Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

4Ô4 Az országgyűlés képviselőházának lí hazánkban a mezőgazdaság játszik, predeszti­nál bennünket arra, hogy az előbb emiitettek mellett a mezőgazdasági ipart is igyekezzünk mindenáron és minden lehetőségünk szerint fokozni. Ezért forszírozza a kormányzat a ha­zai növényi és állati olaj és zsiradék gyártá­sát. Ezenkívül a jaamut- és jutabehozatali ne­hézségek folytán újabb nyersanyagoknak, így különösen a lenszalmának feldolgozása tárgya az iparügyi minisztérium gondoskodásának. Magyarországon rendkívül nagyjelentőségű dolog a cellulózegyártás. Papírszükségletünk és nyerseellulóze szükségletünk óriási és ezen a téren igen erős az importunk. Kukoricaszár­ban és egyéb nyersanyagban, de fahulladékban is megfelelő nyersanyag áll rendelkezésünkre, úgyhogy munkásságunk foglalkoztatása ezen a téren nemcsak rendkívül szükséges, hanem aránylag könnyű is, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a cellulózegyárak invesztíciójá­hoz lényegében nem kell túlságosan nagy tőke. Az iparügyi miniszter úr az elmúlt idők­ben egyik beszédében hangoztatta, hogy a nemzet minden egyes tagjának erkölcsi köteles­sége a magyar ipart olymódom segíteni, hogy az értéktelennek látszó hulladékot, különösei: a vas-, fém-, papír- és textilhulladékot nem semmisíti meg, (Ügy van! Ügy van! a közé­pen.) hanem összegyűjti és ezáltal izmosítja a magyar ipart. (Padányi Gulyás Jenő: És ne építsék toe épületekbe a vasat!) Ugyanez az elv vezeti Kormányzatunkat, amikor tanulmányi segélyeket ad a nyersanyagok pótlása iránti kísérletek folytatására. T. Ház! Egy másik nagyfontosságú tétel az energia kérdése. Ha tekintetbe, vesszük, hogy községeinknek osak 32%-a van villany­világítással ellátva, látjuk, hogy e téren óriási feladatok várnak még reánk. ÍSzöllősi Jenő: Igen, de kis falun az nem jó üzlet!) Ebben az esztendőben hatvan község villamosítása feje­ződik be. Láthatjuk azt is, hogy az elektromos energiatermelés tíz esztendő alatt kétszeresére emelkedett, mert míg 1929-ben az elektromos energiatermelés mennyisége 696 6 millió ^kilo­watt-óra volt, ez a mennyiség 1939-ben kétsze­resére, 1304 millió kilowatt-órára emelkedett. (Müller Antal: Hátha még olcsó volna! — Ziinmer Ferenc: Akkor nem üzlet!) Az elektro­mos energiatermelés az országban nem egyen­letes. Vannak az országnak egyes részei, ahol a termelés sokkal erőteljesebb, míg más terü­leteken igen csekély. Ezért egy országos ener­fdiarendszert kellene kiépíteni kooperációs há­ózat létesítésével, amikor is a szomszédos há­lózatok egymást ki tudják segíteni. Uj ener­giatelepeket kell tehát létesíteni. Különösen fontos ez a most felszabadult Erdélyben, ahol úgyszólván szűz terület áll rendelkezésünkre. Itt iparkodnak is keresztülvinni azt a rend­szert, nosry 'mindenütt egyforma, nevezetesen háromfázisú, 50 periódusú váltóáramot termel­jenek. Az elektromos energia nemcsak a vilá­gítás révén fejleszti a kultúrát, hanem min­denben elősegíti az ipart és a mezőgazdaságot. Különösen az előbb említett alumínium-kérdés­nél van rendkívül jelentős szerene. mert hiszen egy kilogramm aluminium termeléséhez nem kevesebb, mint 25 kilowatt-óra váltóáram szük­séges; ez a szükséglet tehát akkor, amikor ilyen nagymennyiségű alumíniumot akarunk termelni, rendkívül számottevő. A főváros az elektromos centrálék közül a bánhidai centrálét fogja ebben az esztendő­ben erőteljesen fejleszteni, a Mátrában pedig egy . toljeséh űj erőműtelep létesítése áll köz­vetlenül befejezés előtt. U. ülése 19Jf.O november 18-én, hetfön. Ami vízi erőtelepeinket illeti, — mert hi­szen a fehér szén, a víz az az energia, ame­lyet r az újabb területgyarapodások folytán természeti kincsképpen felhasználásra szintén megkaptunk — egy vízi erőműtelep létesítése 1941 őszén fog befejezést nyerni Ungvárott 5000 lóerővel, egy másik erőműtelep pedig a Hernád vizét fogja átalakítani energiává 3000 lóerő nagyságban megfelelő távvezetékkel Tiszalucon és Kesznyétén. A gyáriparban — amely az ipari tárca gondoskodása körébe tartozó területek közül természetesen egyike a legfontosabbaknak — keresztül kell vinni egyrészt honvédelmi, más­részt szociális szempontból az egészséges de­centralizációt, mert hiszen ezzel tudjuk elérni azt, hogy azoknak a népfeleslegeknek, ame­lyek remélhetőleg lesznek, megfelelő és ember­hez méltó megélhetést tudunk adni, nem az­által, hiogy az ország fővárosába szívjuk fel az ország lakosságának feleslegét, hanem az­által, hogy mindenütt lehetőleg egyforma népsűrűségre iparkodunk törekedni. (Helyes­lés a középen.) Ebbe a gyártásba bele kell nyúlnia az ipari kormányzatnak; az ipari kor­mányzat számára tehát nagyobb erőt és na­gyobb hatalmat kell a törvényhozásnak bizto­sítania, hogy mindenféle felesleges anyag­pazarlást, energiaveszteséget, energiapocséko­lást kiküszöbölhessen. Az előbb említett aluminiumgyárak mel­lett más új gyárak is létesülnek a költség­vetés alapján, még pedig: négy új fémipari gyár, amelyek ezer munkást foglalkoztatnak, egy új textilgyár, még pedig egy 'fésűsfonó­gyár, a papíripari üzemek bővíttetnek és léte­sítendő lesz egy új műrostgyár, e^y műselyem­gyár és egy új cellofángyár. Ezek azok a szükségletek, amelyeknek kielégítése eminen­sen fontos, hogy hazánkban történjék meg. Most, amikor háborúban állunk, talán gro­teszkül hangzik, mégis keresztül kell vinnünk minden erőnkkel ipari kivitelünk fokozását. Az iparban, az iparvállalatoknál a zsidótör­vény nagyjában végre van hajtva. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Meg kell azonban még oldanunk azt a kérdést, hogy a megbízhatatlan külföldi munkaerők kicseré­lése is megtörténjék. Amilyen fontos a nemzet életében a nagy­ipar, ugyanolyan fontos a kisipar is. Különö­sen értékes munkát pordukál ezen a téren a Kisipari Kiviteli Intézet, amely bár nagyon csekély dotációval dolgozik, 500 külföldi leve­lezőjével és belföldi szervezetével mégis lene­tévő teszi a magyar kisiparosnak azt, hogy előtte ismeretlen idegen nyelveken és idegen viszonyok között ezen az intézeten keresztül bonyolítsa le adminisztrációját és levelezését. Ez az intézet intézi el a kisiparosok valuta­ügyét és szerzi meg a kiviteli engedélyeket a kisiparosoknak a Nemzeti Banknál. Rendkívül fontos szerepe van a kisipari hitelakciónak. Az löksz, az a szerv, amely ez­zel foglalkozik. Fel kell említenem azt, hogy 45.000 kisiparos közszállítását bonyolította le az löksz. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a kisiparos életlehetőségének megteremtésénél milyen rendkívül fontos a hitelkérdés, (Ilovszky János: Ügy van!) Ezt a Baross Szövetség bevonásával és egyéb iparostársa­dalmi szervezetek meghallgatása után eldotta meg kormányzatunk olyan módon, hogy emelni kívánja mindenütt úgy a bankszerű fedezet nélküli hiteleket, mint a középlejáratú hitele­ket és végül a fedezett hiteleket»

Next

/
Thumbnails
Contents