Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

Az országgyűlés képviselőházának 152. gyorsításának érdekében egy olyan új garanciális alapot kell teremteni a Pénzintézeti Központ bevonásával, amelynek segítségével kellő tőklét tudunk teremteni a keresztény kereskedelem megvalósításának gyorsítása érdekében. Ma már az a helyzet, hogy kiskereskedőkből •középkereskedők lettek, középikereskedőkből nagykereskedőket tudunk nevelni és Laky Dezső igent, barátom, nemkülönben Szabó Gyula képviselőtársam, a 'bizottsági tárgyalás során különösen kidomborították, hogy a szakképzés a legfontosabb, mert na nincsenek kellőképpen kiképzett szakemberek, akkor a keres. kedelemben nem lehet azokat az eredményeket elérni, amelyeket mi szeretnénk elérni. Mélyen t. Ház! Itt van a zsidó üzletek átvételének kérdése is. Bécsben a vörös köztársaság idején a bécsi kereskedők megoszlása sokkal rosszabb volt, mint nálunk — keresztény szempontból. — Bécs jobban el volt zsidósodva v

és ma már elmondhatjuk, hogy egyetlenegy számottevő zsidó vállalatot sem lehet Bécsben találni. (Pándi Antal: De miért?) Majd megmondom. Azért, mert idejekorán bocsátottak tőkét rendelkezésre, hogy az átvételt még akkor tudják foganatosítani, amikor az üzlet mint önálló test, — bármilyen vállalatról beszélek — még élő valami volt és nem egy lefogyott csontváz. Mert egy üzletet, műhelyt vagy vállalatot akkor kell átvenni, amikor teljes egészében áll, megvan az áruraktára, megvan a személyzete és megvan a vevőköre. (Ügy van! tJgy van!) Abban a pillanatban, amikor valamelyik tényező elmarad, ennek az üzletnek vagy vállalatnak értéke teljesen semmivé válik* (Pándi Antal: Tehát gyors cselekvés kell! Ezt a nemzeti szocializmus csinálja! — Derültség és zaj a jobboldalon. — Pándi Antal: Nekem ne meséljenek, értek hozzá!) Az export és import lehetőségének biztosítása igen nagy fegyver a kormányhatalom kezében, amellyel segíthet, vagy lesújthat bizonyos gazdasági exisztenciákra. A Külkereskedelmi Hivatal, amelynek átszervezését igen bölcsen határozta el a miniszter úr úgy, hogy belkereskedelmi célokat is szolgáljon, működésével valóban a keresztény és magyar gazdasági jövendőt szolgálja. A Baross Szövetség a maga tízezres tömegével egy külön kérelmet terjeszt most itt a miniszter úr elé. Kérem a miniszter urat, ve engedje azt a sok százezernyi életet jelentő tömeget negligáltatni még ma is a túltengő nagy zsidó vállalatok és gyárak részéről. (Helyeslés a jobboldalon.) Csupán egy számot említek itt meg: Budapesten 1546 ipari üzem van és? ebből még ma is 61% zsidó. (Pándi Antal: És miért? — Zaj.) Mit várhat tehát a keresztény kiskereskedő vagy akár nagykereskedő is ilyen nagyvállalatoktól? Egész sereg gyárvál^ lalatnak — még- az árjásítottnak is

