Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 19J>0 november 15-én, pénteken. á55 másrészt a hatalmas Hangya Szövetkezet őrli és nyomja őket — kimutattam, hogy milyen borzalmas nehézségben leledzik az új kezdő és az újonnan induló keresztény gabonakereskedő generáció. Mindennek dacára is, ha most megvizsgálom a helyzetet, azt látom, hogy nagyon sok tönkrement, hiába hívtam fel a kormány figyelmét, hogy vigyázni kell ezekre a meglévőkre, mert az újakat nehezen tudjuk induláshoz segíteni és hathatósan támogatni. Általános panasz, magam is Baross-szövetségi tag vagyok és ahol megjelenek, mindenütt tapasztalom, hogy nem tartják elégségesnek és^ elég hatályosnak a Baross Szövetség működését. Szólottam a Baross Szövetség igen illusztris elnökének és őmaga is beismerte: sajnos, nem tudunk segíteni, mert nincs pénz. Itt a bökkenő, igen t. Ház. A rendszernek természetesen nincs pénze, mert a régi pénzrendszer híve és csak az kap hitelt, akinek van valamije, de ott is van kivétel, mert Iha történetesen egy zsidónak van 20.000 pengő vagyona, akkor 100.000 pengő hitelt fog kapni, ha viszont egy kereszténynek 100.000 pengő vagyona van, akkor 20.000 pengő hitelt sem igen szavaznak meg neki. Erről példákat tudnék említeni. A Baross Szövetség működése igen szép lenne, ha olyan hathatós volna, mint ahogyan kívánják a tagjai, de nines meg a szövetségnek a kormánnyal szemben a befolyása és nincsen semmi autoritása. Ott a panaszok garmadája fut össze, Ilovszky szalad jobbrabalra és az eredmény: — sajnos — »nem tudok elintézni semmit«. Az azonban nem eredmény, hogy most a cukorjegyek, a petróleum és egyéb jegyek alapján ezeket a cikkeket a keresztény kereskedőknek adják szétosztásra, mert ezt a jegyrendszert az áruhiány okozta. Ha nem lett volna áruhiány, nem volna jegyrendszer s akkor nem volna külo_i keresztény cukorelosztó, * petróleumelosztó stb. Példának okáért rámutatok a cukorjegy következtében beállott helyzetre. Egy kis szatócs-üzlet van a szomszé dómban, a tulajdonosa egy özvegy zsidó aszszony. Mivel hadiözvegy, nem vették el tőle cukorelárusítási jogát. Havonta 300—400 cukorjegyet váltott be addig, míg a zsidóktól el nem vették a cukorjegy beváltási jogát. Attól a naptól kezdve az özvegy zsidó asszony 1500— 2000 jegyet váltott be havonta. Hogy történhetik ez meg? Mélyen t. Baross-elnök úr, tessék csak figyelni! A zsidó szatócsok az ő vevőiket igyekszenek igen előzékenyen kiszolgálni. Ezért mit csinálnak? Felveszik a cukorrendelést, a petróleumrendelést, felvesznek minden jegyrendelést, azután elmennek az ő jogosított zsidó társaikhoz, ott beváltják a cukorjegyet és viszik a cukrot az Ő keresztény vevőiknek. Ök tehát nem adhatnak el cukrot, de beszerzik^ és kiszolgálják a vevőiket s ezért a keresztény kereskedő eladási kontingense nem emelkedik. Ezek eredmények? Itt van például előttem egy másik konkrét eset. Beköszöntött a faínség. A keresztény fakereskedők szaladgáltak jobbra-balra, hogy árut kapjanak; beköszöntött a kontingens. Jegyrendszer^ még nincs, a kontingentálásnál viszont természetesen a jobban szaladok és a jobban törtetők^ érvényesülnek és azok, akiknek Összeköttetésük van. {Lili János: Főleg azok!) Ebben az ügyben fent jártam a minisztériumban is és szándékosan nem jelentettem be, hogy képviselő vagyok. Ott ültem háromnegyedóra