Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

léü Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1940 november 15-én, pénteken. méuyt, amely tehermentesíti majd a miniszté­riumot. Mellékesen megemlítve, a Nemzeti Ön­állósítási Alap kapcsán is, rengeteg kérdés tisztázásánál, óriási szolgálatokat tehet majd ez az intézet. Másik gondolatom az, — és itt Pándi képvi­selőtársam beszédére térek vissza — hogy nem szeretném azt, ha a külkereskedelmi, illetőleg majd belkereskedelmi hivatal működése a ke­reskedelem teljes háttérbe állítására vagy megszűntetésére vezetne. Én örülök annak, hogy Pándi képviselőtársam is az önálló ke­reskedelmi exiszteneiák védelmében szólalt fel, és ebben azonosítom magamat az ő felfogásá­val. Remélem azt, hogy idővel a Hangya is meg fogja találni a helyes utat ezen a téren is. Végeredményben a Hangya addig, amíg nem volt magyar kereskedelem, nagy hivatást töltött be, a kereskedők nemzeti nevelésével is nagy hivatást tölthet be, (Egy hang a jobbol­dalon: Be is tölt!) s végeredményben a nagy áruelosztás terén még óriási hivatás vár reá. Hoigy én ezt miért említem meg, mint ké­rést, erre csak azt jegyzem meg, hogy a sta­tisztikát nézve azt látom, hogy Németország­ban, a nagy átalakulás következtében 14 '7% -kai csökkent az önálló kisipari és kiskereskedelmi exiszteneiák száma. En a német átalakulást eb­ből a szempontból is megértem. Ott egy nagy háborús termelés, van, a kisiparosság megszű­nése és a gyáriparba való beleolvasztása való­színűleg ezt a temnelési érdeket kívánta szol­gálni. A nagyüzemek koncentrációja a keres­kedelemben, viszont felemésztette a kiskereske­delmi osztályt. Nálunk azonban ennek a két osztálynak nagy társadalompolitikai jelentő­sége van és más is a helyzetünk. Hála Isten­nek, nem is vagyunk kimondott Jiábarúe. gaz­dasági életben. En hiszem és remélem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az önálló ma­gyar gazdasági exiszteniaiák további kiépítését és védemét hivatásának ismeri. Mi azt a rend­szert, amely Németországban bekövetkezett, semmiesetre sem követhetjük, hiszen ott a megnöyekedett bürokrácia folytán a lakos­ság egyötöde ma már köz- és magánhivatal­nok. Ez nem egyezik a magyar felfogással, mi az önálló magyar életet akarjuk minden téren megvalósítani, s erre törekszik a miniszter űr is akkor, amikor olyan nagy szeretetbe] foglal­kozik az ifjúságnak a kereskedelmi pályákra való nevelésével. Ez a tendenciája a Nemzeti fVnállósítási Alapnak is, amely szépen rnükö­dik, amely már többesztendős működése folytán bizonyos tapasztalatokra is rámutathat; ezek a tapasztalatok, remélem, az intéznie ay^ még to­vábbi tökéletesítését fogják maguk után vonni. T. Ház! A Nemzeti önállósítási Alap tehát az önálló, keresztény kereskedői exiszteneiák létesítését is célozza. Magam is osztozom ab­ban a felfogásban, hogy éppen erre való tekin­tettel, a kereskedelemügyi miniszter úrnak és a kereskedőtársadalomnak — nemcsak a nagy-, hanem a kiskereskedő társadalomnak is — több beleszólást engednénk ennek a programmnak megvalósításába. En ezt szükségesnek és kívá­natosnak tartom s ezt a kérelmet a széleskörű nagy keresztény kereskedőtársadalom és ke­resztény szülők nevében terjesztem a miniszter úr elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az önállósítási Alap kapcsán a magyar nagykereskedőkhöz, a magyar bankokhoz és a magyar gyárosokhoz is van egy szavam. Az a kérésem és figyelmeztetésem, hogy a jövő­ben ezt az elinduló exiszteneiát jobban és