Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

léü Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1940 november 15-én, pénteken. méuyt, amely tehermentesíti majd a minisztériumot. Mellékesen megemlítve, a Nemzeti Önállósítási Alap kapcsán is, rengeteg kérdés tisztázásánál, óriási szolgálatokat tehet majd ez az intézet. Másik gondolatom az, — és itt Pándi képviselőtársam beszédére térek vissza — hogy nem szeretném azt, ha a külkereskedelmi, illetőleg majd belkereskedelmi hivatal működése a kereskedelem teljes háttérbe állítására vagy megszűntetésére vezetne. Én örülök annak, hogy Pándi képviselőtársam is az önálló kereskedelmi exiszteneiák védelmében szólalt fel, és ebben azonosítom magamat az ő felfogásával. Remélem azt, hogy idővel a Hangya is meg fogja találni a helyes utat ezen a téren is. Végeredményben a Hangya addig, amíg nem volt magyar kereskedelem, nagy hivatást töltött be, a kereskedők nemzeti nevelésével is nagy hivatást tölthet be, (Egy hang a jobboldalon: Be is tölt!) s végeredményben a nagy áruelosztás terén még óriási hivatás vár reá. Hoigy én ezt miért említem meg, mint kérést, erre csak azt jegyzem meg, hogy a statisztikát nézve azt látom, hogy Németországban, a nagy átalakulás következtében 14 '7% -kai csökkent az önálló kisipari és kiskereskedelmi exiszteneiák száma. En a német átalakulást ebből a szempontból is megértem. Ott egy nagy háborús termelés, van, a kisiparosság megszűnése és a gyáriparba való beleolvasztása valószínűleg ezt a temnelési érdeket kívánta szolgálni. A nagyüzemek koncentrációja a kereskedelemben, viszont felemésztette a kiskereskedelmi osztályt. Nálunk azonban ennek a két osztálynak nagy társadalompolitikai jelentősége van és más is a helyzetünk. Hála Istennek, nem is vagyunk kimondott Jiábarúe. gazdasági életben. En hiszem és remélem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az önálló magyar gazdasági exiszteniaiák további kiépítését és védemét hivatásának ismeri. Mi azt a rendszert, amely Németországban bekövetkezett, semmiesetre sem követhetjük, hiszen ott a megnöyekedett bürokrácia folytán a lakosság egyötöde ma már köz- és magánhivatalnok. Ez nem egyezik a magyar felfogással, mi az önálló magyar életet akarjuk minden téren megvalósítani, s erre törekszik a miniszter űr is akkor, amikor olyan nagy szeretetbe] foglalkozik az ifjúságnak a kereskedelmi pályákra való nevelésével. Ez a tendenciája a Nemzeti fVnállósítási Alapnak is, amely szépen rnüködik, amely már többesztendős működése folytán bizonyos tapasztalatokra is rámutathat; ezek a tapasztalatok, remélem, az intéznie ay^ még további tökéletesítését fogják maguk után vonni. T. Ház! A Nemzeti önállósítási Alap tehát az önálló, keresztény kereskedői exiszteneiák létesítését is célozza. Magam is osztozom abban a felfogásban, hogy éppen erre való tekintettel, a kereskedelemügyi miniszter úrnak és a kereskedőtársadalomnak — nemcsak a nagy-, hanem a kiskereskedő társadalomnak is — több beleszólást engednénk ennek a programmnak megvalósításába. En ezt szükségesnek és kívánatosnak tartom s ezt a kérelmet a széleskörű nagy keresztény kereskedőtársadalom és keresztény szülők nevében terjesztem a miniszter úr elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az önállósítási Alap kapcsán a magyar nagykereskedőkhöz, a magyar bankokhoz és a magyar gyárosokhoz is van egy szavam. Az a kérésem és figyelmeztetésem, hogy a jövőben ezt az elinduló