Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Áz országgyűlés képviselőházának 153. Egy véleményen!) Azt hiszem, hogy tudunk találkozni végre a magyar gazdasági életnek és népünknek, fajtánknak szeretetében akkor, ha elismerjük a pénzügyminiszter iirnak azt a komoly szaktudásra valló elhatározását, amellyel szakított a régi ortodox aranyelmélettel. (Rapcsányi László: Hajtsa is végre a gyakorlatban. Ez az elmélet, más a gyakorlat! — Pándi Antal: Gyönyörű szólam!) Elnök: Kérem, pándi képviselő úr, már el méltóztatott beszédét mondani Czermann Antal: Az is érthető, hogy előbb nem hajtotta végre a kormány, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Lassan járj, tovább érsz!) hiszen csak 1938-ban értük el a pénzügyi önállóság korszakát. (Rapcsányi László: Gyenge érv! Nagyon gyenge!) Nem gyenge érv, ez a valóság. (Elnök csenget.) Azonkívül egyéb körülmények is közrejátszottak. Az is természetes, hogy a pénzügyminiszter úr aláhúzta, hogy a pénzügyi politikában Németország és Olaszország pénzügyi politikájával összhangban kíván eljárni, (Pándi Antal: Egy évvel ezelőtt még nem ezt mondta!) mert hiszen olyan szoros kapcsolatban állunk ezekkel az államokkal gazdasági téren is, hogy ennek a kapcsolatnak a következményeit természetszerűleg le kellett vonnunk, ha meg akarjuk állni a helyünket. (Rapcsányi László: De tavaly mi még ezért német bérencek voltunk!) Ez a pénzügyi rendszer tette lehetővé — mint mondottam — a győri Programm meghirdetését és a mostani költségvetésben foglalt hatalmas beruházási Programm kitűzését. Ez a programra igen közelről érinti a kereskedelmi és a közlekedési politikát s ezzel akarok .most foglalkozni. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad még magáról a kereskedelemről is egy-két gondolatot elmondanom. Nagyon helyes az, hogy a kormány a termelést helyezte egész kormányzati tevékenységének középpontjába. A kormányzat programmjában benne van az is, hogy az életnívót a gazdaságilag elesettebb, alacsonyabb társadalmi osztályokban emeli. Mussolini 1906-ban, (Lili János: Az más!) amikor elindult, megmondta, hogy nemcsak a meglévő termelési javak igazságos elosztásával, hanem a termelés fokozásával lehet csak a szociális kérdést megoldani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt keresztül is vitte!) Nálunk sokat beszélnek a kollektív eszméről, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az igaz!) ha azonban az eszeiét csak a jövedelemeloszlás szempontjából akarjuk alkalmazni és nem törődünk a termelés fokozásával, (Lili János: De mi törődünk!) akkor kollektív szegénység lesz belőle. (Rapcsányi László: Ez szofizma! — Lili János: Mi azzal is törődünk!) A kormányzat tehát helyes alapokon áll; a ter mêlés irányítására szükség van s mivel háborús időket élünk és a nyersanyagok felett nem rendelkezünk korlátlanul, természetes, hogy a termelés mellett a fogyasztás irányítására ís «szűkség van. A harmadik tényezője a gazdasági életnek a forgalom. Az sem maradhat ki természetszerűleg ebből az irányításból. Békében a forgalomnak, a kereskedelemnek a feladata a termelt javakat a fogyasztóhoz minél nagyobb számban és minél kellemesebb formában eljuttatni. A kereskedelemnek ez a feladata ma, amikor háborús gazdasági életet élünk, szűkebb térre redukálódik. így tehát nemcsak a tévé kenységnek, hanem a nemzeti jövedelemben való részesedésnek is szűkebb térre kell szorulnia. (Pándi Antal: A kereskedelemről beülése 1940 november 15-én, péntekén. 459 széljen már!) Arról beszélek. A forgalomnak, illetve a kereskedelemnek szintén irányítottnak kell lennie, mert hiszen a javaknak, az elsőrendű szükségleti cikkeknek minden társa dalmi réteghez való eljuttatása ma már kor mányzati feladat ós nem lehet a kereskedelem szabadságának feláldozni ezt a gondolatot. (Pándi Antal: Ezt vallottam én is!) És itt legyen szabad egy pillanatra megállnom. A legutóbbi bányász sztrájkkal kapcsolatban akarok egy megjegyzést tenni. Nem a bányászsztrájk politikai hátterével akarok foglalkozni... (Palló Imre: Nincs politikai háttere! — Rapcsányi László: Kenyérkérdés!) En errevonatkozó információimat kizárólag a munkásság köréből kaptam. Ezek szerint az információk szerint politikai háttere is volt a sztrájknak. (Rapcsányi László: Könnyű ráhúzni!) A nélkül, hogy a részletekbe belebocsátkoznám, hiszen erre még talán lesz módom, a kérdés szociális részét akarom megemlíteni. Sajnos, a sztrájk kitörésekor betegségem miatt nem mehettem el a bányamunkásság körébe, de kapcsolataimat azért fenntartottam velük. Amikor feltettem nekik azt a kérdést: »Miért sztrájkoltok tulajdonképpen...« Elnök: Kénytelen vagyok a szónok úr szíves figyelmét felhívni arra, hogy a bányászat az iparügyi tárcához tartozik, tehát méltóztassék ezzel a kérdéssel ott foglalkozni. Czermann Antal: Amikor feltettem azt a kérdést: mi bajotok van tulajdonképpen? — akkor az áruelosztás kérdésével jöttek elém, mondván: »Nekünk az a kérésünk, hogy a keresetünkért meg is kapjuk a ruhát, a szalonnát, a zsírt, mert nekünk arra nincs időnk, hogy ezeknek megszerzéséért külön harcot folytassunk.« Amikor az árnelosztás gondolatát taglalom, — amiről azt mondtam, hogy állami feladat — akkor mint három bánya képviselője, azt a kérést intézem az iparügyi miniszter úrhoz, hogy az áruelosztás az állam kezében ezen a téren is igazságosan történjék. (Palló Imre: Az iparügyi miniszter űr nincs itt!) Elnök: A képviselő úr ezt a kérést a jelenlévő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz intézte. A jelenlevő iparügyi miniszter úr megvan bízva a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével. (Derültség.) Czermann Antal: T. Ház! A kereskedelem irányításából folyik az is, hogy a Külkereskedelmi Hivatal átszervezésével foglalkoznia kell a kereskedelemügyi miniszter úrnak. A Programm — amint hallottuk — az, hogy a kereskedelemügyi minisztériumnak is legyenek külső szervei, amelyek a kereskedelempolitika irányításában nagy szerepet fognak játszani. Én ezt a gondolatot örömmel üdvözlöm, csak két megjegyzést fűzök hozzá. Egyik az: remélem, hogy a kereskedelmi hivatal — nem is szeretem ezt a szót használni, hogy hivatal, jobban szeretném, ha kereskedelmi intézet , volna — nem lesz jbürokratikus szerv. És itt Piukovich képviselőtársammal kell egy pillanatra polemizálnom, aki azt mondotta, nem szeretné, ha ez a kereskedelmi intézet kommerciális szerv volna. Én meg azt mondom a miniszter úrnak, hogy én pedig nem szeretném, ha iegy bürokratikus szerv leune belőle, ellenkezőleg, legyen meg benne minden élénksége és mozgékonysága a kereskedelmi életnek legyen meg benne minden felelősségnek a tudata, legyen gyors elhatározó képessége, mert csakis akkor várok ettől az intézménytől olyan ered-