Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-152
Az országgyűlés képviselőházának 152. merek, iparkodott a lehetőség határain belül mindezeket a kérdéseket ia minisztérium elé terjeszteni, az államtitkár úr pedig igyekezett ezeket a kérdéseket megoldatni és végtelenül jól esik, nagy öröm,, hogy az a rendszer, aimlelyet olyan nagyon szidnak, a tbuszadrendű útakíból, a ^bekötő útakiból és a törvényhatósági utakból elsőrendű utakat csinált. Nagyon jól esik erről megemlékeznem. Még egy dologról kívánok szólni, amely kisietbib jelentőségű kérdés és amelyet már szóvátettem egyszer itt. Ez a Balatoni Hajózási Rt. mintegy 40—45 főnyi személyzetének a kérdése. (Lili János: Arról lehet beszélni! — Egy hang a jobboldalon: Arról beszéli Legyen türelemmel!) Ahogyan a vasútnál a kalauzok, a mozdonyvezetők státusába tartoznak és tudják âzt, hogy fáradozásukért, nehezen teljesített munkájukért meg fogják kapni a nyugdíj járandóságot, ugyanígy szeretném, hogy azoknak a balatoni hajó vezetőknek, akik ott állnak napsütésben, vihariban,, jó és rossz, időben, a igéfpés!Z)3 ; knek, akik a hajókat fűtik, télen át festik és dolgoznak a hajókon, ezeknek is, mivel ők 'most már állami közlekedési eszközöket Vezetnek, mert hiszen a Balatoni Hajózási Rt. részvényállománya imiost már százszázalék erejéig az állam' kezében van, méltóztassék (biztosítani ugyanazokat a beméket, mint a szárazföldi közlekedési eszközökkel járó személy'zetnék. En ezt a. kérést egyszer előterjesztettem Kun der miniszter úr idejében (Mozgás jobbfelől.), de nem történt albban az időlbien semmi. Tudom, hogy a kegyelmes úr a magái részéről felkarolja a Máv. és általában az ország közlekedésének ügyét, Tessék elhinni, vannak ott 20—25—30 éves hajóvezetők, akik az utasok életére épp úgy kell, hogy vigyázzanak, mint a szárazföldi közlekedési eszközök vezetői. Nagyon kérem a miniszter urat, mint á Balaton (barátját is, hogy tessék ezeknek az emberek számára ' a költségvetésfoe fedezetet beállítani. Nem nagy összegről van szó. Ha kormányzáról beszéltein azokkal a balatoni hajósokkal kapcsolatban, akik kint a viharban vagy a napsütésben egyformán ott állnak a helyükön, akkor az ország kormány-' zására utalva, avval a sok rágalommal, sárfreccsen téssel szemben, bármelyik oldalról jöjjön is, bármilyen igazságtalan legyen is, nyugodt lelkiismerettel mondóin,, hogy a Magyar Elet Pártja itt áll a kormány mögött, amely igenis minisztériumaival, jól dolgozó köztisztviselőivel úgy intézi a dolgokat, hogy végeredményben senki még egyszer ne vihesse az országot zabba (Zaj a szélsőbaloldalon.), hogy senki ne vihesse az országot még egyszer olyan helyzetbe, amelyből csak înagy katasztrófa támadhat. Nyugodt kormányzást. fejlődést kíván a kereskedelem és az ipar, nem kifogást, ha egy helyen a disznóállomány megnövekedik, mert amikor van valami, az sohasem baj, csak az a baj, ha nincs. (Lili János: Az a baj, hogy nincs ) A kormány dolga, hogy a polgárság megélhetése biztosítva legyen és hogy a javak 4a keresztény társadalom részére igazságosan legyenek elosztva. (Lili János: De hol van a megélhetés biztosítva? Az öné biztosítva van. a munkásoké nincs!— Zaj.) Mi igenis, a keresztény magyar ügyért dolgoztunk, fogunk dolgozni és céljainkat el is fogjuk érni. Ezért KÉPVISELŐHÁZI XA;PLÖ VII. ülése 19W november lU-én, csütörtökön. 425 a tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. — Lili János: Nézzék meg a statisztikát, hogy van a megélhetés biztosítva! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Spák Iván jegyző: Kövér János! Elnök: A képviselő úr nines jelen, feliratkozása töröltetik. Utána következik? (Lili János: Minden magyar ember megélhetése biztosítva van? —Zaj a szélsőbaloldalon.) Spák Iván jegyző: Kabók Lajos. Elnök: Kábák Lajos képviselő nrat illeti a szó. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kabók Lajos: Mélyen t. Képviselőház! Na : gyón sajnálom, de nincs módomban az előttem szólott képviselő úr beszédébe belekapcsolódni, mert az a témakör, amelyet el kívánok mondani, az ő beszédének témájától egészen eltérő. Az én témaköröm főképp a dolgozó munkások 'kérdéseivel, sérelmeivel foglalkozik. A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium kötelékébe tartozó állami üzemek költségelőirányzatában feltüntetett összegek tanúskodnak arról, hogy milyen nagyforgalmú üzemek tartoznak a tárca hatásköre alá. A posta, távírda és távbeszélő 113 millió pengős előirányzata, az államvasutak 344 millió pengős kiadása tanúskodik erről. Ha ezzel szemben a bevételek tételeit vizsgáljuk, akkor a posta, távírda és távbeszélőnél 140.5 millió pengőt, az államvasutaknál! pedig 406 millió pengőt találunk. A bevételekés kiadások egybevetéséből kiderül, hogy az államnak ez a két hatalmas üzeme jelentős felesleggel dolgozik, miért is méltán lehetne nagyobbarányú beruházási munkálatokat elvárni. A rendkívüli beruházási tételek, a posta, távirda és távbeszélőnél 8 milliót, tehát az egész kiadásnak alig 8%-át teszik ki. Ha pedig a bevételt vesszük figyelembe, akkor 6%-ra tehető. Az államvasutak rendkívüli beruházási kiadásai 31.5 millió pengőre rúgnak, ami az egész kiadásnak kereken 10%-a, ha pedig a bevételekkel vesszük figyelembe, akkor csak 7%-ra tehető. Ezeket a számadatokat nem tartom kielégítőknek főképpen azért, mert a sokat hangoztatott munkakonjunkúrán már túlvagyunk és igen veszedelmes arányú munkanélküliség van kialakulóban. Midőn nagyobbarányú társadalmi katasztrófa közeleg, rendszerint az állam legnagyobb üzemeinek kell jó példával előljárniok a munkalkalmak teremtése és szaporítása terén,. Különösen fennáll ez a kötelezettség akkor, ha a szóbanforgó nagyüzemek budget je felesleget mutat, amint ez az államvasutaknál és a postánál tapasztalható. Az államvasutak rendkívüli beruházások rovatában járművek beszerzésére és járműszerkezetek tökéletesítésére 11,550.000 pengő van felvéve. ^ Ha ehhez hozzávesszük a, műhely- és vontatási berendezések fejlesztésére felvett 1,660.000 ^ pengőt. akkor ez még együttvéve is igein kicsiny öszszeg és nem járul hozzá ahhoz, hogy a felfejlődőben lévő munkanélküliséget csökkentse. Amikor me »ál lapítható, hogy Magyarországon különösen Erdély visszatérése óta igen nagyfokú mozdony- és vagónhiány van, akkor messzebbmenő módon kellene ezeknek a hiá68
