Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 153, ülése 19^0 november "15-é/n, pénteken. Varady László: Lehet! A fene tudja ma! Más az írás, meg más a vérvalóság!) Elnök: Csendet kérek. Pándi Antal: Ilyen eseteket a végtelenségig sorolhatnék fel, de mellőzöm ezt, mert kijelentem, hogy vérző szívvel tenném, hiszen látóra azt, hogy itt nem is keresztény kereskedők és új keresztény generáció nevelése a cél, hanem a haszon zsebrevágása: itt most préda van, itt »happolni« kell és félek attól, igen t. Ház, hogyha meghozzák a harmadik zsidótörvényt, — mi a véglegeset fogjuk behozni — ha ki fogiák mondani azt, hogy zsidónak földbirtoka, házbirtoka nem lehet, egyszerre annyi kóldusmágnásunk lesz házbirtokos és földbirtokos, hogy nem győzzük a telekkönyvi munkát. Mélyen t. Ház! A magyar kereskedő nehéz helyzetét kell illusztráljam és ismétlem, igenis két nehéz malomkő között őrlődik. Gondoljunk csak arra, hogy mi a helyzete egy zsidó kereskedőnek és mi a helyzete egy keresztény kereskedőnek. A zsidót akármennyire szorítják, régi üzlete van, a legszebb helyeket foglalja el egy-egy kereskedelmi centrumban, olyan kirakata van, hogy csoda, mert igenis, a zsidó a kirakatra veti a fősúlyt. Egy gyönyörű kirakatra már hitelt kap és a gyár örömmel rakja meg áruval az üzletét. Jön a keresztény kereskedő, először nem kap olyan kiváló, alkalmas helyet, hanem egy mellékutca lebújában kell neki üzlethelyiséget vennie, mert ott olcsóbb a lakbér, s így megnyitja kicsiny boltját. Nincs áruja, vagy ha van, az kevés és drága, S ez a szegény rongyos keresztény kereskedő, nem tud úgy hazudni és rábeszélni, mint az a zsidó, ezért természetesen nehéz a helyzete. Elnök: Méltóztassék parlamenti kifejezésoket használni. Pándi Antal: Nehéz a helyzete abból a szempontból is, hogy kevés a tőkéje, nem tud nagy üzletet tartani, nem tud nagy árukészletet felhalmozni. Ebben a tekintetben a legsiralmasabb a helyzete. Ott vannak a gyárosok, a nagykereskedők, de nem adnak neki hitelt, sem áruban, sem pénzben. Ott van mellette a kis zsidó kereskedő, az megkapja a hitelt, megkapja pénzben is, áruban is és visszafizetheti, ahogy tudja. A keresztény kereskedéssel szemben van egy szintén gyönyörű, fényes üzlet, ez a Hangya üzlete. Oly gyönyörűen van építve, benne fehérkabátos üzletvezető, leányok, kasszírosnők, minden és egy Hangya-vezető, vagy igazgatóhelyettes, vagy ennek a jelöltje. Ezek ott sürögnek-forognak. autóban közlekednek s ezeket a Hangya központja látja el hitellel és áruval. A központ ontja az árut, sokat forgalmaznak és nagy reklámmal dolgoznak. Ezzel szemben a kis keresztény kereskedő csak áll és nézi, hogy ezek hogyan »készítik elő« az ő karrierjét. De néz és figyel arra is, hogy ki áll őmellette. Hangoztatják: a kormány, a rendszer. En még nem láttam egy kormán y fér fiút, sem egy kormányembert, sem egy hivatalos egyént, aki bement volna oda a szegény keresztény szatócshoz és mekérdezte volna: mi a bajod, miért van neked ilyen rossz üzleti eredményed, miért mégy tönkre kéfc év alatt? Kis tőkéjét kihelyezi hitelbe, mert őhozzá csak az megy vásárolni, aki nek a zsidó meg a Hangya már nem ad hiteit, tehát a legrosszabb vevőközönséggel rendelkezik. Ez a kiskereskedő áll, nézi, hogyan pusztul, nem az új generáció, hanem a régi, a már megvolt generáció és támogatást sem kap sehonnan. Szerintem a