me­legebben támogassák, mint eddig tették, ne várják azt, hogy ezen a téren is kényszerintéz­kedések történjenek, értsék meg a változott helyzetet és értsék meg azt, hogy a magyar ifjúságnak is van joga a kereskedelmi pályán a maga életlehetőségeit keresni. (Palló Imre: Nemcsak joga, de kötelessége is, hogy adja meg a lehetőséget! A zsidóktól mindent el­venni!) A kereskedelem lényege tehát ezeknek az Önálló exisztenciáknak védelmét jelenti. Itt mar nyitott kapukat döngetek, mert a ininisz­ter^ úr kifejtette expozéjában, hogy az áru­ellátásnál jelentkező anomáliákat, amelyek sú­lyos sérelmét jelentik ezeknek a keresztény ke­reskedőknek, orvosolni kívánja, illetve a se­rei mek orvoslásáról gondoskodik. Gondoskodott arról is, hogy az áruelosztásnál legalább is az egyenlő elbánás elve érvényesüljön (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol vagyunk attól?) és gondoskodni kíván a személyi hitel megfelelő biztosításáról. (Rapcsányi László: Itt a keresz­tény kereskedő nem kap árut. — Zaj. — Elnök csenget.) Ehhez hozzáfűzöm, hogy a kereske­delemnek képesítéshez való kötése is kell, hogy foglalkoztassa a miniszter urat, hiszen Hollan­dia, Németország, Csehország, Jugoszlávia és még sok más ország is megoldotta már ezt a kérdést és itt volna az ideje, hogy mi is fog­lalkozzunk vele. (Pándi Antal: Ha a zsidó megbukik mint rőfös, borkereskedő leszi) Elnök: f Másodszor kérem Pándi képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartóz­kodni. Czermann Antal: Legyen szabad még utal­nom arra is, hogy a miniszter úr egy széles­körű és nagyszabású közlekedési programúiról is gondoskodott s hogy a 'beruházási összeg 94 millió pengőre emeltetett. Ha az 1934—35. évi költségvetés kis tételeire gondolok, szinte szé­dülök s a legnagyobb elismeréssel kell szól­nom erről a tényről. Amikor a miniszter úr ezekről a nagyszabású beruházási tervekről beszélt, igen szerényen említette meg" azt, hogy foglalkozni kíván a közúti hálózat kiépítésé­vel is. Ezzel kapcsolatban csak egy tényt aka­rok leszögezni, éspedig azt, hogy az ötéves be­ruházási tervben 50 millió irányoztatott elő, öt esztendőre felosztva, a közúti hálózat meg­javítására, illetőleg kiépítésére. A miniszter úr céltudatos munkájának eredménye az, hogy ebből most már 40 milliót elhasználtunk a má­sodik év végén s hogy az utolsó 10 milliót a harmadik évre tudta előirányozni. Ha mi a mi csonkaságunkban való nehéz és küzdelmes éle­tünket nézzük, akkor ezeket a törekvéseket mégis csak tisztelettel kell elismernünk és a legnagyobb elismeréssel kell meghajolnunk ezek előtt. Kis Összegek, de milyen nagyok ah­hoz képest, ahol ezelőtt tíz esztendővel ál­lottunk! T. Ház! Ebben a beruházási programúiban szerepel, többek között, a csóri átkelési sza­kasz megépítése is. Miután ez történetesen az én választókerületemhez tartozik, bár országos érdeket szolgál, hiszen ez egy hatalmas nagy műút szerves része, mégis megköszönöm ezt a község lakossága nevében is. Amikor azonban ezt teszem, legyen szabad még két igen fontos átkelési szakaszra rámutatnom. Az egyik a budapest—székesfehérvári lit mentén fekvő budafoki átkelési szakasz. Nem nelyi érdek, hanem nagy országos probléma ez, mert hi­szen a Duna és a hegy közötti részen, amelyet a Hév és a vasút még szűkebbre szorít, olyan hallatlanul szűk helyzet állott elő, hogy ko­moly háborús forgalmat teljes lehetetlenség lebonyolítani. Máris csődöt mondott volna, ha a balatoni országút, műút nem épült volná

Next

/
Thumbnails
Contents