságnak. Fellebbezési fórumnak is kell lennie és erre megfelelőnek egyedül az iparügyi minisztériumot látjuk, amely panasz esetén gyorsan és végérvényesen dönteni tud a felmerülő kérdésekben. (Helyeslés.) A magyar mérnöki karnak régi vágya és régi programmja a mérnöki rendtartás módosítása. A ménöki kamara reformjáról szóló tövényjavaslat ugyancsak teljesen készen van és legközelebb a t. Ház színe elé fog kerülni. Fontos ez azért, mert tudomásom szerint a mérnöki kamara az egyetlen kamara, ahol a tagok részvétele fakultatív. (Űav van!) Az új kamara feltétlenül kötelezővé kell. hogy tegye a tagságot. Ez különösen honvédelmi szempontból rendkívül fontos, (Gruber Lajos: Még a városi mérnökök is ikiléptek!) A mérnöki státusra vonatkozólag 1925-ben j az 1925. évi 7000. számú miniszterelnöki renj delet volt az, amely nagyjában elfogadható állapotot teremtett. Nevezetesen e rendelet szerint a központokban, a minisztériumokban, az V. fizetési osztályban volt a mérnökség 12%-a, n Vígban 22%-a, a VII. és VIII-ban 33—33%-a. Ezzel szemben a külszolgálatoknál az V. fizetési osztályban volt 2%-a. a VI-ban 10%-a, a VII., VTII., IX. és X-ben pedig egyenként 22%-á. Ez a státus azóta eltorzult. A mérnöki kamara állandóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és beadvánnyal óhajt Jönni, amelyben azt a kérést terjeszti a kormányzat elé, hogy az V fizetési osztályba 3%-a. a Vl-lba 13%-a. a , VH-b» 21%-a. a VTII-ba 22%-a. a IX-be 20%-a és a X-be 10%-a kerüljön a mérnökségnek.
