Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

4Ö2 Az országgyűlés képviselőházának 152. tragikus körülmények idézték elő akkor az 1914—1918-as háboriínál, hogy a megnyert mariiéi csatát el lehetett veszíteni, s hogy az orosz gőzhenger megállításában legjobbjaiuk óriási tömege elvérzett. Minden magyar embert a legnagyobb öröm és büszkeség töltötte el, — nemcsak azt, akinek szerencséje volt, hogy a mostani felriasztásnál katonai szolgálatot teljesíthetett, hanem mindenki mást is — amikor látta a mai honvédségnek Erdélyben kimutatott felszerelését, halaimat és mindenre való készségét. Az előbb említetteket tisztán csak azért hoztam fel, mert a hadseregek is — mint minden — állandó fejlődésnek vannak kitéve. Éppen ezért kérném a honvédelmi miniszter urat, —- mint ahogyan beszédében mondotta is -— hogy a hadsereget minden tekintetben fejleszteni szíveskedjék. Az országnak erre mindenkor meg kell hoznia minden áldozatot. Követeljük, hogy most is minden megtörténjék a fejlesztés terén; akarjuk, sőt talán követeljük is, hogy a honvédelmi képesség és a honvédelmi készség fokozására is gyors tempóban minden megtörténjék. Nemcsak korunk gigantikus eseményei, hanem az előző világháború is mutatja, hogy nem egyedül a hadsereg mennyisége, a hadsereg minősége és szelleme a döntő, hanem ezenkívül szükséges még az egész ország egész berendezésének is, úgyszólván a harci sorba való állítása és főleg szükséges maga az egész nép. a fegyveres nemzet is. Az 1914. évben világuralmi törekvésekért nemcsak nagyszámú hadseregeket indítottak ellenünk, hanem beoltották akkori ellenségeink népeiket éveken át már az iskola padjaiban a maguk fokozott propagandájával, a francia revans gondolatával, az orosz pánszlávizmussal, az angol bekerítő és fojtogató szellemmel. Később csatlakozott ezekhez a természetesen mindenképpen érthető és indokolt olasz irredentizmusnak a támadáshoz és kitartáshoz szükséges lelki motora. Míg nálunk akkor tehetetlen diplomaták uasszióztak és gyenge politikusok dilettánskodtak és tiltakoztak a militarizmusnak akkor emelt vádia ellen, addig odaát ügyes külpolitikusok szőtték a hálót és éppen odaát militarizálták a háború tartamára a nemzetet. Ezalatt akkor nálunk a sajtó, a színpad, a film, a könyvek, a drükebergerek és a katonaszökevények fülpropagandája mindent megrontott és a magyar katona minden áldozata, szenvedése és számtalan ragyogó győzelme mellett előfordulhatott az, hogy annak az októbrista bűnszövetkezetnek egyik tagja ebben a Házban magát antantbárátnak vallotta, ennek a bűnszövetkezetnek egy másik tagja pedig, ahogy itt már számtalan szónok említette, azt mondotta: nem akarok katonát látni. Ma is látjuk és érezzük a vétkes destrukció kártételét, de látjuk a lelkesítő nevelés és az ügyes propaganda döntő eredményeit is és látjuk egyúttal a német és olasz uéo mai gigantikus harcában elért sorozatos győzelmeit és azoknak indító okait. A magyar népnek is mindénkor mindenre készen kell állania. Militarista korszakot élünk és katonás nemzet állhatja csak meg a mai világfergetegben a helyét. ; , A katonás nevelést már a népiskolában kell kezdeni. A honvédelem szempontjából mindenekfelett kívánatosnak tartom, hogy a népiskola tananyaga egyszerűsíttessék, hogy több időt lehessen szentelni testgyakorlásra, a fegyelem fejlesztésére és a sportra, de főleg a történelemben mindenkor hősies magyar katona