Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. másrészt magát az agrár társadalmat igen közelről érdekli. Minden hivatalnak sikeres munkája attól függ, milyen szellemre van beállítva. Ha a Külkereskedelmi Hivatal tisztán merkantil szellemre van beállítva, kétségtelen dolog, hogy egy agrár országban az agrár szellem egy ilyen hivatalban nem tud száz százalékig érvényesülni. (Gosztonyi Sándor: Erezzük!) Valahogyan úgy érzem, hogy ez a Külkereskedelmi Hivatal, ahol, sajnos, ugyancsak j meg kell állapítanunk, mint a többi központi hivatalról, hogy szinte hajnaltól éjfélig dol! goznak, túlfeszített munka folyik ott, az emberek mindent igyekeznek megoldani, munkájában olyan akadályokba ütközik, amely akadályokat a régi merkantil életszemlélet állít azoknak a feladatoknak megoldása elé, amelyek éppen a Külkereskedelmi Hivatal részéről az agrár érdekek védelmét is jelenthetnék. Ha a Külkereskedelmi Hivatalban ezt a szellemet látom, akkor kétségtelen dolog, hogy bizonyos aggodalmakkal kell gondolnom arra az időre, amikor majd az egész kereskedelem életét átfogó kereskedelmi hivatal fog létesülni. Hiszen itt vannak azok az agrárproblémák, amelyekbe éppen a kivitel vonalán a Külkereskedelmi Hivatal állánrlóan beleszól. Itt voltak tavaly olyan akciók, amelyek végül meghiúsultak, amikor a gazda végre eljutott a terméseredményig és várta, hogy terményeit majd értékesítik. Elég- a német szaklapokat elolvasni, de nem a multévieket, hanem például a mostam október 27-i Das Reich-et, amelyben megállapítja a német cikkíró még egy év multán is, hogy olyan csődöt még soha nem mondott a magyar kereskedelmi szervezet, mhit tavaly a barac'kértékesítósnél. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek nyilvántartják a dolgokat. De ne vegyék rossznéven, mi is nyilvántartunk nagyon sok mindent ebben az országban, ami a Külkereskedelmi Hivatallal kapcsolatos. Akkor mégis csak egy bizonyos rendszerbeli zavarnak kell lennie, hogy állandóan dolgoznak, lázas munka folyik, ott nem látunk kaszinózó embereket « a kérdések, a dolgok mégsem oldódnak meg. Valami hibának kell itt lennie és én azt hiszem, nem is az emberekben van a hiba, sőt azt látom, hogy ezek mind szakképzett emberek, hanem itt olyan erők dolgoznak, amelyeket megint visszavezetek arra a merkantil szellemre, amely egészen bizonyosan nem rokona, hanem édestestvére annak a liberális gazdasági rendszernek, amelyet mi nem vagyunk hajlandói tűrni éhben az országban. Itt van például a rézgálic kérdése. A rézgálicot külföldről kell behoznunk. Itt tudvalevőleg óriási erőfeszítések voltak a f öld mi ve lésügyi miniszter úr részéről is, és magam is közvetlen tanuja voltam azoknak a -súlyos aggodalmaknak, vájjon hogyan fog ez a kérdés megoldódni. Tudom, hogy a Külkereskedelmi Hivatal ebben a tekintetben is mindent igyekezett el követni, méltóztassék azonban megengedni, hogy akkor, amikor — ugyancsak a nemei szaklapok állapítják meg -- Magyarországon még a Külkereskedelmi Hivatal sem hajlandó az ő merkantil szelleméből kifolyólag természetes piacnak tekinteni Németországot, hanem kényszerpiacnak (Varga József kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter tagadólag int.) r

~a németek írták ezt szeptember 7-én egy újságban — bocsánatot kérek, akkor ennek a Külkereskedelmi Hivatalnak igen nehéz a helyzete. Igenis, állítom, hogy Németország természetes ülése 19Á0 november 15-én

