Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

382 Az országgyűlés képviselőházának' íBt. inunkat tudnának így elvégezni. Biztos, hogy munkatöbblet lenne, de úgy képzeljük el mindnyájan, hogy a hivatalos munkán túl mindnyálunknak sokat kell még: dolgoznunk önzetlenül a hazáért, és tudom, hogy ez a lelkes gárda feltétlenül és boldog örömmel megteszi ezt. Ügy gondolom, hogy jó magyar könyvekről is gondoskodni kellene, de valóban kifogástalan magyar írók munkáiról, amel vekből magyar lelket, magyar szellemet meríthet a legénység. Az olcsó ponyva eljut bozzájuk is, de ez nem annak a katonának, annak az egyszerű embernek a hibája, aki ilyen könyvet elolvas és vesz. hanem annak a bibáia, aki ezen segíteni tudna és nem segít. Ne hárítsuk az ódiumot mindia* valakire, ha mi ecyénenkint is, ahol mes tehetnénk, nem tesszük meg ezt a védekezést. ïhi tehát úgy képzelem, hoigy feltétlenül kellene a katonaságnak jó magyar olcsó könyveket juttatni s ezekkel erőteljesen a katona-eszmét, a magyar hősi ideált szolgálni. Utalok itt arra a nagyszerű munkára, amelyet a Zrinyi-csoport véaez e téren a hadseregben. A hadsere°- büszkesége, dicsérete a Zrinyi-csoport munkája, amelv csoport ezért a magyar szellemért, ezért az ősi magyar katonai eszményért, ideálért dole*ozik. nagyszerű utakon, a sajtéban és az irodalomban is. Ha a költségvetésre nézek, úgv érzem, boa-y csak azt kifogásolhatom méq\ hogy nem juttatunk több pénzt ezekre a magyar lelkiséoiarel telítő munkákra, márpedig ha lehet, több uénzt kellene ezekre áldozni. A legénységi könyvtárak szükségességét jelenti az, amit mondottam. A kaszárnyákban, véleményem szerint, lehetne talárt kis b.3dÍTr»"»^e

T,

mot is létesíteni, tfu együtt voltam katonákkal, parasztemberekkel, s másokkal a nao-v badimázeumban, amely grvöny^Wien kifejlődött és óriási szé^ a-nva^a vau Nem kívánok bizonyos vonathozásban bírálatot m on Hani róla. ti zérói air csak a ingvar értékeiről és a világháborús anyagról akarok megemlékezni. A világháború közel van hozzánk. N^rrvna f-okat haladt ezzel szemben a mai hadviselés, mégis naivon sok ennek a tanulsága ésna/rvon sok a tanítása. Milye-n kedves és szén dolog lenne- ha a katonák odahaza arra buzdíttatnénak, hocry megkeressék apáik, naiíryamiik és má« hozzátartozóik megmaradt ki« flrr^nát^ilánkjait. srapr» elkapja it, keresztüllőtt fénykénéit, eoyéb hadiemlékeit és érmeit s azokat a tulaidonnsok nevével ellátva, a kaszarnvákb*»u kis badimúz^nmot létesítve, össze c^üte^k. A katonaszellemnek ilyen m élv tov^^b^vö^Rreztetése — azt hiszem — lelkesítő szép munka <% sok lélekkel, magvar lélekkel, harei szellemmé való töltekezést jelent és csak hasznos lebet. A hadsereg és a pola*ári társadalom közötti viszonvról legyen «zabád nébánv szót említenem. A hadserea- és a nolgári társadalom közötti kaoesolntok fontossá fát ha.n.ffsűlynzni szükségtelen. Tisztán a Z^inyi-cso^ort munkéia, adja itt a további gondolatokat. Naivon bölcs és nasrvou ín dolo^. bo«"v a m^gya-»* hadseregem megindult a Tartalékos Tis^tpk J/^nja. a ^atonaujsáe" és niá« kartosolatok fejlesztése. Ha ezt foVozni Tflbe^i t««víVfe inw .A múltban itt parry tépdesek és hibák voltak fa most a maT-yar had^T^n-nek s a magvav nol^ári fá^sa^alo^nak ^lekben, s»*ríVh»Ti telie^'m e^gyé k°ll válnia (Tn^p a önhhrildnlon ) örülné

