Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

426 Az országgyűlés képviselőházának 152, nyaknak pótlásáról gondoskodni és egyben a munkanélküliség enyhítéséhez ezúton hozzájárulni. A költségvetés keretében mutakozo több mint 50 millió pengő erre módot nyújtana és ezt a lehetőséget szerintem teljes mértékben ki kellene használni. A posta, távírda és távbeszélő a második legnagyobb állami üzeme az országnak, tehát méltán el lehetne várni, hogy a [munkanélküliség kialakulása idején a költségelőirányzat összegén, messze túlmenően járuljon hozzá a munkanélküliség enyhítéséhez. A feleslegként mutatkozó 27 millió petngő módot nyújt lényegesen nagyobhszabású rendkívüli beruházásokra és ezt szerintem minden körülmények között igénybe kellene venni. Ha az államnak ez a két hatalmas üzeme csak ilyen szerény mértékben irányoz elő a beruházásokra Összegeket, akkor mit tegyenek a többi kisebb üzemek, amelyeknek .forgalma, bevétele lényegesen kisebbí Hangsúlyozottan fel kell hívnom erre a kérdésre a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr figyelmét, mert a munkaalkalmak teremtése súlyos társadalmi nyomorúságot előzhet meg. Minthogy a Külkereskedelmi Hivatal is a, tárca kötelékébe tartozik, meg [kell említenem a nyersanyagbiztosítás kérdését is, annak ellenére» hogy erről már az előttem szólott képviselő urak is beszéltek. Egész ipari tevékenységünk a nyersanyagok biztosításától függ. A külkereskedelmi tevékenység helyes irányítása igen nagymértékben mozdíthatja elő a nyersanyagellátás biztosítását. Ennek érdekében a Külkereskedelmi Hivatalnak mindent el kell követnie, mert iha a nyersanyagellátás terén helytelen intézkedés történik és a kielégítő nyersanyagellátás akadályokba ütközik, akkor egész közgazdasági életünk rendkívül súlyos helyzetbe kerülhet. Ebben az esetben hiábavalónak mutatkoznék & munkaalkalmak szaporítására irányuló törekvés, hiábavalónak bizonyulna bármily nagyarányú rendkívüli beruházási elhatározás, mert nyersanyagok hiányában ezek kivitelezésére nem kerülhetne sor. Elismerem, hogy a jelenlegi bonyolult külpolitikai helyzetben igen nehéz a külkereskedelmi tevékenységnek új utakat vágni, úgyszintén az egyoldalú lekötöttségtől is igen nehéz szabadulni, azonban mégis kell a jövőre gondolni és ennek 'kapcsán olyan külkereskedelmi tevékenység kifejtése kívánatos, amellyel biztosíthatjuk ipari nyersanyaggal való ellátásunkat. Minthogy a tárca keretébe tartozik a kereskedelmi alkalmazottak szociális és munkajogi kérdése, néhány sérelemre fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét. Az ' élelmiszer-szakma alkalmazottaira régóta nagy sérelem, hogy még mindig nincs törvényesen biztosítva a teljes vasárnapi munkaszünet. Az érdekképviselet számtalan beadványa fekszik a minisztériumnál és a küldöttségjárások alkalmával elhangzott miniszteri válaszok ellenére ismét szót kelH emelni a teljes vasárnapi munkaszünet törvényes bevezetésére. A képviselőházban is több ízben elhangzott ez a kívánság, a munkaadó testületek is különkülön és együttesen kérték a minisztériumtól a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetését, de minidezek ellenére máig sem történt meg. Erdély egy részének visszatérése időszerűvé teszi ennek a követelésnek felvetését. Erdélyben ugyanis a román megszállás alatt törvéülése 19UO november lh-én, csütörtökön. nyesen teljes vasárnapi munkaszünetet vezettek ibe és most az ' a furcsa helyzet állott elő, hogy az anyaországban az élelmiszer-szakma alkalmazottainak nincs teljes vasárnapi munkaszünetük, míg a visszatért erdélyi területen érvényben vannak a teljes vasárnapi munkaszünetet biztosító rendelkezések. A fogyasztóközönség nem sérelmezi az üzletek vasárnapi bezárását, vidéken ezt legnagyobbrészt már megszokták, másrészt Budapest több területében a munkaadók saját elhatározásukból üzleteiket vasárnap zárva tartják. Ennek következtében a kibocsátandó rendelet úgyszólván már egy meglévő állapotot törvényesít. Megemlítem, hogy a főváros közgyűlése is a teljes vasárnapi munkaszünet mellett foglalt állást és ezért is csodálatos hogy ennek a kérdésnek megodásánái további késedelmeskedés tapasztalható. Az október 5-iki kormányrendelet, mely a 7%-os bérpótlékra vonatkozik, a .kereskedelmi alkalmazottakra is kiterjed; azonban a rendelet hatálya alól kivonták az utazókat, ügynököket és üzletszerzőket. Ez a tény az érdekeltek részére rendkívül sérelmes. Az utazók, ügynökök és üzletszerzők legnagyobb része csak jutalékra dolgozik és amennyibein fixfizetést kap, ez keresetének csak egy kisebbik része. Ezért érthetetlen és igazságtalan, hogy rájuk a béremelési kormányrendelet nem vonatkozik. Sérelmes továbbá a kereskedelmi alkalmazottakra az a követelmény, bogy a 7%-os béremelés óta egyrészük a betegsegélyezés kötelezettsége alól kikerül és jövedelmi adókulcs alá esik. Ez a rendelkezés tehát igen furcsa helyzetet teremtett a kereskedelmi alkalmazottakra, mert béremelés helyett bércsökkentést jelent számukra. Szükséges tehát egy pótrendelkezés kibocsátása, melyben a betegsegélyezési kötelezettség bérhatárának felemeléséről kell gondoskodni. Hasonlóan gondoskodni kell a jövedelemadómentes értékhatár felemeléséről is, mert csak így lehet ezt a sérelmes helyzetet megszüntetni, i A hétvégi üzletzárás is régi követelése a kereskedelmi alkalmazottaknak. A kereskedelmi alkalmazottak szövetsége,^ mint érdekképviselet, különben évről-évre társadalmi akciót kezdeményezett, amely mind nagyobb és nagyobb eredményt mutat. Ennek a társadalmi akciónak következtében ma már 20 szakma munkaadói beleegyeztek, hogy nyáron üzleteiket szombat délután zárva tartják. Ennek a kérdésnek szociális jelentőségét a munkáltatók sem vonják kétségbe, sőt a vásárló közönség is szívesen alkalmazkodik ehhez a rendszerhez, ezért a törvényes rendelkezés kibocsátása semmiféle zökkenővel nem járna és amellett régi kívánságot váltana valóra. A fizetett szabadságról, mint köztudomású, rendelet gondoskodik. Minthogy ennek a szociálpolitikai rendeletnek a bírálata nem tartozik ennek a táreának kötelékébe, ezért csak arról a részéről szólok, ami a kerskedelmi és a közlekedésügyi tárca keretébe tartozik. Az ipari, bányászati és kereskedelmi munkavállalók fizetéses szabadságidejére vonatkozóan a menetdíjkedvezményről a kereskedelemügyi miniszter úr az 1940. évre rendeletet bocsátott ki. A rendelet értelmében a fizetéses szabadság élvezetében lévő munkavállalók szabadságidő tartama alatt egyszerű oda- és visszautazásra vasúti menetdíjkedvezményben részesülnek. A vasúti kedvezmény igénybevételének feltételei azonban súlyosak és ennek következtében igen nagy