Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-152
Az országgyűlés képviselőházának 152. ülése 1940 november 14-én, csütörtökön. 401 hanem az egyes csapattesteknél is vannak könyvtárak és ezek a tisztikar önképzése és továbbképzése szempontjából szükséges könyvekkel el vannak látva. Füssy igen t. képviselő úr gyakorlati javaslatait ad notam vettem és végrehajtásuk Ukintetében intézkedni fogok. Báró Koszner igen t. képviselő úrnak azt válaszolhatom: meg lehet győződve arról, hogy a m. kir. honvédség tagjait a legnagyobb tiszteletre neveli azok iránt, akik a legnagyobb áldozatot hozták, vérüket és egészségüket áldozták a hazáért. Minden alkalmat meg fogunk ragadni arra, tíogy ezt külsőleg is dokumentáljuk. * A képviselő úr a bevonulásnál nem látta az illető területen volt híres ezredeknek a képviselőit» ennek oka az. hogy az illető ezredek volt katonái csak abban a pillanatban kerültek vissza hozzánk, úgyhogy fizikailag nem voltunk abban a helyzetben, hogy ezeket az embereket tényleg felvonultathassuk. (Helyeslés a szélsObaloldalon.) Be kell azonban jelentenem, hogy a Tűzharcos Szövetség megfelelő összeállításban levitte az egyes területekre az azokkal vonatkozásban álló zászlókat és egyéneket és megteremtette a kapcsolatot az itthoni és ottani tűzharcosok között. Azt hiszem, ezzel ebben a tekintetben megtettünk mindent, ami megtehető volt. Halmai igen t. képviselő úrnak elsősorban azon szavaira akarok kitérni, hogy a honvédelmi miniszter megtesz ugyan mindent, ami lehetséges, de pénzügyi nehézségekkel küzd. Ki kell jelentenem, t. Ház, hogy a honvédelmi miniszter a legutóbbi időben nem küzdött pénzügyi nehézségekkel, (Élénk helyeslés.) mert a magyar állam és a magyar kormány a honvédség céljaira mindent rendelkezésre bocsátott, amit a honvédelmi miniszter kért. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Azok az eredmények, amelyekre hivatkozhatom, tényleg csak a pénzügyi kormány legnagyobb támogatása árán voltak elérhetők. Most is bejelentettem beszédemben, hogy nemcsak ez a 386 millió pengő, amelyről itt szó van e amely tisztán a honvédség fenntartási kötségeit foglalja magában, áll rendelkezésemre, hanem igenis további összegek is rendelkezésemre állanak. (Elénk helyeslés.) Ebből azokat a feladatokat, amelyeiket a képviselő urak voltak szívesek felhozni és amelyeket magam is jogosnak és helyesnek tartok, meg fogom tudni oldani. Vajna Gábor képviselő úr felszólalásával kapcsolatban mindenek előtt azt szeretném megemlíteni, nem szívesen hallottam nemcsak az ő, hanem a v tegnapi felszólalások keretében is annak taglalását, hogy a honvédség fejlődéséért kit milyen érdem illet meg. Kijelentem, hogy a honvédelmi miniszterek nem kívánnak a maguk részére semmiféle érdemeket igényelni. Kijelentem, hogy a hadseres: fellesztésének megindítását igenis. Gömbös Gyula indította meg, (Ügy van! 'Ügy van! — Taps jobbfelől.) a továbbfejlesztést ő és az utána működő minden honvédelmi miniszter, — mindegyik a maga ereje és a maga képességei szerint — teljesen becsületesen, tisztességesen végezte. Nem szeretném, ha ezeket az érdemeket vnl amikén pen mérni és taglalni próbálnák. (Palló Imre: Ez kötelesség!) Ügy van, egyszerűen »kötelesség 1 « ez! Örömmel veszem ezt a kijelentést. (Vajna Gábor: Nem én hoztam fel! Én csak válaszoltam, egy előttem szólónak!) T. Ház! Kétségbevonhatatlan tény, hogy KÉPvrsEi^rrAzi NAJPLÖ VH. a magyar országgyűlés és a honvédség között soha olyan nagyfokú lelki kapcsolat nem volt, mint amilyen Trianon óta keletkezett, (Ügy van! Ügy van!) Ennek okát azon kívül, hogy hadseregünk valóban nemzeti hadsereggé lett, abban is látom, hogy a t. Házban sok, a világháborút átküzdött bajtárs és a honvédség szellemében azóta kiképzett katona foglal helyet. A bennük élő szellem teszi könynyebbé nehéz feladatomat, amiért őszintén hálás köszönetet mondok a t. Ház minden tagjának. Hiszem, hogy a honvédelem kérdésében a jövőben is a nemzeti összetartozás nagy gondolata fogja ii'ányítani a t. Ház minden tagjának tevékenységét és ha arra sor kerül, nem fog a nemzet visszariadni a legnagyobb áldoz tok tói sem. (XJgy van! tïgïi van!) Kérem a költségvetés elfogadását. (Hoszszántatta élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Gosztonyi Sándor' Elnök: Gosztonyi Sándor képviselő ural illeti a szó. Gosztonyi Sándor: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter úr beszéde utánra maradt az én felszólalásom, do teljesen megértem, mert bizonyára nagyarányú elfoglaltsága késztette őt arra, hogy beszédét előbb mondja el. Tisztelettel kérném azonban a honvédelmi miniszter urat, hogy azoknak a problémáknak, amelyeket én is fel említek, legyen szíves — esetleg a naplóból elolvassa — majd néhány percet szentelni. (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Mes: fogom hallgatni!) mert tudom, hogy előbb el fog: menni, (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Nem! M eg fogom hallgatni!) Nagyon hálásan köszönöm. Felszólalásomat el is hagytam volna, ha egyes problémákról nem kellene megemlékeznem, amelyekről — amennyire tudomást szereztem róla — nem igen esett szó a vita során, így különösen a falun élő frontharcosok sorsa az, amiről felszólalásom későbbi során meg- fo"-ok ('"ilékfízni. T. Ház! Minden nép fennmaradásának és fejlődésének egvík föfeltétele a honvédelmi készség és honvédelmi kénesség állaudó fokozása, a maximumra való felemelése. Ez az igazság bővebb magyarázatra, nem szorul. A mai korszak gigantikus eseményei és általáuos jellege fokozottan igazolják e tétel helyesséerét és ugyanezt látjuk az 1914—1918. évek történelmi tényei nek szemléletéből. Míg a világháborút megelőző évben az^ akkori stntusauot' védelmező Németország és Ausztria-Ma«*varország újonckontingense a lakosság tíz. illetőleg kilenc ezrelékét tette ki és mindkét nagyhatalom mindent a katonákon akart megspórolni, addig az 1914. év előtti állaootot tárnádé nagyhatalmak közül Franciaország lakosságának 22 ezrelékét vonta be a katonaságba. Az 1914. évb^ri így a 68 milliós n«miet birodalom 24. az 50 milliós monarchia pedig 16 hadte«+tel rendelkezett, ugyanakkor nedig a 39 milliós Franciaország 22, a-39 milliós Olaszországban 21 hadtest volt felállítva. Ezek arányában Ausztriának és Magyarorszáo-nak a maglévő 16 hadtesttel szemben 26 hadtestének kellett volna lennie, amihez a gyalogság és a lovacság alakulatainak meglévő létszáma elegendő is lett volna, dp, hiányzottak úsry a magasabb parancsnokságok, mint a tüzérség és műszaki fegwernemek, amelyek a még meglevő 16" hadtesthez sem voltak teljesen elegendők. Ezek n HÍJ,