# — zsidó árubeszerzője van és egyelőre, a bizományi rendelet végrehajtásáig, zsidó áruelosztója is. A keresztény kereskedő aligha tud árut eladni ja gyárnak, amíg zsidó kínálat van és aligha fognak neki árut juttatni, amíg zsidó kereskedő Van. Tehát, igen t. Ház, — és most érek oda, amit igen t. képviselőtársam néhány közJbeszóMs formájában meg akart említeni — követelőíeg lép fel a keresztény kereskedőtársadaíom a harmadik zsidótörvény szükségessége mellett. (Börcs János: Szét kell választani aa iparigazolványt a kereskedelmi igazolványtól es m^s kezekbe kell adni, akkor nem lesz baj!) i\ Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! ; .Hóvszky János: Mint ahogyan a niiníszter«IhÖk: ÚT mondta», annak. radikálisnak és együlése 1940 november 14-én, csütörtökön. 425 szerűnek kell lennie. Mi, gyakorlati emberek, örömmel vesszük a miniszterelnök úr álláspontját, amelynek általában érvényesülnie kell minden törvényalkotásnál. A törvénynek szerény nézetem szerint ki kell mondania azt is, hogy a vezérképviselők, akik elosztják az árukat, keresztényék legyének. A minisztériumhoz ezer és ezer számra futnak be e tárgyban a panaszok, legalább én hozzám nagyon sok száz jön be; elpanaszolják, hogy a zsidó gyárak elsősorban zsidó kereskedőknek adnak árut, a keresztény kereskedőket negligálják. Itt hivatkozom arra a panaszra, amelyet a bizottsági tárgyalás során a miniszter úrnak előterjesztettem a gumigyárak áruelosztása tekintetében. A miniszter úr megígérte, hogy orvosolni fogja a dolgot Ezennel köszönettel nyugtázom, hogy nem addig a percentig orvosolta, ahogy én kértem, hanem száz percentig és ezért sajnálom, hogy nincsen itt Kunder igen t. képviselőtársam» :hogy neki itt most szemtől-szembe felelhetnék, mert ő ne hibáztassa a rendszert, hiszen nem tudom, hogy olyan gyorsan elintézést nyert volna-e ez az ügy, ha hozzá mentek volna, mint ahogy most Varga miniszter úr esetében elintéződött. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Néha, amikor az ember ellenzékbe megy, zabba hajtja a lovakat. (Derültség.) De bizonyos az, hogy a rendszert kifogásolta, tehát én mint a Baross Szövetség országos elnöke, aki húszezer iparost és kereskedőt tartok táboromban, ezennel kijelentem, hogy arra a szeretetteljes fogadtatásra és segítésre, amellyel a mostani kormány tényleg komolyan s nemcsak szavakban és kritikát gyakorolva, hanem az élő valóságban segít, erre én egész időm alatt, amióta a Baross Szövetség elnöki tisztét betöltöm, nem tudok példát mondani. (Bárezay János: Ez komoly beszéd! — Pándi Antal: Az ellenkezőjét bizonyítjuk! — Bárezay János: Nem nagyon fog sikerülni. — Pándi Antal: Példákat! — Zaj.) Elnök: Pándi képviselő urat kérem, maradjon csendben. — (Pándi Antal közbeszól.) Pándi képviselő urat ismételten figyelmeztetem, tessék az elnöki intelmet tiszteletben tartani. Ilovszky János: Mélyen t. képviselőtársamnak azt feleltem, hiszen tudomásom szerint ő is valamelyik vidéki fiók-Baross Szövetség tisztikarába tartozik, hogy érezhette ő is és meg is kell, hogy erősítse, hogy ma a keresztény kereskedelemért és iparért folyó harcban több támogatást kapunk, mint bármikor. Bornemisza Géza elindította, Fabinyi Tihamér segítette, de akkor jött egy nagy zökkenő és most meg helyreállott àz egyensúly, a kátyún túl vagyunk és megint egyenesen rnegyütuk előre. Nyíltan, becsületesen és bátran megmondom ezt, biztatásul azoknak a minisztereknek és hivatalnokoknak, akik megértve a mai idők súlyosságát és ezt az építő munkát, fenntartás nélkül odaállanak a magyar keresztény gazdasági élet alapos és szisztematikus kiépítésére. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen. — Meixner Emil: Benne vagyunk az egyenesben!) Teljes elismeréssel mondottam el ezt. S miután az iparügyi tárcánál nem szólalok fel, itt kell kijelentenem, hogy mind a két minisztérium államtitkára, úgy Kádas Károly az iparügyi minisztériumban, mint Kacsóh Bálint a kereskedelemügyi minisztériumban és a főosztályok vezetői, meg a hivatalnokok is számos esetben az 1939:IV. te. helyes végrehajtásán fáradoznak. De a hatóságok f zen a téreTi «^eryibptt állanak egy rendkívül gyakorlati érzékű és áz eszközzökbén nem válogatós tábor minden'raf* •' finóriá jávai.- és bizony sok esetben meg lehet