megoldást a hitelellátással lehetne kezdeni, ami ma hiányzik és ezért van az, hogy én a rendszert nem tudom támogatni. Értsék meg, uraim: nem tudom, mert a kezdeményezés gyönyörűen hangzik az önök ajkáról, de cselekedetet már nem látok. (Krantz Raymund: Az vérszegény!) Én nem mondom azt, hogy a Hangyát oszlassák fel, hiszen magam is szövetkezeti ember voltam egész életemben és így tudom, hogy a Hangya igenis előharcosa volt a keresztény kereskedelem gondolatának. Az állam nem egyszer segítette ki a bajból a Hangyát, de jól tette, helyesen tette. Meg vagyok győződve, a Hangya m^a is tudja, milyen nagy gondolatot szolgál. Ma már azonban változott viszonyok között élünk, ma más a helyzet, mint azelőtt volt és így a változásnak megfelelően a Hangyának is az volna a kötelessége, hogy átváltson egy új útra. Legyen a Hangya nagyiparos, legyen nagykereskedő és ha a kiskereskedelmet nem tudja ellátni tőkével, akkor létesítsen egy hitelellátó intézményt, amely megsegítse a kisemberek társadalmát. A Hangyának ma már nem lehet célja az, hogy Kisbürgözdön is legyen egy gyönyörű üzlete, hanem inkább az volna a feladata, hogy önállósítsa az ottani i'iók vezetőjét (vitéz "Varady László: Ezt csinálja nagyon sok helyen!) és az egész országban önálló magyar keresztény kiskereskedőtársadalmat teremtsen. Én '"egyetlen tolyan esetről sem tudok, amelyben a Hangya ezt megtette, ellenben azt tapasztalom, • hogy a Hangya kis üzletei egyre jobban szaporodnak. Figyelmeztetem, a kormányt, nehogy Erdélyben is | ugyanezt a csúnya munkát folytassa, mert a székelyek kereskedelemre termett emberek, őnáluk jobb kereskedőt nem ismerek, mert a kereskedői érzék a vérükben van. A székely ember (házal szövöttessel és minden más árucikkel, a kereskedelmi élet minden területén kitűnően beválik. A Hangya tehát állítsa fel Erdélyben a maga szövetkezeti boltjait, de segítse meg az önálló kisembereket, hadd dolgozzanak. A Hangyának sok nagy feladata van, ezek között azonban ma már legelső feladata az, hogy az áruellátásról gondoskodjék. Tessék a Hangyát áruelosztó központtá átalakítani. Miért kell szaladgálnia a kisembernek cukorért, babért, sóért és mindenért akkor, amikor azt látjuk, hogy a zsidó kis szatócs minden árut be tud magának szerezni*? Ha én elmegyek egy ilyen kis zsidó szatócshoz és szappant kérek tőle, azt válaszolja, hogy szappant csak akkor ad, ha veszek mást is tőle; olyan árut, ami nem fogy. Ez gyalázatos helyzet, és emellett a .keresztény kiskereskedő áruhiányban szenved. A kormány adjon a Hangyának oly hatalmat a kezébe, hogy a készárut csakis a Hangyának lehessen felajánlani és az áru az ő kezén menjen keresztül, ő legyen az elosztó központ, nehogy megtörténjék az a helyzet, hogy a kis zsidó szatócs kaphat szappant bőségesen, két ládára valót, a keresztény kiskereskedő pedig talán két darabot. Ma a helyzet az, hogy a zsidó kereskedő segíti a zsidót, ugyanakkor pedig a Hangya gyilkolja a kereszténv kiskereskedőt a végtelenségig. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a Hangyáról ilyen beállításban ne méltóztassék nyilatkozni. Pándi Antal: Mélyen t. Elnök űr. én a Hangyát szeretem, én a Hangyának nagyon nagy hivatást kívánok juttatni, egynémely intézkedésének azonban kénytelen vagyok ellene mondani. Elnök: Tudomásul veszem a képviselő úrnak ezt a nyilatkozatát. Én csupán a »gyil-