Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

478 Az országgyűlés képviselőházának 11 gondolkodóba esnék a munkásság javára előterjesztendő egy indítványom kapcsán. A balatoni közlekedésről akarok beszélni, ami engem egyrészt naint Zala vármegye képviselőjét érdekel, másrészt pedig érdekel abból a szempontból, hogy a budapesti szegény munkásemberek víkendezési lehetőségét szeretném ezzel megteremteni. Nagy áldás erre az országra, hogy Balatonja van és nagy áldás Budapestre, hogy az 130 kilométer távolságban megközelíthető. A baj azonban az, hogy a Máv. ezt a kérdést nem kezeli teljesen szociális szempontból, hanem a jegyek árának megállapításánál inkább a rentabilitás szempontjait tartja szem előtt. Arra kérem a miniszter urat, helyezze -más alapra ennek a kérdésnek megoldását. Meg kellene találni amnak a módját, hogy rezsijegyekkel flenne 'megközelíthető a munkásság, és a szegénysorsú polgárság részéről a nyári idény alatt, a víkendidőkben a Balaton, hogy ezáltal ennek a szegény néposztálynak is lehetővé tegye testi és lelki felüdülését. Ennek a megoldásnak kapcsolatosnak kell lennie azzal, hogy a miniszter úr utasítást adna, legalább is felszólítaná a nagy gyárakat és vállalatokat, hogy a Balaton partján kijelölt megfelelő helyen létesítsenek légsátrakat, mert ez a legolcsóbb módja a munkásság és a szegény nép elhelyezésének ilyen alkalmakkor s ennek révén azután ^ mód ját tudnánk ejteni annak, hogy a szegény polgárság és munkásság iis kivennie részét a balatoni üdülésiből. Arra kérem a miniszter urat és a Máv.-nak bizonyára itt jelenlévő képviselőjét, hogy ezt a kérdést oldják meg ebben a szociális irányban. (Tafts a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a tárca költségvetéséhez hozzászólni? (Nem!)

r Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca és a vele kapcsolatos fejezetek költség-vetését általánosságban elfogadni? (Igen!) Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség, A Ház a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca és a vele kapcsolatos fejezetek költségvetését általánosságban elfogadta. (Éljenzés a jobboldalon.) Következik a tárca részleteiben való megszavazása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző: (felolvassa a kereskedelem,- és közlekedésügyi tárca 1—5. címeit, azután a költségvetés XVIII. és XIX. fejezeteit, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.). Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi tárca és a vele kapcsolatos fejezetek^ költségvetésével ezzel részleteiben is végeztünk, (Elénk_ felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen a miniszter! — Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T, Ház! Ezzel napirendünk kimerülvén, javaslatot teszek arravonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket a jövő héten, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsuk és annak mapirendjére egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalását a következő megváltoztatott sorrendben: iparügyi tárca és a vele kapcsolatos költségvetési fejezetek, belügyi tárca, földművelésügyi tárca és a vele kapcsolatos költségvetési fejezetek, vallás- és közoktatásügyi tárca, miniszterelnökei, ülése 19 W november 15-én, pénteken. ségl tárca s a vele kapcsolatos költségvetési fejezetek. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. ' Jelentem a t. Háznak, hogy Matolcsy Mátyás képviselő úr a házszabályok 143. ^-a (1) bekezdésének a) pontja alapján való felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt. A szó őt megilleti. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A szerdai interpellációs napon Barcsay Ákos főispán úrral kapcsolatban voltam bátor inteirpellációbau foglalkozni az ő politikai működésével. Ezennel kijelentem: az interpelláció során elhangzott kijelentésekkel kapcsolatban le kell szegeznem, hogy mindazokat a megállapításokat, amelyeket a kormányzat külpolitikájáért lehetne vonatkoztatni, én kizárólag a főispán úrra és semmi körülmények között sem Csáky külügyminiszter úr külpolitikájára értettem. Nem is érthettem, mert hiszen az igen tisztelt kormány és kormánypárt hallhatta leginkább, hogy egész pártunk a külügyminiszter úr politikája iránt a legteljesebb bizalommnal van. (Ügy van! Űpy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Várady László: Es a miniszterelnök úr kül• politikája iránt?) Magától értetődik, hogy a miniszterelnök úr külpolitikája iránt is, mert azt hiszem, mondanom sem kell, hogy amint a külügyminiszter úr külpolitikáját lefektette, a kormányelnök úr is teljes mértékben azon^ a politikai vonalon van. (Elénk helyeslés-) Ezt senki seam vonhatja kétségbe, én^ sem. (Elénk helyeslés,) En az egész megállapítást magától értetődően a Barcsay főispán úr által egy küldöttség előtt tett nyilatkozatra vonatkoztattam, mert csak arra vonatkoztathattam. Ezzel kapcsolatban, ezeknek leszegezése után legyen szabad egészen röviden emlékeztetnem arra, — s nagyon kérem az igen t. Házat, hogy ezt a legteljesebb r nyugalommal hallgassák meg — hogy a februári időközi választásnál a kunszentmiklósi kerületben, amikor a választási kampányban Barosay főispán úrral szemben azt az észrevételt tettük, hogy vájjon összeegyeztethető-e a választójogi törvénnyel az, hogy egy aktív főispán a választási agitációban résztvesz, a gyűléseken beszél, ő tanúk előtt vonaton, a nyilvánosság előtt ezt mondotta: »Mit bánom én? A fő, hogy birtokon belül legyen, ti pedig petíciónál játok.« (Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Egy rövid időre türelmet kértem. Ezt újságban, napilapban, hetilapban leközöltem szórói-szóra. (Zaj a jobboldalon,) Rövid türelmet kértem. Uigiyanezt a kérést intéztem itt a képviselőházban a belügyminiszter úrhoz interpelláció formájában, mert nekünk, fanatikus fiatal magyaroknak az a felfogásunk, hogy a magyar törvények tisztelete mindenkire kötelező, rank is és a főispán úrra egyaránt, (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ne tessék ezen felháborodni. En osak egyet vagyok bátor közölni: azóta pontosan nyolc hónap telt el és sem a saotonyi atkozatra, sem a Házban elmondott interpellációra semmi nevezendő választ nem kaptunk. T. Ház! Amikor én ilyen tapasztalatokkal rendelkezem — és valljuk be őszintén, ha az igen t.^ képviselőtársaim átélték volna azt a választást a nii oldalunkon, érezték volna annak demoralizáló hatását, hogy a magyar törvények, azok nem lényegesek, a fő csak az, hogy birtokon belül legyenek, — az ilyen fel-