Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

Az országgyűlés képviselőházának 152, hogy legfőbb vezetőségünk akkor nem volt magyar. De boldog örömmel állapítom meg, hogy ez az idő elmúlt. Most bebizonyosodott, hogy a magyar egyéniség, a magyar jellem, a magyar érték fellobog a tábornoki, hadseregvezetési tudásig, ragyogóan, tündöklően, tündöklőbben, mint talán sok más nemzetnél. Ennek a hadseregnek voltam a tagja. Akkor néhányan, fiatalok önként mentünk katonának az iskola által adott lökés lelkesedésével, szemléletével, magyar fanatizmusával és meg kell állapítanom, hogy amikor ilyen lélekkel vonultunk be annak idején a kaszárnyákba — és ezt tisztán ennek az, idegen szelj lemnek, a nem magyar legfőbb hadvezetőségi szellemnek tulajdonítom — valahogy ep-y kissé leverték, lelohasztották ezt a mi lelkesedésünket. Tisztán egyedül és magával a kiképzéssel nem lehet úi magyar katona-ideált nevelni! Előttem a Zrínyiek és a Rákócziak szelleme a példa, akik, mikor harcot vívtak, ugyanakkor hihetetlen erőfeszítéssel kultúrát is folytattak. En tehát úgy képzelem el a dolgot, mint ahogyan — örömmel látom — a mai magyar hadsereg el is indult már a cél felé, hogy a kiképzésnek lelket, cselekvést fokozó lelket kell adni. Erről a lélekről szelhetnék néhány •' szót mondani. És mielőtt erről beszélek, egészen gyakorlati dolgokra mutatok majd rá. Megemlítem még itt, hogy a jól vezetett katonaszellem, a jól ápolt magyar katonaszellem: n, magyar ember egyénisége, lelke, vágya, valósággal lelki szomja, amelynek igenis boldogan tesz eleget, mert ez az Ő lényeire. A magyar ember életének legnagyobb élménye a katonaélet. Ebből a gondolatból indulok ki most, ebből a legnagyobb élményből és ennek a szinte az életet befolyásoló hatásából. Ezt mindnyájan látjuk. Gondoljunk arra, • hogy milyen sokat éis milyen szívesen beszélgetünk a katonaélményekről. Ha a katonaélményeknek, a katonáskodásnak ilyen nagy hatása van, akkor a magyar hadseregről igen könnyen megállapíthatjuk, hogy nemzetneyelő erő, nemzetnevelő tényező. (Úgy van! Ügy van!) Ha tehát a magyar hadsereg ilyen nagv nemzetnevelő tényező, akkor új. sajátosan magyar utakon elindulva, még sokkal nagyobb mértékre fokozhatja ezt a nemzetnevelő hatást. Megint Mátyás királyra és Zrinyire gondolok, akik a magyar munkaszolgálat megalapítói voltak akkor, amikor megfogták az ásót és a főurakat kicsit megdolgoztatták, nem azért, hogy a szellemi élettől elvonják Őket, hanem azért, hogy oda vigyék a szellemi életet élő embert a testi életet élő magyar testvérhez és megteremtsék ezzel azt a lelki összefogást és egymáshoz hasonulást, amely nélkül jobb jövendő magyar életet nem is lehet és nem is szabad elképzelni. De ugyanakkor, amikor a magyar munkaszolgálat alapítóira és páldátadóira, í<ry a sáncot talicskázó Zrinyire, a költőre és hadvezérre hivatkozom, akkor arra is hivatkozom, hogy itt ebben az országban egyetlenegy oártnak, egyetlenegy magyarnak sem szabad idegen eszmék és gondolatok után futkosnia. (Élénk helyeslés és tavs a jcb^oldalon és a közéren}. Itt mindenkinek egységesen utolsó lebelletéig, utolsó vércseopjéig a magyar gondolatot, a magyar szellemet, kell szolgálnia. (Helyeslés és taps.) Okos, bölcs dolgot látok abban, hogy a magyar honvédség életre hívta a munkaszolgálatot. Az elindulásnak természetesen voltak ülése 19UO november lU-én, csütörtökön. 