Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

420 Az országgyűlés képviselöMzának 152. visszaesett. A következményeket kar bővebben ecsetelni, mindenki láthatta, a miniszter úrnak is módja volt legutóbb ezeket a viszonyokat tapasztalnia. A szekunder-következmény az volt, ami ennél még súlyosabb, hogy a gazdák nemcsak a hizlalást unták -meg, hanem , a disznótenyésztést is megunták. Odajutottunk, — ha analizáljuk a disznók számában beállott redukciót, azt látjuk, — hogy a kocák létszáma 679.000-ről 507.000-re esett vissza, tehát 30 száza­lékkal csökkent s a malacok száma 2:2 millió­ról 1:6 millióra, ami természetesen arányos a kocák számának csökkenésével. Tetéződött te­hát a baj, mert — mint mondom — ennek nem­csak az volt a konklúziója, hogy nem volt hiz­lalás, aminek most látjuk a következményeit, hanem még a tenyésztésre is úgy hatott, hogy majdnem 30 százalékkal visszafejlesztette a te­nyésztésre alkalmas kocaállomány létszámát. A mostani esztendőben jobb kukoricater­mésnek néztünk elébe. Az ember azt vélte, hogy tanultunk a multakból és most már ko­moly irányításra kerül a sor. Mi következett? A kormány látta a diszparitást, látta, hogy ki­szaladt a kukorica, az ára felemelkedett 27 pengőre: újból megállapította a disznó árát 1 pengő 60 fillérben. Most mi történt 1 ? Az, hogy s a sovány sertés ára 1 pengő 75 fillérre emelke­dett a normális 95 fillér helyett. A disznó 1 pengő 60 filléres megállapított ára tehát már nem rentábilis, az 1 pengő 70 filléres sovány­sertésár mellett. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mai irányítás tehát ebb an a hibában szen­ved, hogy most meg azért fog majd a hizlalás megállani és azért nem fogjuk tudni felhasz­nálni a kukoricánkat, mert a soványsertésár szabályozásának elmulasztása miatt — eme ár mellett — a gazda nem fogja tudni beszerezni a hizlaláshoz szükséges sovány sertést. Tisz­táztam, hogy tavaly kiszaladt a kukorica, mert az ára meg volt állapítva, most pedig a sovány «értés árát nem állapították meg. Most mi fog következni? A sovány sertés ilyen magas áron értékesülvén, mindenki ser­tést fog tenyészteni, tehát á következő eszten­dőben ennek megfelelően a kormánynak — en­nek vagy a következőnek — az lesz a gondja, hogy hogyan oldja meg a sovány sertés túl­szaporulatából előálló gazdasági krízist. Bocsánatot kérek, ez nem irányított gaz­dálkodás. Ha a gazdálkodást irányítjuk, ak­kor annak a gyökeréig le kell nyúlnunk verti­kálisan, vagy pedig szabadon kell hagyni. Ami most történik, az pontosan az a felemás álla­pot, ami a kormány más intézkedéseinél is észlelhető. (Űffy van! Ügy van! a szélsőhalolda­lon.) Mit jelent ez? Annyit jelent, hogy a so­vány sertésnél hagyjuk a liberális gazdaság­nak az automatizmusát bejátszódni. Azt mond­juk, nem baj, legyen ilyen drága, ezzel majd bepótoljuk. Do a liberális elv ilyen alkalma­zása mindig a gazdán üt egyet, mert mindig vagy hosszabbat, vagy rövidebbet lő, tahit amilyenre szükség volna. Ellenben az irányí­tásnak értelmes módja az, hogy annak révén bejátszódjék az egyensúlyi állapot, hogy olyan árakat szabjak meg, amelyek egyensúlyi helyzetet idéznek elő, nem pedig mindig hosz­szű és rövid lövésekkel és sohasem a célbíi. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) El fogok hagyni egy sereg példát, amelve.r, felírtam, mert úgy vélem, hogy ha mi ezen analízist megállapítjuk a disznókérdésben és rámutatunk mindazon hibákra, amelyek oko­zói voltak annak, hogy ebbe a helyzetbe kerül-, tünk és ebből a helyzetből hosszít hónapok,, niulva sem fogunk tudni kievickélni, ennek az ülése 19JfO november 14-én, csütörtökön. egy szektornak kiragadása olyan, mint amikor egy pohár vizet veszek a tengerből és abban benne van a tengervíz minden sajátsága. En­nek az analízisnek alapján, bármelyik szekto­rára tapintunk a gazdasági életnek, ugyanazo­kat a hibákat kell felfedeznünk. Kar nekem tehát a példákat nagyon szaporítanom. Néhány példára azonban szeretnék rámu­tatni, azért, hogy ezt a képet éppen gazdakép­viselőtársaim előtt teljessé tegyem. Itt van a mezőgazdasági szántóföldi termelés úgyneve­zett árprofilja % Egy irányított gazdálkodásnak következő feltétele a stabilitás. Ott nem lehet minden kedden és pénteken ívj árakat megál­lapítani. Ez nem megy! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi történt? Az történt. hogy megállapították az idei 23 pengős búza­árat, ami rendkívül alacsony ár olyan időben, amikor soha sem látott mennyiségű és minőségű termés állott elő. Ezzel szemben a búzának a szomszédait, az árpát 26 pengős áron, a kukoricát 22 pengős áron, messze fe­lette állapították meg. Csak egyre mutatok rá még itt. Amikor a cukorrépának tavaly 2 pengő 80 filléres árat állapítottak meg, ez már egy forradalmi javítás volt és azt is eredményezte, hogy a 90.000 holdas eukorrépaterület 130.000 holdra növekedett fel. Ez mutatja, hogy mi­lyen magas ár volt akkor. Ma már túlhaladott ez a helyzet. Ha 2.80 pengős ár mellett egy magyar holdat veszek, aminek termését kere­ken egy vagonra becsülik, a bevétel bruttó 280 pengő. Ennek a területnek a termése meg­felel körülbelül 10 mázsás árpaterménnek, ami 260 pengő. Óriási a különbség a produkciós költségekben. A cukorrépa megművelése leg­alább 100 pengőbe kerül. (Űay van! Ügy van! — Taps r a szélsőbaloldalon.) Ez nem harmo­nikus. Ügy hogy mi lesz? Az lesz, hogy meg kell állapítani a répának az árát, de ugyan­akkor a többinek hozzá kell igazodnia. (Gr. Festetics Domonkos: így van, helyes! Be a földmíveléshez tartozik!) Az irányított gaz­dálkodásnál az egészet kézbe kell hogy vegyük, átgondolt, komoly tervet kell megállapítanunk és azt mondani, hogy ez több évre szór és azt a tervet úgy kell megállapítani, hogy ki is tartson. Még egy példára szeretnék rámutatni és pedig a gyapjú kérdésére. Tudjuk, hogy mi a gyapjúkérdés jelentősége a gazdasági élet te­kintetében, a szociális viszonyok tekintetében, mennyi munkáskéz esik el akkor, ha a gyapjú­termés nem lesz olyan mennyiségű, kereken 8 millió kilogramm, amennyi mindig a hazai termelésből fedeződik, hanem ennél jóval ke­vesebb. Hogy ez mit fog jelenteni a felesleges munkaerők számában, a katonai igények ki­elégítésében, ez mindenki előtt világos. Mi a helyzet? A gyapjú árának megállapításától függ, hogy lesz-e termelés vagy nem lesz s ez most dől el, mert a gazda most azt mondja: megtartom gyapjúnak a birkát, vagy agyon­ütöm. Ezt most kell neki eldönteni. A kor­mánynak ezért ma meg kellene mondania: po­litikámhoz tartozik, hogy a gyapjútermelést fokozzam és e célból a gyapjúárakat közlöm a gazdával. Annál is inkább kellene ezt meg­mondani, mert most az ellenkező politikát csi­nálja. Most a birkakrízis enyhítése érdekében hozott intézkedések a birkának az árát 40 fil­lérről 90 fillérre nyomták fel, tehát minden gazda jogosan azt hiszi, hogy a kormány —­úgy látszik — a birkakrízi&t úgy óhajtja meg­oldani, hogy a gazdával a birkákat agyon­ütteti; azt hiszi, hogy még jól is jár, lia a

Next

/
Thumbnails
Contents