} pénteken. 441 piacunk és ennek kellett volna lennie akkor is, amikor mesterségesen kiszállítottuk 2 fillérért a tejet, a magyar gyermek részére pedig nem volt elég tejünk. Visszatérve a rézgáliera, ezek kicsi dolgok, azonban a kereskedelemmel mégis szorosan összefüggenek. Azt látom például az én járásomban, Tokajban, hogy ott van egy Engel Sándor nevezetű zsidó és rábízták a rézgálic elosztását. Én ebben az ügyben leveleztem, majd személyesen is eljártam, de a miniszter úrhoz nem tudtam eljutni. Elmentem az illető osztályba és könyörögtem, hogy ezt a zsidót dobják ki onnan, mert én hét szakképzett, anyagilag erős magyart állítok helyére, mégis neveztem őket és ez a zsidó még most is ott van és most is osztani fogja a rézgálicot, ha az megint aktuális lesz. Én nem látok itt szerves összefüggést az intézkedések között és ezért aggódom, amikor a Külkereskedelmi Hi yatalt átállítjuk Kereskedelmi Hivatalnak. Őszintén megmondom, aggódom, mert addig, amíg azokat a súlyos akadályokat, amelyek a merkantil szellemet még ma is száz százalékig érvényre juttatják, nem tudják kiküszöbölni, nem tudok optimista lenni abban a tekintetben, hogj^ ez a felállítandó Kereskedelmi Hivatal az ő megyei szervein keresztül megfelelően fogja intézni az ügyeket. Félek attól, hogy ha mi hét magyart állítunk is oda, addig, amíg Engel Sándorok fognak működni és dirigálni, nem lesz gyökeres megoldás. T. Ház! Ezek azok a szempontok, amelyeket kénytelen voltam itt felemlíteni, annál is inkább, mert ha mi ebbe a Kereskedelmi Hivatalba nem tudunk majd bevinni egy olyan nemzeti és magyar szellemet, amely minden akadályt és főleg a láthatatlan akadályokat könnyen át tudja majd ugorni és keresztül tud rajtuk menni, akkor én a legnagyobb nehézsé ereket látom és valahogyan az az érzésem. hogy ennek a hivatalnak felállíitása nem azt jelenti, hogy a dolgokat mi most jól meg fogjuk oldani, hanem a súlyos, a ma már túlzottan is^ elrontott dolgok meggyógyítása! esetleg még hosszabb időre kitoljuk. • T. Képviselőház! Méltóztassanak elhinni, akkor, amikor ezeket a kérdéseket felhozom, távol áll tőlem, hogy a kákán is csomót keressek, de kötelességem volt elmondani. Tavalyi beszédemben szintén megállapítottam ezeket és bennem született optimizmus volt, most azon* ban, amikor ezt a tárcát tárgyaljuk, ez az op timizmus nincs meg bennem. En hittem abban, hogy most már nem lesznek a kereskedelem terén állásnélküli magyar ügynökök, hittem ab ban, hogy az egész kereskedelmet át fogjuk szervezni, nem abban a temrloban, amint lát juk, ami a gyakorlatban kétségtelenül retrogád irányt mutat, hanem előre, nagyobb lendülettel, hittem abban, hogy tényleg át tud juk állítani a kereskedelmet. Olvastam is újságban, hogy ÍX magyar kereskedelem 90^ és egynéhány százalókban már keresztény, így például a magszakma 90 százaléka, pedig a gyakorlatból tudom, hogy ez. téves adat, mert a magszakmában — nem részletezem —- nagyon jól tudjuk, mi a helyzet, hiszen az még ma is zsidó kézben van. (Gosztonyi Sándor: Ügy szólván teljesen.) Amikor én azt hittem, hogy a zsidók visszaszorítása közérdek és ugyanak kor egy indokolatlan toleranciát tapasztaltam, amikor azt hittem, hogy közérdekből olyan komoly tervek készültek, amelyeket a gyakorlat teljes mértékben alátámaszt a haza érdekében, amikor azt hittem, hogy mindaz, amit programmban kifejtettek, írásban lefektettek és én