Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

Az országgyűlés képviselőházának 152. számú munkavállaló nem tudja igénybe venni az 50%;os vasúti kedvezményt. Teljesen érthetetlen, hogy miért kellett a kedvezményt 3000 pengő évi összilletményhez kötni, illetve akinek a -fizetése ezt meghaladja, az már nem részesülhet kedvezményben. A munkás egy évben csak egyszer mehet szabadságra, ezért különösebb terhet az államvasutakra nem jelentene, ha az összilletménynek bizonyos összegben való meghatározása inélikiül részesülhetne vasúti kedvezményben. Az igényjogosultiságniak ily módon való meghatározása nem tartható tovább, mert igen sokszor előfordul, hogy üzemi, állami, vagy honvédelimi érdekből a munkásnak túlórázni kell és méhány heti túlórázással túllépheti az évi 3000 pengős összilletményt és ebben az esetben már elesik a vasúti kedvezménytől. Helytelen a kedvezménynek időtartamát is úgy megállapítani, ahogy ez a rendeletben van, május 1-től december 15-ig, továbbá helytelen, hogy a visszautazás legkorábban az odautazást követő hatodik napon kezdhető meg. A fizetéses szabadságra vonatkozó rendelet feltételei lehetővé teszik, hogy a rendeletben előírt időn kívül is fizetett szabadságot kaphat a munkás és ugyancsak a rendeletben van, hogy megszakítva, megosztva is kaphat szabadságot, tehát ha a hat napját kétfelé osztják, akkor csak három napja van egyfolytában és ebben az esetben nem veheti igénybe a vasúti kedvezményt, mert csak a hatodik napon jöhetne vissza, holott neki már a harmadik nap vissza kell jönnie. Általában érthetetlen az a szigorú meghatározás, hogy a fizetéses szabadságot élvező munkásnak a legrövidebb utat kell választania, a legkedvezőbb vasúti csatlakozást kikeresnie. Kérdem, miért lehet az oda, vagy visszautazást csak egyszer megszakítani A fizetett szabadság, elismerem, természetesen elsősorban arra való, hogy az annak élvezetélben lévő pihenjen, üdüljön és egészségét felfrissítve térjen vissza munkahelyére. Mindez azonban nem zárja ki a kultúrigények elősegítését. A munkás a fizetett szabadság; ideje alatt kultúrszínvonalát emelheti, ha a családi vagy a rokoni látogatáson kívül a nagyobb vidéki városokat megtekinheü, vagy ha az ország természeti szépségeiben gyönyörködhet. Ezt a miniszteri rendelet 'kizárja, mert a fizetéses szabadság élvezetét lehetővé tevő vasúti 50%-os menetdíjkedvezményt csak azok vehetik igénybe, akik a legrövidebb útvonalat választják és csak egyízben lehet megszakítani az utat. Kérem a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urat, hogy a jövő esztendőre ezen a rendelkezésen változtasson és ha már 50%-nál niagasaibb vasúti menetdíjkedvezmény nem nyújtható, akkor ezt a kedvezményt kereseti értékhatár meghatározás és egyéb akadályok nélkül vehesse igénybe mindenki, aki a fizetett szabadság élvezetére jogosult. A különböző szabadidő mozgalmak költségéből bőven telnék 75%-os vasúti menetdíjkedvezményre és ebben az esetben a vasúti forgalom is növekednék, a városok is jól járnának az idegenforgalom növekedése következtében. A hátralévő időt a fegyelmileg elbocsátott vasutasok és egyéb alkalmazottak felülvizsgá- | lati kérelmének tárgyalására fordítom. Közel i negyedszázados ügy ez és most már teljesen megérett, arra, hogy a bosszúállás helyett a megbocsátás szellemében nyerjen elintézést. Ebben a kérdésben már sok szó hangzott el .a törvényhozás színe előtt. Különböző pártütése 1940 november 14-én, csütörtökön. 427 i állású képviselők, többek között magam is szóltam már nem egyszer erről a kérdésről és többször kértük a mindenkori kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a fegyelmi úton elbocsátott vasutasok és egyéb állami alkalmazottak ügyeinek felülvizsgálására külön bizottságot küldjön ki. 1930-ban Bud János volt , kereskedelemügyi miniszter úr rendelte el ezeknek az ügyeknek felülvizsgálását ós ez alkalommal ötven kérelmezőnek ügyét lehetett elintézni, illetőleg ennyit lehetett kegydíjállományba helyezni. A kimaradottak újra kérvényeztek Kenéz Béla volt kereskedelemügyi miniszter úrnál. Itt az történt, hogy a miniszter úr ígéretet tett, illetőleg elismerte, hogy sérelem történt velük, ezért újból megvizsgáltatta az ügyet. Megint húszan kerültek bele a kegydíj élvezetébe. Azóta többször fordultak az érdekeltek a mindenkori kereskedelemügyi miniszter urakhoz, de, sajnos, azóta nem történt semmi. Pedig, ha valaki betekint az iratokba, meg lehet állapítania, hogy az elutasítottak különösebb bűnt nem követtek el* úgyszólván csak azért bocsátották el őket annakidején, mert a Vasúti Szövetségi tagságukat kompromittálónak találták. Erdély egy részének visszacsatolásával a Kormányzó Űr Őfőméltósága a megbocsátás szellemében amnesztia rendeletet adott ki, amely szerint sokan kerültek szabadlábra és a bírói eljárás alatt levők közül is sokan mentesültek a következményektől. Pedig megállapítható, hogy a megbocsátásban részesültek büntetendő cselekményt követtek el, sőt jogerős bírói ítélet alapján börtönbüntetést kaptak. A megbocsátás szelleme mégis érvényesült. Az elbocsátott vasutasok, és egyéb állami üzemi alkalmazottak neon követtek el semmiféle büntetendő cselekményt. A bírói ítélet egyiket sem sújtotta elzárásos büntetéssel, miért ne terjedhetne ki a megbocsátás szelleme ezekre az emberekre is, akik nem követtek el bűncselekményt, csak egyszerűen közkatonái voltak a kifogásolt egyesületnek és cselekményük^ egyáltalán nem volt olyan, amiért bírói eljárást kellett volna ellenük indítani. Abban az időben, amikor a fegyelmi eljárást lefolytatták, elég volt egy elejtett szó, egy haragos kijelentés és máris főbenjáró bűnnel terhelhettek bárkit. Az alaptalan feljelentések egész sora indult meg ezekben az időkben és így zajlottak le ezek a fegyelmi eljárások, amelyek megfosztották őket állásuktól és egyben befizetett nyugdíjjárandóságuktól is, Elérkezett a megbocsátás ideje annál is inkább, mert az érdekeltek már nagyon kevesen vannak. Éppen ezért kérem a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urat, hogy ezeket a rendkívül súlyos gazdasági helyzetbe jutott Idősebb, családos embereket juttassa végre már a kegydíj élvezetébe. Tekintettel arra, hogy mint ellenzéki képviselő a költségvetés összeállítására a felhatalmazást megadni nem tudom, a költségvetéshez 'hozzájárulásomat nem adhatom. Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt lés ezért javaslatot teszek arra, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki a kereslkedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalását és az egyes tárcák költségvetéseinek: a mai napirendünkön megállapított sorrendben való tárgyalását. 68*