Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés hépviselőházánaíc 153, embernek, annak a bakternek, annak a váltóállítónak, meg annak a sínkalapálónak, mert ezeken múlik a dolog. Fent könnyű utasításokat és rendelkezéseket kiadni, de «mégis ezeknek a lelkiismeretességén és becsületességén múlik az, hogy a munka jól és rendesen legyen elvégezve. Éppen ezért feltétlenül kívánatos, hogy a családi segélyt, amelyet már másutt, így a forgalomnál méltóztatott megÍ

adni, a pályafenntartásnál és általában az egész munkásság részére méltóztassék biztosítani. Hiszen ha én és minden más magánmunkaadó kénytelenek vagyunk — és ezt szívesen meg is tesszük — megadni a családi segélyt munkásainknak, akkor a vasút, mint állami szervezet, szintén nem vonhatja ki magát ez alól. A vasúttal kapcsolatban kérem a miniszter urat, hogy a mai forgalmi viszonyok között is szíveskedjek gondoskodni arról, hogy az i iskolavonatok valahogyan pótoltassanak, mert erre feltétlen szükség van. Középiskolák csak meglehetősen elszórtan vannak s az oda be iratkozott falusi gyermekeket szüleik nem tud .iák iskolába küldeni, mert nem jár a vonat. Ismerem a forgalmi korlátozások okait, tudom, üli a helyzet, de valamilyen pótmegoldásra feltétlenül szükség van, feltétlenül szükséges, hogy ezek az iskolavonatok az egyes iskolaközpontok és a vidék között járjanak. Ha a rendes vonatokkal nem is lehet a dolgot megoldani, akkor valahogyan másképpen, motorosokkal vagy más módon kellene meg oldani. Mélyen t. Képviseelőház! En a tárcával kapcsolatban elsősorban az útkérdéssel akartam foglalkozni, erre azonban már csak egészen rövid időm fog maradni. Mindazonáltal megemlítem és nagyon kérem a mélyen t. miniszter^ urat, hogy amint a kövezetvámot és az útvámot egy nagyszerű és igen helyes intézkedéssel eltörölte, illetőleg meg fogja váltani a városoknál, ugyanúgy méltóztassék a közmunkaváltság kérdését is valahogyan rendezni. A falu népének mérhetetlen, aránytalan és igazságtalan megterhelése a közmunkaváltság, mégpedig mind az igás közimunkaváltság, mind a személyes közmunkaváltság. Ez az intézmény még a jobb ágykorszakból maradt vissza és ma már nem állja meg a helyét, mert olyan fejadót jelent, amely nem veszi figyelembe az egyes ember teljesítőképességét, azzal nem áll arányban. Útadót úgyis fizetünk, vármegyei adót is fizetünk, ami szintén az utak • fenntartására megy, azonkívül még egyéh adókat is fizetünk, tehát teljesen szükségtelen, hogy most egy iga újabb 24 pengővel meg legyen terhelve, ugyanúgy a mezőgazdasági gépek is, azonkívül még közmunkanapszámot is kelljen az egyes embernek az énuletek arányában teljesíteni. Méltóztassék elhinni, emiatt a közmunka miatt a falun igen nagy elkeseredés van. különösen pedig most, amikor még nagyobbak az aránytalanságok, mert hiszen az egy igával rendelkező kisgazda csak fél közmunkayáltságot fizet, tehát mondjuk két ló után ez jelent neki összesen 14 pengőt, ugyanakkor viszont az a kisiparos, aki ugyanolyan ember, ha van neki egy igája, köteles a 28 pengőt megfizetni. Az a parasztember pedig, aki két igát tart, talán azért, mert földjei szétszórtan fekszenek vagy mert igába fogta a tehenét. az már a dupláját, 48 pengő közmunkával tságot fizet. Ez nagyon aránytalan dolog, amit KÉrviSRLÖUÁZI "NAPLÓ VII. ülése 194-0 november 15-én

