Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. Ezeket mint órabéreseket, vagy napidíjasokat kezelik. Kérem a miniszter urat, hogy ezeket az elektrotechnikai szakiskolát végzett tisztviselőket a műszaki tisztviselők megfelelő státusába sorozza be. A mai viszonyok közt bármilyen jóindulattal és jóérzéssel vagyok az iparügyi miniszter úr iránt, de mivel a kormány, a rendszer politikájával szemben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szódásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Talán jókedvében teremtette Isten a magyar embert, mert ez a magyar fajta, ahová csak a kegyetlen sors állítja, mindig a legnagyobb, odaadást tudja kifejteni, a legnagyobb erőfeszítéssel tud dolgozni, fegyelem van benne és ha talán néha könnyezni szeretne is, mert érzi a nyomorúságát, ha talán néha panaszkodni szeretne is, mert a gyermekei kenyeret kérnek, akkor is tudja, mi a kötelessége, mert tudja, mivel tartozik a társadalomnak, a nemzetnek. Ezek a dolgozók a társadalom névtelen hősei, a felelősségnek névtelen hősei. Ezek közül szeretnék én két kategóriát kiragadni, amelyekről nem emlékeztek meg a költségvetési vita alkalmával. Ezek a postamesterségek levélhordói és kiadói. (Ügy van! a baloldalon.) A falusi postás az örökös lótó-futó, aki télen a hatalmas hideggel, hóval, viharral, ősszel a nagy latyakkal, nyáron a nagy forró s ággal küszködik. Ö a valódi összekötője a városnak és a falunak. Ez az egyszerű ember nem részesül olyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben, amelyben az ő' városi kartársai részesülnek. Míg városi kartársai megkapják a nyugdíjat, megkapják a betegségi biztosítást, a családi pótlékot, addig ez a levélhordó csak havi 50—70 pengős fizetésben részesül és ha a postamesternek nem tetszik, kétheti felmondással elküldheti, mint az egyszerű házi cselédet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyancsak ilyen nehéz helyzetben vannak s szintén a szegődményesek közé tartoznak a postamesteri kiadók, mert ezek a kiadók éppen úgy vannak, mint a levélhordók, kétheti felmondással elbocsáthatják őket. (Egy hang a szélsőjobboldalon: Államosítani kell Őket!) A fizetésük 70—80—100 pengő. Rendszerint vénkisasszonyok, akiknek arcáról lelopta az, élet nyomorúsága a mosolyt, ellopta tőlük a fiatalságot s akik egész fiatalságukat ott töltik el a postán, ott görnyednek reggeltől-estig és ezért a felelősségteljes munkáért alig részesülnek anyagi elismerésben. Szabadságuk nincs, mert ha szabadságra akarnak menni, helyettest kell állítaniok, akit nekik kell fizetniük. De miből fizessék a helyettest? Ha pedig fizetik, akkor miből éljenek szabadságuk idején? A kérdés megoldása csak egy lehet: az egyenlő elbánás elve megköveteli, hogy tessék ezeket a postamesteri kihordókat és kiadókat végre államosítani. Régi kívánság ez és ennek teljesítését a kereskedelemügyi miniszter úrnak végre fel kell vennie valamelyik évi költségvetésbe. Amikor a honvédelem fokozott munkát követel az emberi társadalomtól, akkor az a falusi levélhordó és kiadó éppúgy kiveszi a részét a munkából, tehát ő is aktív részese a honvédelemnek. Ezért őt is egyenlő elbánásban kell részesíteni. Még valamiről meg kell emlékeznem. Egy kis államnaik minden kincset meg kell becsülKÉPVISELÖHÁZI XA.PLÓ VII. ülése 1940 november 15-én, pénteken. 477 nie. Nekünk magyaroknak egyetlen kincsünk ma már a nyelvünk. »Nyelvében él a nemzet« és sajnos, rövidesen el jön az ideje annak, amikor nyelvünkben sem élhetünk, mert ez a liberális zsidó szellem argója és zsargonja megfertőzte a nyelvünket, azt is igyekszik tőlünk ellopni. Szerencse, hogy ott van még a falusi társadalom, amely megtartja a nyelvet a maga tisztaságában. De nemi is csoda, hogy rontják a nyelvünket, hiszen éppen a hivatalos nyelv segíti azt a legjobban elő. Mivel? A gépírással. Miért? Mert írógépeinken nincs, megfelelő magyar ABC. Az írógépek nem ismerik a hosszú í betűt, a hosszú ó betűt, a hosszú ü betűt sem kicsinyben, sem nagyban. Nekünk a nyelv védelme érdekében kötelességünk megakadályozni az olyan írógépek beözönlését, amelyeken nincs megfelelő magyar ABC. Arre kérem tehát a miniszter urat, találja meg a módot arra, hogy a magyar írógépeken teljes magyar ABC lehessen. Ha ilyen gépeket fogunk használni, akkor meg fog javulni a helyesírás, meg fog javulni a nyelvhelyesség, ami ellen különösen a hivatalos nyelv vét. (Közi Horváth József: A hivatalos nyelvet az írógéppel sem lehet megjavítani!) Még azzal sem lehet megjavítani, mert mondatszerkesztési hibái vannak. Ugyancsak a honvédelem érdeke követeli meg azt, hogy az utak egy kézben legyenek, azok irányítása központosított legyen. Ezt t. kénviselő társaim is megemlítették és én i» rá kívánok ezzel kapcsolatban mutatni néhány érdekes dologra. ígj például rámutatok arra, hogy amikor a megyei utak találkozhatnának a megyehatároknál, akkor igen sokszor nem épülnek meg, azért, mert egyik megyének esetleg nem érdeke az, ami a másiknak érdeke. Nagyon érdekes például az, hogy Csány és Jászárokszállás között, azután Tarnaörs és Jászdózsa között, továbbá Jászszentandrás és Heves között nincs összekötő megyei út. A kocsik belefulladnak ősszel és télen a hatalmas sárba, pedig nekünk minden eszközzel elő kellene segítenünk a falusi emberek^ előbbrejutását. Ezért szükséges lenne az útépítés központi irányítása. Ha ez megtörténik, akkor az is megszűnik végre, ami például Bács-Bodrog vármegyében van, ahol nemigen találunk állami utat. A megyére óriási feladatok hárulnak s amikor a megye felépíti az utakat, az állam hajlandó átvenni akkor, amikor a megye már óriási áldozatokat hozott. T. Ház! Kunder igen t. képviselőtársam tegnap kifejtette, hogy nem lát a kormány politikájában semmi gazdasági tervszerűséget s miután valóban én sem látok, magam is csak azt hangsúlyozom és szeretném már látni, hogy félretéve minden pártpolitikai szempontot, valóban szülessék meg az a gazdasági terv, amely végre kiemeli az országot abból a letörtségéből, amely letörtség után végre mosoly fog fakadni a dolgozó emberek arcán s ez a mosoly erőt ad és az' erő a biztosítéka az új ezeresztendős magyar történelemnek. Bizalmatlan vagyok a rendszer iránt, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Tauf fer Gábor. Elnök: Tauf fer képviselő urat illeti a szó. Tauf fer Gábor: T. Képviselőház! Egeszén röviden csak egy témát kívánok (megemlíteni. Nagyon sajnálom, hogy a miniszer úr nincs jelen, mert azt hiszem, szavaim hatása alatt 75