Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. előttem szólott t. képviselőtársam alkalmazott s az egész kérdéskomplexumot, amely a keres­kedelemügyi részre vonatkozik, kizárólag gya­korlati szemmel vizsgáljam ( és vizsgálataim­nak levonjam a konzekvenciáját. Itt természe­tesen szívesen kapcsolódom bele két tegnapi beszédbe, az egyik Laky Dezső, a másik pedig Ilovszky János képviselőtársam beszéde. Laky Dezső képviselőtársam beszédében felemlítette Í azt, hogy a kereskedői átképzéssel kapcsolat­ban óvatosaknak kell lennünk, mert hiszen sem propagandavonalon, sem egyéb vonalon nem vagyunk felkészülve annak az ideológiá­nak kiirtására, amely ma is országszerte köz­ismert és amely azt mutatja, hogy a kereske­dői pálya nem egyenrangú a többi foglalko­zási ággal. Ennek a kereskedői szellemnek hiá­nyos társadalmi beállítottságára célzott Laky Dezső képviselőtársam akkor, amikor óvatos­ságra int és igen erőteljes propagandát kíván kifejteni. Méltóztassék megengedni nekem, hogy én éppen ezt a kereskedői szellemet néz­zem meg közelebbről, teljesen gyakorlati vona­lon. A termelő területek, legyen az maga a me­zőgazdaság, vagy az ipartelepek, tulajdonkép­pen eredményeiket csak akkor tudják hatéko­nyan kitermelni és az ország javára fordítani, ha ezek az eredmények áru formájában kike­rülnek a piacra, illetve a fogyasztóterületekre. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy az áru­elosztás leggyakorlatibb .és a termelés szem­pontjából is döntő szerepet játszó szervezeté­vel, azzal a kereskedelmi képviseleti és ügy­nöki szervezettel foglalkozzam, amelyet már a múlt évben is bátor voltam igen részletesen bemutatni a t. Ház előtt. Amikor azt látjuk, hogy a kereskedelemben is ugyanaz a szak­képzettség kívántatik meg, mint az egyéb fog­lalkozási ágakban, kétségtelenül fel kell fi­gyelnünk az 1939: IV. te, — gyakorlatilag talán így mondhatnám: — a második zsidótörvény 17. §-ára, amely a kivételezéseknek egy egé­szen rendkívüli, egy — mondhatnám — ki veté­lés módját alkalmazza azzal a csoporttal és annak szervezetével szemben, amelyet az előbb már megjelöltem. Én teljesen világosan látom, hogy a törvényhozók annak idején felismerték ennek a szervezetnek, ennek a közvetítői, ügy­nöki szervezetnek az óriási, — mondhatnám — döntő jelentőségét és bizonyára ez az oka an­nak, hogy az említett második zsidótörvény 17. §-ának utolsóelőtti bekezdése a következő­ket mondja (olvassa): »Az illetékes miniszter az utazók, üzletszerzők, ügynökök tekintetében közérdekből kivételt tehet.« Ügy érzem, Laky Dezső' képviselőtársam bi­zonyára a közérdeket tartotta szem előtt, ami­kor óvatosságra intett ebben a kérdésben. Mél tóztassanak megengedni, hogy vizsgálat tár gyáva tegyem, vájjon éppen ennek a fontos szervnek az életében a közérdek miként és hol nyilatkozhatik meg? Kétségtelen, közérdek fű­ződik ahhoz, hogy az áruk elosztása megtör­ténjék és így közérdek az is. hogy az országot behálózó nagy ügynöki testület mindig a nem­zeti érdeket, a közérdeket szolgálja. Ha azon­ban azt látom, hogy a zsidótörvény alapján elbocsátott üzletszerzők 10.000—15.000 pengős végkielégítés után havi 200—500 pengőig ter­jedő kegydíjat kapnak és ugyanakkor helyet­tük, a havi egy-kétezer pengrős fizetésű zsidó ügynökök helyett csupán 200—300 pengős fize­tésű keresztényt ve&znek fel; amikor azt látom, hogy az így háttérbe szorított magyar ügynö­kök jogviszonyai ma sincsenek rendezve és ülése 194,0 november 15-én, pénteken. 439 általában a jutalékos forma érvényesül az ő igen nehéz munkájukban; ha azt látom, hogy az egyes közellátási és népélelmezési szempont ból oly jelentőségteljes ágazatoknak, mint pél­dául a malomipar, amelyről különben örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi — mond : hatnám — hónapok alatt az árizálódás felé óriási lépésekkel halad, képviseletei még ma is zsidó kézben vannak; amikor azt látjuk, hogy a zsidó kocsmárosok fokozatosan el fognak ugyan tűnni, de ebben az országban még ma is zsidó kézben vannak a szeszügynökségek, (Palló Imre: Sörügynökségek! — Egy hang n szélsőbaloldalon: Sör és bor!) — ez vonatkozik ezekre is — ha azt látom, hogy az egyéb köz­ellátási cikkeknél sem történik egy nagy, át­fogó intézkedés, mert a zsidóságot éppen a képviseleti vonalon nem tudjuk kiütni azokból a fellegvárakból, amelyek a magyarság ré­szére is exisztenciát jelenthetnének: valahogy úgy érzem, hogy nem a közérdeket szolgálja az a gyakorlat, amely gyakorlatot a kereskedelem­ügyi miniszter űr éppen ezen a vonalon fej­tett ki. Kereskedelmi szellemről beszélünk, vala­hogy úgy látom azonban, hogy ezen a téren túlzott tolerancia érvényesült éppen a zsidó­sággal szemben, pedig 1 ezt a toleranciát éppen közérdekből kellene végrevalahára megszün­tetni. Bátor vagyok most azt a kérdést felvetni, hogy vájjon a tolerancia teljes megszüntetése után biztosítható-e a szakszerűség. Ha most azt nézem, hogy milyen szervezetekben van­nak az ügynökök, akiknek szerepét nem tu­dom eléggé hangsúlyozni, mert hiszen kimen­nek a legkisebb faluba, a legkisebb tanyára és közülök sokan nemcsak portékát visznek, hamem dugárukat is, mert ők destruálták év­tizedeken Ikeresztül \ a magyaa* #alu lelkét, akkor meg kell állapítanom, hogy három cso­port különböztethető meg. Az 'egyik a Ma­gyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete. Erről tavaly részletes képet nyújtottam, most csupán azt vagyok bátor megemlíteni, hogy ennek taglétszáma körülbelül 3000; 3000 faj­zsidó van együtt éhben az egyesületben, amely a mai {napig egyáltalában Jsemmiféle váltor záson nem ment keresztül, amiben kétségte­lenül talán az is közrejátszik, amit a minisz­terelnök úr mondott, hogy kirakat-keresztény áll az élükön (Derültség.) Gratz Gusztáv sze­mélyében, mert ő az elnökük. A másik szervezet a Baross Szövetség: a Baross Szövetségben körülbelül BCÖ kereske­delmi ügynök és kereskedelmi képviselő van. Múlt évi beszédemben nagy örömmel üdvözöl­tem ezt az összefogást, most azonban, amikor egy év után azt látom, -hogy most is csak 50O-an vannak és nem lett legalább 600 tagja ennek a szakosztálynak (Ilovszky János: 800!). nagy sajnálattal kell megállapítanom, hogy nincsen meg a szervezésnek üteme, az a lendülete, amelyet az ügy érdekében feltétlenül látni szeretnék. (Ilovszky János: Ügy tudom, hogy e pillanatban 800 van!) A harmadik csoport szervezetlenekből áll, valamennyien magyarok; 3000-en vannak. Na­gyon melegen ajánlom őket Ilovszky képvi­selőtársam figyelmébe, hiszen valamennyien szakképzett emberek. Ha tehát felvetjük azt a szempontot, ame­lyeit %Láky Dezső képviselőtársam annyira hangoztatott, hogy a szakképzettséget itt is biztosítani kell, akkor erre azzal felelhetünk, hogy azt a 3000 fajzsidót egészen nyugodtan kicserélhetj ük és kicserélhettük volna már az 70*

Next

/
Thumbnails
Contents