exiszteneiát jobban és melegebben támogassák, mint eddig tették, ne várják azt, hogy ezen a téren is kényszerintézkedések történjenek, értsék meg a változott helyzetet és értsék meg azt, hogy a magyar ifjúságnak is van joga a kereskedelmi pályán a maga életlehetőségeit keresni. (Palló Imre: Nemcsak joga, de kötelessége is, hogy adja meg a lehetőséget! A zsidóktól mindent elvenni!) A kereskedelem lényege tehát ezeknek az Önálló exisztenciáknak védelmét jelenti. Itt mar nyitott kapukat döngetek, mert a ininiszter^ úr kifejtette expozéjában, hogy az áruellátásnál jelentkező anomáliákat, amelyek súlyos sérelmét jelentik ezeknek a keresztény kereskedőknek, orvosolni kívánja, illetve a serei mek orvoslásáról gondoskodik. Gondoskodott arról is, hogy az áruelosztásnál legalább is az egyenlő elbánás elve érvényesüljön (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol vagyunk attól?) és gondoskodni kíván a személyi hitel megfelelő biztosításáról. (Rapcsányi László: Itt a keresztény kereskedő nem kap árut. — Zaj. — Elnök csenget.) Ehhez hozzáfűzöm, hogy a kereskedelemnek képesítéshez való kötése is kell, hogy foglalkoztassa a miniszter urat, hiszen Hollandia, Németország, Csehország, Jugoszlávia és még sok más ország is megoldotta már ezt a kérdést és itt volna az ideje, hogy mi is foglalkozzunk vele. (Pándi Antal: Ha a zsidó megbukik mint rőfös, borkereskedő leszi) Elnök: f Másodszor kérem Pándi képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Czermann Antal: Legyen szabad még utalnom arra is, hogy a miniszter úr egy széleskörű és nagyszabású közlekedési programúiról is gondoskodott s hogy a 'beruházási összeg 94 millió pengőre emeltetett. Ha az 1934—35. évi költségvetés kis tételeire gondolok, szinte szédülök s a legnagyobb elismeréssel kell szólnom erről a tényről. Amikor a miniszter úr ezekről a nagyszabású beruházási tervekről beszélt, igen szerényen említette meg" azt, hogy foglalkozni kíván a közúti hálózat kiépítésével is. Ezzel kapcsolatban csak egy tényt akarok leszögezni, éspedig azt, hogy az ötéves beruházási tervben 50 millió irányoztatott elő, öt esztendőre felosztva, a közúti hálózat megjavítására, illetőleg kiépítésére. A miniszter úr céltudatos munkájának eredménye az, hogy ebből most már 40 milliót elhasználtunk a második év végén s hogy az utolsó 10 milliót a harmadik évre tudta előirányozni. Ha mi a mi csonkaságunkban való nehéz és küzdelmes életünket nézzük, akkor ezeket a törekvéseket mégis csak tisztelettel kell elismernünk és a legnagyobb elismeréssel kell meghajolnunk ezek előtt. Kis Összegek, de milyen nagyok ahhoz képest, ahol ezelőtt tíz esztendővel állottunk! T. Ház! Ebben a beruházási programúiban szerepel, többek között, a csóri átkelési szakasz megépítése is. Miután ez történetesen az én választókerületemhez tartozik, bár országos érdeket szolgál, hiszen ez egy hatalmas nagy műút szerves része, mégis megköszönöm ezt a község lakossága nevében is. Amikor azonban ezt teszem, legyen szabad még két igen fontos átkelési szakaszra rámutatnom. Az egyik a budapest—székesfehérvári lit mentén fekvő budafoki átkelési szakasz. Nem nelyi érdek, hanem nagy országos probléma ez, mert hiszen a Duna és a hegy közötti részen, amelyet a Hév és a vasút még szűkebbre szorít, olyan hallatlanul szűk helyzet állott elő, hogy komoly háborús forgalmat teljes lehetetlenség lebonyolítani. Máris csődöt mondott volna, ha a balatoni országút, műút nem épült volná