381 nehézségei, bizonyára hibái is. Az elindulás célja és gondolata azonban naery^zerű. T. Ház! Azt hiszem, jó szolgálatot végzek, ha megemlítem azt a gondolatot, hogy bár a munkaszolgálatban ezután is kell testi munkát végeztetni a szellemi munkásokkal — a zsidókról nem beszélek, olyan kevés időm van, hogy csak a mi magyar ügyünk építéséről tudok beszélni, (Helyeslés) — tehát az ügyvédekkel, jogászokkal, tanárokkal és másokkal, mégis a testi munka mértékét csökkenteni kellene ezeknél és meg kellene alapítani a szellemi munkaszolgálat hadseregét. Azt hisziem, hogy ha iószíwel összeülünk, akkor nagyon szép gondola^ tokát termelhetnénk ki olyan irányban, hogy a szellemi munkaszolgálatos sereg, tehát az. orvosok, tanárok és mások, a hadseree-ben nevelő tevékenységet fejtsenek ki s előadásokat tartsanak a honvédségnek, természetesen komoly előképzés után. Az előadások tárgya tisztán a magyar öntudat fejlesztésével lenne kawísolatos, tehát azoknak sohasem lehetne semmiféle noHtikai háttere, még a mai politikai áramlatokkal sem foglalkozhatnának, mert nekünk olvau hadseregre van szükségünk, amely engedelmeskedik, amelyben a magyar öntudat lobog és él, mert ha a katona ezzel az öntudattal rasvadia meg a fervvert, sakkal több eredményt ér el, mint egyébként. (Úgy van! Úgy van!) Ne tessék rossz né^en venni, ha a sokat eml«g'ötett 1918-at idézem. Nem vádolok seníkit, csak védekezek gyarló bűnös emberek ellen, s azt hiszem, ez a védekezés: helyeslése a magyar tisztikar és a magyar honvédség jó szellemének, amely kilöki magából a politizáló elemeket. Emlékezem 1918-ra, amikor a legyengült és agyonpolitizált, szegény magyarjainkat nagyon sokan megtévesztették. Emlékezem politizáló tiszttársakra is. Emlékezem rá, hogy amikor Léván a kaszárnya udvarán kitört a forradalom, ezek a politizáló tiszttársak sápadtan reszkettek a folyosókon, és a nem politizáló szerény katonatisztek és katonák verték szét ott a forradalmat, Arra gondolok tehát, hogy nekünk meg kell védenünk, nekünk igazolnunk és helyeselnünk kell a magyar honvédtisztikarnak azt a szellemét, amely a politika ellen védekezik, mert semmiféle pártpolitika nem emeJikedhetik fel a 'lágy magyar géniuszhoz, a nagy magyar szellemhez, amely felette áll minden politikának. (Élénk helyeslés és taps-) A szellemi munkaszolgálatnál úgy képzelem a dolgot, hogy például most Erdélyben, ahol annyi elhagyott szegény küzdő magyar falu van, talán egy ilyen összeszedett gárda, — ügyvédek, tanítók, orvosok, mások — egy-egy faluba kitelepítve igen hasznos munkát^ végezhetnének az egészség, a fajvédelem, bizonyos helyes jogi tájékoztatás, segítés s egyéb munka terén. Nem kívánom itt ezzel az időt tölteni, csak tisztelettel felhívom erre a figyelmet, talán lehetne erre vinni a fejlődés útját. A hadsereg és a népnevelés az a gondolat, amelyet az előbb érintettem. Ügy kernelem el a hadsereg továbbfejlesztését e vonatkozásban, mint ahogyan elkezdték néhol a kaszárnyákban, ahol ügyes vezető egyéniségek, tisztek ittott már ilven útra tértek maguktól, szabad idejüket áldozva fel a lagényséc» érdekében. Úi2"v érzem, hogy a hadsereg valóban nemzetfeilesztő, nemzetnevelő munkát végezhetne, bá ezek az akár munkaszolgálatos orvosok, de elsősorban á hivatásos katonaorvosok, előadásokat tartanának a 1 egénvségnek is az egészségvédelemből. Tessék például a nemi Jbetessé; gek szörnyűségeire gondolni; óriási fajvédelmi