Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

442 Az országgyűlés képviselőházának 15 magam is meghirdettem, a gyakorlati megvalósulás terén tényleg be fog következni, amikor én mindezt hittem, — ne vegyék tőlem rossz néven, ha ebben a hitemben mélységesen megrendültem, ha súlyos csalódás ért és ez a csa lódás az oka annak, hogy a költségvetést nem fogadhatom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Gróf Festetits Domonkos. Elnök: Gróf Festetits Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! En mint agrárius képviselő szólok ma a kereskedelmi tárcához. Igen örülök, hogy Piukovich József igen tisztelt barátom és képviselőtársam is olyan megértően foglalkozott ezzel a tárcával, mert egész beszéde alatt a kereskedelmi tárca körébe eső kérdéseket nem is taglalta, ezen a téren nem is kifogásolt annyit, mint inkább olyan kérdéseket, amelyek nem tartoznak ebbe a tárcába, hanem egy más minisztérium, a földinívelésügyi minisztérium reszortjába tartoznak. (Tauf

fer Gábor: Ügynökökről is beszélt! Azokról beszélt a legtöbbet!) Már tegnap is egyenesen sajnáltam a^ miniszter urat, hogy belekerült egy nagy támadási felületbe, akár csak Pilátus a Krédóba, a másik tárca kontójára részesült a támadásokban, hiszen tegnap is Kunder, igen tisztelt képviselőtársam a földmívelésügyi minisztériumot szedte széjjel, míg a kereskedelmi tárcához nagyon keveset szólt. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Kunder igen t. képviselőtársam, aki hivatali elődje volt Varga miniszter úrnak, láthatta, hogy itt Ibizony nagyonnagyon sok a nehézség, nagyon nehéz akadályokat kell átlépni és bizonyosra veszem azt is, hogy ha azokat a kérdéseket, amelyeket az igen tisztelt túlsó oldalról feszegetnek, olyan könnyen és olyan gyorsan meg lehetett volna oldani. Kunder igen t. képviselőtársam, mint miniszter egészen biztosan megoldotta volna azokat. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalról. — Horváth Géza: Két évvel ezelőtt más volt a helyzet. — Ilovszky János: Nem volt háború, tehát könnyebb volt a helyzet.) En régi jobboldali ember vagyok; ezt senki sem tagadhatja le, mert amikor odaát még nem volt jobboldal, itt, ezen az oldalon kevesen, de bátran már akkor hirdettük azokat a kérdéseket, kívánságokat és programmpontokat, amelyek ma már egészen aktuálisak. Emlékezzenek vissza igen t. képviselőtársaim, öt évvel ezelőtt, amikor a zsidóság kezében volt minden ebben az országban, nagy bátorság kellett kiállani, nagy merészség szólni és soksok akadályon mentünk keresztül, amíg odajutottunk, hogy a jobboldali gondolat már a túlsó oldalon is egy csomó képviselőt inspirált. Azért én fájdalommal hallom, hogy éppen azt a minisztert érik támadások, aki a magyar jobboldal, a magyar faj érdekében igenis tett egyet-mást. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A rendszert támadjuk! — Pándi Antal a jobboldal felé: Tévedés! Igen szimpatikus a miniszter úr! — Felkiáltások jobbfelől: Hála Istennek!) En elismerem azt, hogy ma bizonyos lépéseknél van egy kis óvatosság, de éppen «a kereskedelmi és iparügyi minisztériumban nem lehet letagadni bizonyos gyorsaságot. Hány küldöttség érkezik nap-nap után ezekbe a ^ minisztériumokba?! Este jönnek a küldöttségek . ülése 19AÖ november 15-én, pénteken. és reggel mennek ki az intézkedések! (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Hiszen igen t. képviselőtársaim ezt számtalanszor láthatták és bizonyíthatják. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) T. Ház! Amit Piukovich igen t. képviselőtársam a keresztény kereskedelemről mondott, az nem pártprogramm, nem egy párt véleménye, hanem, azt hiszem, az egész keresztény magyar közvélemény meggyőződése es véleménye. A magyar kormányzat a kereskedelem gtfk megerősítésére tett már lépéseket és még kell M^^ lépéseket tennie, — ezt mi sem tagadjuk, — fl de azt hiszem, minden ezen a téren mutatkozó • nehézségek kútforrása az áruhiány, amely • nemcsak Magyarországon mutatkozik, hanem

