Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-152
420 Az országgyűlés képviselöMzának 152. visszaesett. A következményeket kar bővebben ecsetelni, mindenki láthatta, a miniszter úrnak is módja volt legutóbb ezeket a viszonyokat tapasztalnia. A szekunder-következmény az volt, ami ennél még súlyosabb, hogy a gazdák nemcsak a hizlalást unták -meg, hanem , a disznótenyésztést is megunták. Odajutottunk, — ha analizáljuk a disznók számában beállott redukciót, azt látjuk, — hogy a kocák létszáma 679.000-ről 507.000-re esett vissza, tehát 30 százalékkal csökkent s a malacok száma 2:2 millióról 1:6 millióra, ami természetesen arányos a kocák számának csökkenésével. Tetéződött tehát a baj, mert — mint mondom — ennek nemcsak az volt a konklúziója, hogy nem volt hizlalás, aminek most látjuk a következményeit, hanem még a tenyésztésre is úgy hatott, hogy majdnem 30 százalékkal visszafejlesztette a tenyésztésre alkalmas kocaállomány létszámát. A mostani esztendőben jobb kukoricatermésnek néztünk elébe. Az ember azt vélte, hogy tanultunk a multakból és most már komoly irányításra kerül a sor. Mi következett? A kormány látta a diszparitást, látta, hogy kiszaladt a kukorica, az ára felemelkedett 27 pengőre: újból megállapította a disznó árát 1 pengő 60 fillérben. Most mi történt 1 ? Az, hogy s a sovány sertés ára 1 pengő 75 fillérre emelkedett a normális 95 fillér helyett. A disznó 1 pengő 60 filléres megállapított ára tehát már nem rentábilis, az 1 pengő 70 filléres soványsertésár mellett. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mai irányítás tehát ebb an a hibában szenved, hogy most meg azért fog majd a hizlalás megállani és azért nem fogjuk tudni felhasználni a kukoricánkat, mert a soványsertésár szabályozásának elmulasztása miatt — eme ár mellett — a gazda nem fogja tudni beszerezni a hizlaláshoz szükséges sovány sertést. Tisztáztam, hogy tavaly kiszaladt a kukorica, mert az ára meg volt állapítva, most pedig a sovány «értés árát nem állapították meg. Most mi fog következni? A sovány sertés ilyen magas áron értékesülvén, mindenki sertést fog tenyészteni, tehát á következő esztendőben ennek megfelelően a kormánynak — ennek vagy a következőnek — az lesz a gondja, hogy hogyan oldja meg a sovány sertés túlszaporulatából előálló gazdasági krízist. Bocsánatot kérek, ez nem irányított gazdálkodás. Ha a gazdálkodást irányítjuk, akkor annak a gyökeréig le kell nyúlnunk vertikálisan, vagy pedig szabadon kell hagyni. Ami most történik, az pontosan az a felemás állapot, ami a kormány más intézkedéseinél is észlelhető. (Űffy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Mit jelent ez? Annyit jelent, hogy a sovány sertésnél hagyjuk a liberális gazdaságnak az automatizmusát bejátszódni. Azt mondjuk, nem baj, legyen ilyen drága, ezzel majd bepótoljuk. Do a liberális elv ilyen alkalmazása mindig a gazdán üt egyet, mert mindig vagy hosszabbat, vagy rövidebbet lő, tahit amilyenre szükség volna. Ellenben az irányításnak értelmes módja az, hogy annak révén bejátszódjék az egyensúlyi állapot, hogy olyan árakat szabjak meg, amelyek egyensúlyi helyzetet idéznek elő, nem pedig mindig hoszszű és rövid lövésekkel és sohasem a célbíi. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) El fogok hagyni egy sereg példát, amelve.r, felírtam, mert úgy vélem, hogy ha mi ezen analízist megállapítjuk a disznókérdésben és rámutatunk mindazon hibákra, amelyek okozói voltak annak, hogy ebbe a helyzetbe kerül-, tünk és ebből a helyzetből hosszít hónapok,, niulva sem fogunk tudni kievickélni, ennek az ülése 19JfO november 14-én, csütörtökön. egy szektornak kiragadása olyan, mint amikor egy pohár vizet veszek a tengerből és abban benne van a tengervíz minden sajátsága. Ennek az analízisnek alapján, bármelyik szektorára tapintunk a gazdasági életnek, ugyanazokat a hibákat kell felfedeznünk. Kar nekem tehát a példákat nagyon szaporítanom. Néhány példára azonban szeretnék rámutatni, azért, hogy ezt a képet éppen gazdaképviselőtársaim előtt teljessé tegyem. Itt van a mezőgazdasági szántóföldi termelés úgynevezett árprofilja % Egy irányított gazdálkodásnak következő feltétele a stabilitás. Ott nem lehet minden kedden és pénteken ívj árakat megállapítani. Ez nem megy! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi történt? Az történt. hogy megállapították az idei 23 pengős búzaárat, ami rendkívül alacsony ár olyan időben, amikor soha sem látott mennyiségű és minőségű termés állott elő. Ezzel szemben a búzának a szomszédait, az árpát 26 pengős áron, a kukoricát 22 pengős áron, messze felette állapították meg. Csak egyre mutatok rá még itt. Amikor a cukorrépának tavaly 2 pengő 80 filléres árat állapítottak meg, ez már egy forradalmi javítás volt és azt is eredményezte, hogy a 90.000 holdas eukorrépaterület 130.000 holdra növekedett fel. Ez mutatja, hogy milyen magas ár volt akkor. Ma már túlhaladott ez a helyzet. Ha 2.80 pengős ár mellett egy magyar holdat veszek, aminek termését kereken egy vagonra becsülik, a bevétel bruttó 280 pengő. Ennek a területnek a termése megfelel körülbelül 10 mázsás árpaterménnek, ami 260 pengő. Óriási a különbség a produkciós költségekben. A cukorrépa megművelése legalább 100 pengőbe kerül. (Űay van! Ügy van! — Taps r a szélsőbaloldalon.) Ez nem harmonikus. Ügy hogy mi lesz? Az lesz, hogy meg kell állapítani a répának az árát, de ugyanakkor a többinek hozzá kell igazodnia. (Gr. Festetics Domonkos: így van, helyes! Be a földmíveléshez tartozik!) Az irányított gazdálkodásnál az egészet kézbe kell hogy vegyük, átgondolt, komoly tervet kell megállapítanunk és azt mondani, hogy ez több évre szór és azt a tervet úgy kell megállapítani, hogy ki is tartson. Még egy példára szeretnék rámutatni és pedig a gyapjú kérdésére. Tudjuk, hogy mi a gyapjúkérdés jelentősége a gazdasági élet tekintetében, a szociális viszonyok tekintetében, mennyi munkáskéz esik el akkor, ha a gyapjútermés nem lesz olyan mennyiségű, kereken 8 millió kilogramm, amennyi mindig a hazai termelésből fedeződik, hanem ennél jóval kevesebb. Hogy ez mit fog jelenteni a felesleges munkaerők számában, a katonai igények kielégítésében, ez mindenki előtt világos. Mi a helyzet? A gyapjú árának megállapításától függ, hogy lesz-e termelés vagy nem lesz s ez most dől el, mert a gazda most azt mondja: megtartom gyapjúnak a birkát, vagy agyonütöm. Ezt most kell neki eldönteni. A kormánynak ezért ma meg kellene mondania: politikámhoz tartozik, hogy a gyapjútermelést fokozzam és e célból a gyapjúárakat közlöm a gazdával. Annál is inkább kellene ezt megmondani, mert most az ellenkező politikát csinálja. Most a birkakrízis enyhítése érdekében hozott intézkedések a birkának az árát 40 fillérről 90 fillérre nyomták fel, tehát minden gazda jogosan azt hiszi, hogy a kormány —úgy látszik — a birkakrízi&t úgy óhajtja megoldani, hogy a gazdával a birkákat agyonütteti; azt hiszi, hogy még jól is jár, lia a