} pénteken. 437 ugyanúgy rendezni kell és ugyanúgy meg kell szüntetni valamilyen módon, mint a közutak kövezetvámját és az egyéb ilyen vámokat. Általában mélyen t. miniszter úr, az en kérésem — és azt hiszem, ez az egész ország népének a kérése is — az volna, hogy a közútakról és az útvámokról szóló törvényt, az 1860:1. tc.-et méltóztassék már komoly reform alá venni, mert az ebben a törvényben foglal"! intézkedések ma már nem felelnek meg a kor követelményeinek. Feltétlenül szükséges, hogy az utaknak ebben ,a mai vegyes rendszerében rendet teremtsünk. Annyi gazdájuk vau az utaknak: az állani, a vármegye, egyes közületek, egyes magánosok, ezek közül azonban végeredményben egyik sem gondozza kellőképpen az utakat. Az utak szerény felfogásom szerint éppen olyan fontos szervei közgazdasági életünknek, mint akár a vasút, akár a posta. Éppen ezért föltétlenül szükséges, hogy^ az utak kezelése, azok fenntartása, azok építésének irányítása, az utolsó úttól kezdve az elsőig mind állami kezelésben legyen. Méltóztassék kivenni a vármegyék és a törvényhatóságok kezéből az útfenntartást, az útgondozást. Éppen úgy államosítani, központosítani kell az egész hitrendszert, mint ahogy a posta, a vasút és más ilyen állami közintézmények is központosítva vannak. Annyira megyek, mélyen t. Képviselőház, hogy még az úgynevezett dűlőutakat is állami gondozásba kívánnám venni, mert a. riűlőutak éppen olyan fontos tényezői, a gazdasági életnek, mint akár a nemzetközi utak. mert hiszen ha a dűlőutakon a gazda nem tud közlekedni és nem tudja terményeit beszállítani, akkor a városok élelmezése, általában a termények értékesítése és külkereskedelmi, politikánk is teljesen lehetetlenné válik. Kérem tehát, méltóztassék ebben a szellemben ( meg; csinálni és minél előbb a képviselőház elé hozni az xíj úttörvényt, úgy, hogy az egész magyar útrendszer államosítva legyen, állami kezelésbe legyen véve. hogy az utak fenntartásával járó adóztatási terhek egységesítve Jegyének és ne legyen 3—4-féle adóztatásunk ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor meg lehet szüntetni azt a bizonyos közmunkaváltságot is, úgy hogy ' egészen egységes ^rendszert lehet kiépíteni az utakkal kapcsolatban. Addig is, amíg ezt a mélyen t. miniszter úr remélhetőleg elő fogja terjeszteni, az utakkal, a jelenlegi állami útépítésekkel kapcsolatban, a kérésem az, hogy az utak részére való kisa játításoknál a falusi népnek járó méltányos kisajátítási összeget méltóztassék megadni. í\e utasítsa az állam mindig a bíróságok elé ezeket a falusi embereket, akiktől útépítések céljára elveszik az ő kis darab földjüket.. Ne abból a szempontból méltóztassék a kisajátítás kérdését nézni, hogy az államnak ez mennyibe kerül, s hogy az államérdek az, hogy mentől olcsóbban csinálják meg azt az utat, hanem méltóztassék a kisajátítást abból a szempontból nézni, hogy arra a szegény emberre nézve, akinek 3—4 hold földje van, ha elvesznek tőle egy holdat vagy kétfelé vágják a 3—4 hold földjét, ez az ő anyagi létének megrendítésé; vei jár, tehát azért megfelelően kárpótolni kell. Kárpótolni kell és időben kell kárpótolni, mélyen t. miniszter úr. Egyes emberek a gráci műút építésével kapcsolatban még mindig nem kapták meg az ő járandóságukat, pedig három éve elmúlt és már újra kell csinálni az út egyes részeit, de a szegény kisgazdák kisajátított földjükért még mindig nem kapták meg a díjat. Az én kerületemben 1925-ben sajá70