I egész Európában. (Ellenmondások a szélsőbal • oldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ara-^Ê visszatartás!) Kit tetszik mondani, hogy nincs 1 áruhiány. Tessék megmondani, hol vásárol- V junk gumit, rezet, vasat, (Felkiáltások a szél- fl sőbaloldalon: A zsidóknál!) rézgáücot'f Tessék 1 megmondani, mert egészen bizonyos, hogy a fl kormányzat örömmel megvásárolná. Kellene, I (le nem tudjuk, honnan hozzuk be. Könnyű •••i ellenzéki oldalról megmondani, mi kell, mit kérünk és mi legyen, de ezt a dolgot borzasztó nehéz megcsinálni. (Felkiáltások a szélsőbaíoldalon: Meg fogjuk csinálni! Majd meglátják! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Az áruhiány tagadhatatlanul általános és a kormányzat próbált is megoldást találni, arra, hogy az áruhiány kérdését valamiképpen reálisan meg tudja oldani. A nagykereskedők megkapták a rendeletet, hogy azokból a bizonyos anyagokból csak annak aO%-át adhatják el a vevőknek, mint amit tavaly eladtak. E? egy nagyon jószándékú megoldás volt, sajnot azonban nem sikerült egészen helyeseli, meri azok a zsidók, akik egy rendeletet sem tartottak be, ezt a rendeletet a legszigorúbban betartották és valójában az áruk 50%-át odaadták a zsiidó kiskereskedőknek. A keresztény kereskedő természetesen lecsúszott. Hiszen a gyászos Bethlen-rendszer után még nem volt alkalma annak a keresztény kiskereskedőnek megerősödnie, úgy, hogy az a keresztény kiskereskedő tavaly, két évvel ezelőtt is sokkal kcvepxbb anyagot és árut vett. most pedig ennél az 50%-os megoldásnál is bizony nagyon roszszul járt. Sajnos, egyelőre — úgy látszik — nem lehet a kérdést megoldani, de reméljük, hogy meg fogjuk találni a megoldást. (Egy hanq a szélsőbaloldalon: Mindaddig így lesz, ami g minden zsidó késben marad!) A zsidóság? Itt az a helyzet, hogy a kereszténység új kereskedőit, akik most újonnan — az idén is, — bekapcsolódtak a kereskedelembe, a legsúlyosabb sérelem értei, onert .,ezek valójában nem kaptak anyagot. Ezek nem tudják bebizonyítani azt, hogy a tavalyi esztendőben mennyi árut vásároltak, itt állanak és kilincselnek mindenfelé, míg megkapják azt a kevés árut, amit valahogyan megkaphatnak. T. Ház! Én azt hiszem, hogy az áruelosztáisnál mutatkozó igazságtalanságokat egy generális rendelkezéssel lehetne kiküszöbölni és pedig azzal, hogy egyszerűen mondjuk ki magyarul, hogy zsidó árut nem kaphat, hanem csak keresztény. (Helyeslés.) Ma, amikor mindenképpen a keresztény kereskedelmet akarjuk megerősíteni, valamit ki kell találnunk, hogy ezt valóban [megtehessük (Helyeslés jobbfelől.) és ameddig zsidó lesz itt, addig ebben a tekintetben nem tudunk semmit sem csinálni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egyszakaszos törvényt!) A kormány az 1939. évi IV. te. alapján megteheti azt, hogy a nagyke-