Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-153
458 Az országgyűlés képviselőházénak 158 ülése .1940 november 15-én, pénteken. kezéből, akkor nem arra gondolok, hogy a Futura Nostra ját elnyomjuk, hanem arra gondolok, hogy a vámmentes kikötő kapja meg a Duna mentén fekvő tárházak kezelését, a nem a Duna mentén fekvő tárházak kezelését pedig igenis kapja meg a Futura. Mélyen t. Ház! Még egy szót akarok szóiiii. A vasutasság kérdése van előttem. En c-ak rá akarok mutatni, hogy a mélyen t. miniszter úr hogyan viselte szívén a vasutasság értlekét. Hat évre visszamenően statisztikát állapítottam meg. E szerint 177 kérelmet adtak be a vasutasok, ebből 13-ra igennel feleltek, ezek ruházatós szabadjegykérések voltak, 150 kérésre nem kaptak választ, 14-re pedig részleges választ, kaptak. Azért mondom el ezt, hogy, ha ennyi kérésből csak ilyen keveset tudtak teljesíteni, akkor lássák igen t. képviselőtársaim is, hogy ez annak a jele, hogy bizony nem tették meg az ország második hadseregével szemben azt, amit méltán megérdemelt volna. A költségvetést sajnálatomra nem fogadhatom el. (Helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról szóló törvényjavaslatot tisztelettel beterjeszteni. Kérem a javaslat kinyomtatását, szétosztását és napirendre tűzését, valamint részletes tárgyalás céljából annak idején a közoktatásügyi bizottsághoz való utasítását. Egyben tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslat előadójául Tömböly Dénes, helyettes előadójául pedig gróf Festetics Domonkos képviselő urakat kértem fel. (Palló Imre: Leszavazzuk!) Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja és tagjai között azétosztatja; a miniszter úr által az előadóra és a helyettes előadóra vonatkozó bejelentést a Ház tudomásul veszi. A javaslat napirendre tűzését illetően később fog intézkedés történni, annakidején pedig a miniszter úr által javasolt bizottsághoz fog a törvényjavaslat kiadatni. Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Czermann Antal! Elnök: Czermann Antal képviselő urat üí«ti a szó. (Palló Imre: Ha mi is kimegyünk most, kinek beszél akkor?) Palló képviselő urat kérem, méltóztassék osendben maradni. Czermann Antal: Mélyen t. Képviselőház! A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr^ részletes Programm jának meghallgatása után, amely programúiban csupa cselekvés, csupa megvalósulás, csupa tetteknek a beígérése és pénzügyi alátámasztása jelentkezett, az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen már nehéz nekünk ennek a tárcának keretében valamit is mondanunk. Hogy mégis felszólalok, azt azért teszem, mert bizonyos konkrétumokról természetszerűen nem emlékezhetett meg a miniszter úr és én úgy érzem, hogy mint kép viselőinek kötelességem ezekre a körülményekre akkor is rámutatni, ha történetesen nem a miniszter úr jelenlétében adom ezeket elő,, mert hiszen remélem, az én szerény szavam így is eljut maid őhozzá. (Baky László: Ivem biztos!) T. Ház! Mielőtt ezekre a konkrétumokra rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy Pándi képviselőtársamnak egy-két gondolatára válaszoljak egyrészt most rögtön, másrészt beszédem során később. Első megjegyzése az volt, hogy nem tudja ezt a rendszert magáévá tenni, többek között azért sem, mert ennek a rendszernek a pénzügyi politikája elavult, régi nyomdokon jár. Legyen szabad ezzel szemben arra a körülményre rámutatnom, hogy a pénzügyminiszter úr expozéjában, amely egyúttal az összes tárcák keretét megadja, elvileg irányt szab, egy igen fontos elvet fektetett le, amely fontos elv nagy reformot és nagy haladást jelent a pénzügyi politika terén. (Pándi Antal: Csak részben!) Kijelentette ugyanis, hogy az ő pénzügyi politikája szoros összefüggésben áll a gazdasági politikával. Ennek az elvnek a gyakorlati kivitelezését is lefektette, amikor megmondotta, hogy a kormányzat tevékenységének középpontjában a termelés áll és amennyiben az állam bevételei és a megtakarítások nem nyújtanának a termelésre elég fedezetet, igenis jogosultnak tartja hitel igénybevételét is, de ez a hitel csakis termelési célokat szolgálhat. Azt is kijelentette, hogy az aranyat a maga helyére kívánja helyezni. (Pándi Antal: Végre! Egy év múlva jött rá!) Ez nagy reform, hogy az aranyat a maga helyére kívánja helyezni. Tudjuk, hogy ez mit jelent, kedves Pándi képviselőtársam. (Pándi Antal: Még nem egészen helyezi oda, ahová mi akarjuk!) Az aranynak a külkereskedelemben van szerepe, míg a belkereskedelemben, tehát az ország belső életében a bankjegy tulajdonképpeni fedezete a termelő munka.'Megállapította a pénzügyminiszter űr azt, hogy a vásárlóerővel szemben a termelt javak egyensúlya az, ami biztosítja a pénz jószágfedezotét. értékálló voltát, jóságát. Ez az elgondolása, amelyet ő miniszterségének első napjától kezdve követett, tette, lehetővé, hogy megindult a győri beruházási programm végrehajtása és hogy a mostani költségvetés során felmerült hatalmas beruházási összegek mégis rendelkezésre állanak. Amikor a miniszter úr ezt a gondolatot lefektette, akkor éppen a szembenálló oldalról bizonyos megjegyzések hangzottakéi, hosrv »ezek import-psztnék«, és ho^v »'máskor szidtuk ezt a politikát. (Űay van! a hzélsőbalnldalon. — Pándi Antal: TagadjuklV most pedig a miniszter űr követi ezt a politikát« Ki kell jelentenem, hogy a miniszter \r által leszögezett új pénzügyi politika nem űj dolog, a pénzelmélet ezt régen ismeri. (Rapcsányi László: Csak a gyakorlatban nem úgy csinálták, ahogyan kellene. Itt a hiba.) Elnök: Csendet kérek. Czermann Antal: Az csak elismerést érdemel, hogy a miniszter úr kellő időben, vagyis abban a pillanatban, amikor ezt a pénzelméletet valóra lehetett váltani, tette meg komoly elhatározó lépését olyan szakszerűen, hogy e miatt semilyen rázkódtatás a gazdasági életet nem érte. Még az önök részéről is elismerést érdemel ezért, mert, azt hiszem, az aranyelleni küzdelemben talán mindnyájan egy alapon állunk. Az ortodox pénzügyi elmélet szerint ugyanis a termelési eszközök, illetőleg a tőke csak ott állna rendelkezésre, ahol arany van, ahol a bankjegynek arany fedezete van. Ezek szerint a világ ma nagy rabszolgasággá alakulna át, mert hiszen ma már tulajdonkeppen minden arany Amerikában van és itt nálunk, ahol arany kevés van, meg keLene állnia a gazdasági életnek, tehát nyomorúságnak, pusztulásnak kellene bekövetkeznie. (Pándi Antal: Egy évvel ezelőtt nem így beszélt!) Azt hiszem, hogy ez ellen az arany korlátlan uralma ellen együtt tiltakozunk s minden becsületes magyar ember, aki a gazdasági életet többre becsüli, mint az arany birtoklását, egy véleményen van velem. (Pándi Antal:
