Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

438 Az országgyűlés képviselőházának 153 tították ki a földet, hála Istennek, az utat megépítették, de még mindig nem láttunk egy fillért sem azért a földért, amelyet elvették tőlünk. Igen sok ilyen eset van az országban. Méltóztassék ezt figyelembe venni. Nekünk, szegény parasztembereknek, 50 é« 300 pengő igen nagy pénz, ezt nem nélkülözhetjük évek Hosszú során át, tehát tessék a föld árát úgy megállapítani, amennyi annak az igazságos ára és tessék azonnal kiadni a pénzt, hogy az a szegény ember, akár lovat, akár sertést, akár pedig eg^y másik darab földet, de valamit tudjon vásárolni helyette. Elhiszem, hogy a miniszter úrnak talán ez az intenciója, a végrehajtó közegek, az államépítészeti hivatal kö zegei azonban olyan lassan és fogyatékosan intézik el az ügyeket, hogy igen sok a panasz e miatt. Az utakkal kapcsolatban még csak annyit, hogy mi, akik járjuk az utakat és nézzük az utak csinálását, látjuk ott az úti hengereket. Nem is méltóztatik gondolni, hogy azoknak a gépészei vagy fűtői, milyen siralmas helyzetben vannak. Az országban 50—100 ilyen gép van és a gépészek heti száz órát dolgoznak kora r-eggeltől késő estig, 8—9 óráig, a sötétedésig hengerelnek és bár állami munkát végeznek, napszámosoknak számítanak, semmiféle javadalomban, állami kedvezményben, nyugdíjban vagy családi pótlékban nem részesülnek. Azt szeretném, ha ezeknek az útépítési hengereknek a gépészei, fűtői valahogyan bekerülnének az Államépítészeti Hivatal státusába s ezzel stabil helyzetbe kerülnének. Eltöltenek 18—20 esztendőt ebben a szolgálatban, napi 5 pengő, jelenleg 8 pengő napszámmal és amikor megrokkannak, mehetnek tovább. TJgyanez vonatkozik a napszámos útkaparókra. Ne méltóztassanak haragudni, hogy ilyen kiosi dolgokkal jövök, de én a szegény emberek; dolgait vagyok bátor előadni. Van az országban legalább 3000 napszámos-útkaparó, akik évek óta napszámosok és akiket nem vesznek fel az Államépítészeti Hivatalok útkaparó státusába. Tessék odahatni, hogy az, aki az államnak teljesít szolgálatot és állami funkciót végez, érezze azt a biztonságot, hogy ő tényleg az államhoz^ tartozik és élvezze annak előnyeit, ami azzal jár és ne legyenek azok a kivételezések, hogy talán egyesek, akik szerencsésebbek, minden kedvezményhez hozzájutnak, mások pedig, akik kevésbbé szerencsések, éveket, sőt egész életüket el tölthetik ott anélkül, hogy valami eredményt elérnének. Itt vagyok bátor megemlíteni a közhaszoálatú járművekkel, az autóbuszokkal kapcsolatban azt az anomáliát, hogy az autohusz nem szállítja az iskolás gyermekeket kedviezményes díjtételek mellett, pedig <a falu lakossága nem tehet arról, hogy az ő községeiben nincsenek középiskolák, nincs vasút, s így kedvezményes vasúti jeggyel nem szállíthatják a gyerekeket. Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy amikor kiadja az autobuszenged'élyeket a magánvállalkozóknak, akkor feltétlenül kösse ki az engedély-okiratban, hogy az iskolás gyermekeket a közeli városokba kedvezményes díjszabás mellett kötelesek szállítani. Tessék figyelembe venni, hogy például egy 20 kilométer távolságról való autobuszbeszállítás Is pengő 50 fillérbe kerül, vissza ugyancsak 1 pengő 50 fillérbe, tehát 3 pengőbe kerül egy húszkilométeres távolságon az oda-visszautazás. Egy iskolásgyermek naponkint járja be ezt a 18—20 kilométeres távolságot. Az autóbusz 3 pengőhe kerül naponta, hogy az a falusi ember a gyerekét beutaztassa és visszautaztassa a közeli váülése 19W november 15-én, pénteken. rosból. Képtelen kibírni egy falusi ember, legyen az akár kisgazda, akár földbirtokos, azt, hogy 80—90 pengőt csak útiköltségre fizessen az iskolásgyerekéért, az pedig, hogy bent taníttassa a városban gyermekét, olyan sokba kerül, hogy ezt nem tudja megfizetni, de nem is akarja kiadni a családi körből, mert igen sok szülő ragaszkodik ahhoz, hogy gyermeke feltétlenül családi körben legyen. Kérem a miniszter urat, hogy az autóbuszvállalkozói engedélyek kiadásakor feltétlenül kösse ki, hogy az iskolásgyermekeket kedvezményes áron legyenek kötelesek az iskola helyére szállítani. Hiszen a magyar kultúrának, a magyar népnevelésnek és az egész magyar életnek érdeke ez. Nem kívánhatjuk azt, hogy most olyan községekben, ahol nincs vasút, nincs iskola, az egész lakosság beleragadjon a sárba, a piszokba és ne tudjon tanulni. A szegény ember még kevésbbé tudja gyermekét s városban iskoláztatni, mint a tisztviselő, aki-, nek havi fizetése van. Ne zárjuk el tehát a tanulás és az élet lehetőségét gyermekeitől. Néhány dolgot feljegyeztem még, amiről beszélni szeretnék. Itt van a költségvetésben a repülésügy fejlesztésére szolgáló tétel. Ez igen fontos és rendkívül nagy közgazdasági érdek volna. Erre egy mondatot is bátor vagyok megjegyezni, mégpedig azt, hogy amint azt más államban megcsinálták, méltóztassék egy repülőbélyeget kötelezően ráragasztatni bizonyos okmányokra, ezzel nagyon sok pénzt lehet bevenni. Sajnos, az időm lejárt. Miután a miniszter urat nagyon hozzáértő, rendes magyar embernek ismerem, (Éljenzés a jobboldalon.) a költségvetést a legnagyobb örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Piukovich Józsefi Elnök\ Piukovich József képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: Igen t. Ház! Előttem szólott Csoór Lajos képviselőtársam beszédét a legnagyobb érdeklődéssel kísérteni, mert valahányszor őt beszélni hallom, mindig az az érzésem, hogy ő ezeket a nagy, országos problémákat gyakorlati szempontokból veszi bírálat alá és ezek a gyakorlati szempontok lenyúlnak a legkisebb emberek érdekéig. Egy évvel ezelőtt a tárca vitájánál bátor voltam felszólalni és akkor is kizárólag a kereskedelmi részét vettem bírálat alá. T. Ház! Nagyon érdekes megállapítanom, hogy ha mi csak a kereskedelmi részt vizsgáljuk amely kétségtelenül döntő szerepet játszik az ország közellátásának szempontjából, akkor, amikor az áru. elosztását látjuk magunk előti. az a költségvetés 5. címe alatt szerepel és az egész tárca kiadásának csak 16 százalékát teszi ki. Viszont, ha ennek a tárcának a bevételi rovatát nézzük, akkor azt látjuk, hogy az a 16 százalékos kiadás, a kereskedelmi rész, 40 százalékos bevételt hoz. Ebből láthatfuk azt, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi tárcánál az az arány, amely a kiadásoknál és a bevételeknél mutatkozik, azt mutatja, hogy míg a kiadásoknál, a materiális vonalon kétségtelenül a közlekedésügy áll az első vonalban, addig anyagi téren a kereskedelmi rész egészen szerény és kis szerepet játszik. T. Ház! Ez nagyon kedvező alkalom volna arra, hogy mi a materiális és a spirituális vonalakat egymás mellé állítsuk és egy bizonyos elméleti síkon tárgyaljuk meg a tárca költségvetését. Méltóztassék azonban megengedni, hogy én azt a módszert válasszam, amelyet