1- nn^p'. ha a társadalom átvenné a katona szellem érté' ülése ÏH0 november 14-én, csütörtökön. keit és bevonulna ez a katonaszellem még á hivatalokba is, (Pándi Antal: Ez a nemzeti szocializmus!) a nagyobb önfegyelem és komolyság formájában és bevonulna a közigazgatásba is, mindenhová. Ennek csak előnye lenne, igenis, lehetne tanulni belőle. Csak egyre utalok. Óriási jelentősége van a magasabb tisztképzésben annak a módszernek, amelyet követ a hadsereg, követ a honvédelmi miniszter úr, amikor a vezérkari tiszteket, tehát a legmagasabb kéozésű tiszteket időközönként visszaküldi, legalább is fiatal korukban, bizonyos csapatszolgálatra, Tgy nem szakadnak el az élettől és az életnek lesznek tovább a katonái. Tessék elképzelni a minisztériumban azt a sok urat — tisztelettel emiékezein róluk, de mégis — milyen hiba, hogy a négy fal között nevelkedtek föl. (Upy van! Uov van! a jobb- és a szélsőbaloldalon. Taps a jobboldalon.) Milyen helyes lenne, ha az életből a kiválókat, akiknek megvan a fölkészültsép-ük. előhúznák és emelnék tovább, vagy legalább a mai gárdát küldenék el, — a szolgabíró, a jegyző, a tanár, a tanító mellé életet látni, hopy azután élettel tudják megtölteni a falakat, hogy az életet tudnák szolgálni, fÉlénk helyeslés. — Taps a Ház minden oldalán.) A hadsereg és az ifjúság az, amelyről néhány szót kívánok még mondani. A leventemunka szintén hatalmasat és szépet fejlődött. Mi, akik ismerjük kezdettől fogva, első küzdelmeitől kezdve, úgy gondoljuk, nem kell mindig csak a hibáit látni, mint ahogyan ez a magyar életben általában szokás. Csak a hibákat felmarkolni — tessék elhinni — még taktikának sem jó, hiszen fontos, hogy a magyar ember egy kis önbizalmat is kapjon a jótól, (Ugy van!) Ezzel a gondolattal érintem én a leventeség gondolatát, amelyről csak egy rövid megjegyzésem van: amit mondtam a hadseregre, az kettőzött mértékben volna megvalósítható a fiatalságban, a leventemunkában, a hősi kultusszal, a hősök napján tisztelgő elvonulással a hadsereg előtt, a rokkantaknak mindig és mindenütt első hely juttatásával és más eszközökkel. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) — Gosztonyi Sándor: Meg kell csinálni!) Senkinek se legyen kellemetlen a .szegény rokkantnak az ottléte! Ne lepryen kellemetlen, mert soha hősi eszmét nem ápolunk, ha ezeket a dolcrokat téliesen meg nem esináliuk. CGosztonyi Sándor: Tessék megcsinálni!) Üery érzem, hogy a leventeifjúsáp- sok kapcsolatot teremthet még a hadsereggel, s ha elvonul az ifúíság a helvi katonaság előtt díszlénésben és utána öreg. háborús tisztek háborús élményeket mesélnek el nekik, akkor a lélek fog kapcsolatot teremteni a lélekkel, a kiképzésen túl: erősebb'', mélyebbé ém'tve k^ a kariesolatot. A levente-munkával kancsolatban csak az a kérésem, tessék még jobban tekinteni arra. hoisiy azért az a leveaitetársaság tuïaidonkéT> pen gyermektársaság, a gyermeknek n^dig sok játékra és örönnire is szüksége ivau. Ha a leventéket csupán á jobhra-áttal gyakoroltatjuk, ezzel nem fogjuk az intézményt megszerettetni. baur>m époen ar elIerk«tzÔî4t ériük el. (Ufjy van!) Szükséges, hogy lobogó örömmel csináüák a szolgálatot, ezt nediar csak a gyermekléleknek megfelelő módszerekikel lehet elérni, méí$ a 18 éves legényekénél is, hiszen lényegében még az is gyermek. A tisztkéuzésseí s a tisztek tnvábbkéTi'^sé vei kapcsolatban legyen szabad néhány dolgot megmelítenem. Itt is komoly könyvtáraik megszervezésére gondolok, arra, hogy kiváló ka-