Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

422 Az országgyűlés képviselőházának 152. ülése 194-0 november 14-én, csütörtökön. osztás terén. Erre a kormányzat megcsinálta a készáruelosztó apparátust, a kereskedelmi kamarával. Közben megszületett és végrehajtatott a zsidótörvény és ennek végrehajtása érder kében egy külön apparátust létesítettek az értelmiségig kormánybiztosság formájában. Már most, amikor mindezek az apparátusok ellátják funkcióikat, tehát a külkereskedelmi hivatal tevékenységi korét, az árellenőrzésnek, a nyersanyagelosztásnak, a készáruelosztásnak a feladatait, az értelmiségi kormánybiztosi működést, akkor tulajdonképpen át kell tekinteni az illető vállalat egész működési körét, mert csak akkor lehet képet alkotni a dolgokról. Ha tehát szó lesz egy textilipari vállalatnál, vagy egy bőripari vállalatnál, akármilyen vállalatnál az eme szempontok szerinti beavatkozásról, akkor mind az öt helyről meg kell vizsgálni a vállalatot, mert különben nem lehet képet alkotni róla. Ilyen módon kevés helyen, kevés tisztviselővel sok felesleges munkát kell végeztetni. Felvetem tehát a kérdést, hogy amint annakidején 1932-ben a Gömbös-kormánynak volt bátorsága ahhoz, hogy az ugyanígy szétaprózódott külkereskedelmi ügyköröket egy hivatalban centralizálja, nem volna-e ez a mai analóg helyzetben éppen olyan sürgős feladata a kormánynak, és ahelyett hogy egy olyan intézkedést tenne, amely a belkereskedelmet hozzáolvasztja a külkereskedelemhez, mindezeket a funkciókat egybefoglalná és megcsinálná az állami beavatkozás egységesített orgánumátí (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És pedig megcsinálná szakmák szerint, mert a jövő gazdasági rend a szakmai ismereteken épül fel és ez lesz a tudás fázisa. Meg kell tehát ezeket csinálni ilyen módon a textil-szakmában, a bőrszakmában, a kémiai és minden egyes más szakmában és ez a szakma azután szemben fog állani a majd másik oldalon kifejlesztendő, korporációs rendszer szerint kiépítendő magángazdasági ággal. (Taps a szélsőbaloldalon,) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Kunder Antal: Holnap az iparügyi tárcánál leszek bátor folytatni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik. — Szőllősi Jenő: Abszurdum ez a félórás beszédidő! Lehetetlen félóra alatt komolyan beszélni! — Palló Imre: Megbukott a rendszer!) r Elnök: A vezérszónokok sorában szólásra következik? Spák Iván jegyző: Rei'bel Mihály! Elnök: A képviselő itr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Utána ki következik? Spák Iván jegyző: Ilovszky János! Elnök: Ilovszky képviselő urat illeti a szó(Egy hang a szélsőbaloldalon: Ml van a zsidó üzletvezetőiével?) Csendet kérek. Ilovszky János: Mélyen t. Képviselőház! Laky igen t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy könnyű helyzetben van, mert az előadó úr szabatos, nagyszerűen megvilágított előadása lehetőséget adott számára, hogy külön foglalkozhassék azokkal a kedvenc témáival, amelyekről oly sokat szólott már a bizottságokba is és itt is. A kereskedelemről nagy általánosságban beszélt s ha szabad, én most a részletkérdésekre fogok áttérni, azokra a részletkérdésekre, amelyek a mindennapos kereskedelmet érdeklik és amelyeknek megoldását am. kir. kormánytól a keresztény kereskedelem bizodalommal várja, (vitéz Hertelendy Miklós: Éljen a- Baross-eszme!) Kunder igen t. képviselőtársam beszédével is óhajtok még foglalkozni, de eltérek a parlamenti szokástól, uiert ezc a íeiórat úgy szeretnem kihasználni, hogy először a magam problémáit kívánom feltárni. (Zaj a széisöbaloldalon. — Elnök csenget.) Mélyen t. Képviselőház! Először is Angyal László igen t. előadó úrnak mondok hálás köszöntet azokért a szeretetteljes szavakért, amelyekkel a Baross Szövetség munkáját méltatni szíves volt. Pártkülönbség nélkül kérem azokat a képviselő urakat, — üljenek bármelyik oldalon — akik a keresztény magyar kereskedelem ügyét eddig is szeretettel felkarolták

r méltóztassék ezt a jövőben is megtenni, hiszen nagy közös nemzeti célt szolgálnak és csak úgy érhetünk el valamilyten eredményt, ha a keresztény magyar kereskedelem iránt szeretetteljes bizalom és megbecsülés nyilvánul meg. Az előadó úr nagyon helyesen mutatott rá előadói beszédében arra, hogy mindazokat, akik a keresztény gazdasági élet felépítéséért — tartozzanak bárhova is — szívvel és lélekkel küzdenek, mindenkor iparkodik a zsidóság, a liberalizmus megrágalmazni vagy munkáját nagyon nehézzé tenni. (Palló Imre: Ezért nehéz a mi munkánk!) ' Mélyen t. Ház! Gömbös Gyulának, Darányi Kálmánnak és munkatársainak kellett jönniök, hogy áttörhessük azt a falat, amelyet a. keresztények gazdasági érvényesülése elé építettek közömbös keresztények és az évezredek óta összetartó zsidóság. A keresztény tömegeket — ezt méltóztassék mindenkinek jól elkönyvelni — és a keresztény kereskedelem ügyét ez a Ház vitte előre és csak azóta mennek szívesen a középosztály fiai és leányai tömegesein kereskedelmi pályára, mióta az országgyűlésben minden oldalon meignyilvánult és elhangzott az a kívánság, hogy tessék a keresztényeknek ipari és kereskedelmi pályára menni. A második zsidótörvénnyel intézményesen szerették volna megszüntetni a zsidóság gazdasági térhódítását és számarányuknak megfelelően visszaszorítani őket, de a zsidóság leleményessége, faji összetartása és sajnos, egyes keresztény elemek rövidlátása lehetőséget teremtett arra, hogy ahol most már nyiltan nem tudott a zsidóság érvényesülni, ott suttyomban, keresztények segítségével iparkodtak maguknak új exisztenciát teremteni. Ezek a stróhmanok (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Le velük!) odaadták magukat és én nem tudok elég súlyos szavakat találni, amikor azt mondom, hogy ez majdnem fajgyalázás számba megy. Mindenképpen lehetetlenné kell tenni, hogy amikor a kormányzat minden áron, min-\ den eszközzel elő akarja segíteni a keresztény gazdasági érdekek érvényesülését, akkor a zsidók a törvény hiányosságai miatt a stróhman mögött érvényesüljenek. (Szőllősi Jenő: Egy büntető szakasz kell! Mégsem terjeszti be az igazságügyminiszter úr!) Majd rá fogok térni, Szőllősi képviselőtársam! Mélyen t. Ház! A tőkeszegénység a keresztény gazdasági élet legnagyobb problémája; ez az a kérdés, amelyet mindenekelőtt meg kell oldani, mert különben ä jószándék és az intézkedések kárba vesznek a magyar gazdasági élet keresztényesítése ügyében. Először Fabinvi Tihamér, majd Bornemisza Géza, később Iteményi-Scnneller Lajos, nem különben Varga József miniszter urak tettek lépéseket ennek a kérdésnek megoldására: megteremtették a hitellehetőségeket a kisipar és a kiskereskedelem számára, de az átállítás meg-