dicsőséges tetteinek tanítására, a világháborút ülése 19hO november lfcén, csütörtökön. is beleértve. A magyar parasztgyerek a verstanulásban ne töprengjen mélabúsan a magyar rónák őszies hangulatán, hanem a Talpra magyar menjen a vérébe. A középiskolákban a katonai erények tanítását és ápolását, valamint a testedzést és a sportot fokozni kell, mert csak egészséges és fegyelmezett testben formálódik •gészséges lélek, Okvetlenül szükséges a középiskolák tananyagának reformja a katonás szellem és a testi nevelés fokozásának irányában. Az iskolával párhuzamosan a leyenteiintézmény hivatott mindezeknek előmozdítására, a leventeintézmény azonban mai állapotában nem mindenütt mondható megfelelőnek. Katonás nevelést ugyanis csak katona tud adni. Ennek ellenére igen sok levente-főoktató soha sem volt katona, aki pedig nem volt katona és sohasem sportolt, képtelen katonai előképzést adni. A vallási nevelés mellett szükség van világnézeti nevelésre is. Ezt is már ifjúkorban kell kezdeni. Ártalmasnak tartom, ha ez liberális, vagy klerikális színezetben történik, mert itt csak szélső nacionalizmusról lehet szó, de erre az oktatót is feltétlenül nevelni kell. Mindenekelőtt leventeoktató szakiskolára van szükség, mert tanfolyamokkal nem lehet ezt elintézni. Ezen a réven kitűnő katonaviselt értelmiségünk elhelyezése megoldást nyerhetne, s ezért ezt a kormányzat szíves figyelmébe ajánlom. Például szolgálhatnak ebben a tekintetben a németek és az olaszok kimagasló haditettei. Ekkora teljesítményékre saját bevallásuk szerint az if jiíkori nevelés képesítette őket. A legjobb katonák •— ahogy az olaszok és a/németek maguk mondják — egyszersmind kiváló sportolók is voltak, náluk azonban a sport nem a kiváltságosak privilégiuma, hanem minden faluban megfelelő, korszerű felszereléssel sportolhatnak. A honvédelmi készség és képesség további fokozását az iskolánkívüli népművelésben és általában a propagandában látom. Ezen a téren úgyszólván semm sem történt. Ez a sajtó fontos rendeltetése lenne, de a napilapokban alig találunk katonai tárgyú cikket, a katonai riportokon kívül. A magyar katona legendás hírnevét az egész világon ismerik, de a széles néprétegek körében az idők múlásával feledésbe megy minden nagy harci tett. Felnőtt férfiak ma már nem tudják, mi volt Sabác, Gorlice, Doberdó, Piave, hogy csak a világháború idejéből idézzek; hősi halottak gyérmekei és özvegyei nem tudják, hogy a Világháborúban hol halt meg az apa vagy a férj. T. Ház! Ezeket a katonai tradíciókat nem lehet eléggé ápolni és a magyar nemzeti szocializmus csak ezeket és a hasonló tradíciókat tartja ápolandóknak, nem pedig más tradíciókat, amelyeknek ápolása voltaképpen csak banális régi szokás. A sajtó mai irányított, agyoncenzurázott volta módot és alkalmat adna a kormányzatnak arra, hogy a sajtót katonai cikkek megjelenésére befolyásolja. Bizony örömmel olvasná ezeket a nagyközönség. A hadtörténelmet ezzel is népszerűsíteni lehetne és annyi kimagasló haditettre lehetne felhívni a figyelmet. Ehelyett sok magyar újság még ma is tele van rémregények, társasági botrányok, betörések, gyilkosságok és gyújtogatások bőséges, fantasztikus ismertetésével. Mondanom sem kell, hogy ebben különösen a zsidó sajtó vezet. Ezzel szemben a német és az olasz lapokban soha sem találni ilyesmit, de annál inkább találni ismertetéseket katonai teljesítményekről, mert tudják,