hosszat, hogy megfigyeljem, micsoda forgalom bonyolódik ott le. Hát uraim, szörnyű forgalom volt ott, a kilincset egymás kezébe adták és láttam, hogy az egész zsidó hitközség ott forog, ott nyüzsög. Ügy látszik, hogy ezeknek még ma is van aratásuk. Amikor Ilovszky igen t. képviselőtársam a keresztény kereskedelem előretöréséről és a reudszernek igazán elért eredményéről számol be. akkor nekem egy szomorú adatot kell felolvasnom. Az október 30-iki fás-tudósító újságban megjelenik, hogy újabb cégek létesülnek.^ Gácsér Faszén- és Tüzelőanyagnagykereskedés. Gyönyörű magyar név. Be van jegyezve Haas Jenő cégvezetői minőségben. Kapard meg a Gác«ért, megtalálod a Haast. Harsányi Elemérné Budapest, újonnan bejegyzett cég, bejegyzik Lővy Bernát cégvezetői minőségét. Harsányi, kapard meg: Lővy. (Derültséf}.) Pukánszky József fatermelő- és fakereskedő cég, bejegyezve Klein Pál cégvezetői minőségben. (Palló Imre: Kapard!) Ez a keresztény kereskedői előretörés! Szaporodunk, mélyen t. Ház! Bemutathatom egy keresztény fakereskedőnek a levelét, aki 20 éve dolgozik ebben a minőségben mint nagykereskedő, aki méltó példáját adta, hogy igenis a keresztény embereknek ott kell hagyni a bürót

v Postatiszt volt, otthagyta az állását Önként és üzletet nyitott, virágzó üzletet, 20 éven át 2000—3000 vevőjét szolgálta ki. Evente csak fából 300—500 vagon forgalmat bonyolított le — mert szenet és egyebet is árult — és most a minisztérium besorozza a kiskereskedők közé. Villamos üzemei vannak, most 20—30 munkással dolgozik, a kiskereskedők csoportjába osztották be, hogy ne kapjon ugyanannyit, mint a szomszédjai, akik csaknem kisebb kereskedők, mint ő, azok mégis 300 vagon kiutalást kaptak, ő kapott 15 vagon kiutalást. Hát fejlesszük a keresztény kereskedelmet! (Rajniss Ferenc: Miért nem alkalmazta a Lővyt?) Annyit beszéltek már a stróman-rendszerről, hogy őszintén ki kell jelentenem, valahogyan kedvetlenül szólok ehhez a témához, mert ebben megbecstelenítését látom a keresztény magyar gondolatnak. Nem a zsidók az okai ennek, hanem azok a keresztények, akik igenis, eszközül dobják oda magukat egy ilyen alávaló tendenciának. Arról, hogy kik dobják' oda magukat, egy hónapig lehetne beszélni, csak jellemzésül említem meg a következő példát. A bizományosokról szólva Ilovszky és többi képviselőtársaim említették itt, hogy a főbizományosi rendszereket meg kellene szüntetni, de hogy miért, azt nem mondották meg. Példának okáért van itt egy nagyon érdekes eset. Győrött a MÁK főblzományossága öt évvel ezelőtt még Mayer Henrik izraelita honpolgár kezében volt. Köziben Mayer Henrik megbetegedett, a felesége elvált tőle. Ezt az asszonyt elvette az egyik papi uradalom jószágigazgatója. (Gr. Apponyi György: Elvált asszonyt, a papi uradalom jószágigazgatója?) Amikor látták, hogy veszélyben van a Mayerféle pecsenye, ez a jószágigazgató betársult hozzájuk és cégtag lett. Mayer vejével együtt, aki ing-gyáros volt. Kezdték piszkálni ezt a céget, beijedtek, hogy bai lesz, mert nem egészen kóser a házasság. (Derültség.) Erre beválasztottak a kft. be — ugyanis mint kft. működtek — egy társat, — szégyellem kimondani — saját vallásom felkent papját és az elfogadta. Hát ha ez a kft. ezáltal keresztény cég lett? (Krantz Raymund: Dicsőség!), akkor^ én pajeszes zsidó vagyok! (Derültség. — vitéz