Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

378 Âz országgyűlés képviselőházának 152. ter úr nem nevezte meg:, hogy ki tette ezt a feljelentést, de elrendelte a "házkutatást és elrendelte az ügyészi megállapításokat. Ezek azok a dolgok, amik kisugároznak a közvéleménybe s azután módot adnak arra, hogy egyáltalán szó essék arról, hogy a tisztikar politizál, ami a valóságnak nean felel aneg. Magasházy igen t. képviselőtársaim, beszédére még egy reflexióm volna. Igaz az, hogy Szegedről indult ki a tulajdonkéipeni magyar népi, nemzeti és szociális Programm. Pontosan ezeket a szavakat használta az a társaság, amely annakidején Szegeden az egész mozgalmat meigóndította. Azt is említette igen t, képviselőtáav-sajn, hogy akkor leginkább főhadnagyok és századosok voltak idegeden. Tény, így volt iAdigalig találkoztunk egészen magas rendfokozatú urakkal. Szomorú azonban az, hogy ha egyszer mi indítottuk el ott Szegeden ezt a mozgalmat és megvolt a lehetőség, hogy a hatalom azoknak a kezében maradjon, akik ezt a maagalmat népi, nemzeti és szociális alapon elindították, miért hagyták kivenni a kezükből, miért hagyták ezt a gondolatot az úgynevezett konszolidációs kormányoknak elsikkasztani, például Friedrich Istvánnak, Bethlen Istvánnak és társaiknak. (Itlgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tisztikar különös tekintettel az alantas tiszti hiányra, szinte emberfeletti munkát végez, ennek ellenére az alacsonyabb rendfokozatokban az előléptetés még mindig lassú. Nem mondhatjuk ezt a legmagasabb rendfokozatokról, ahol különösen az utóbbi év folyamán szinte dömpingszerű előlépési lehetőségek voltak, Kezemben van a tervezett szolgálati pragmatika, amelynek alapján egy akadémiát végzett csapattiszt 41—42 éves korában éri el az őrnagyi rendfokozatot, a nem csapatállományú, de szintén főiskolai végzettségű tisztek ennél későbben. A vezérkar és a csapattisztek között ezeredességig körülbelül 6 év a vezérkar előnyzése. En úgy szeretném ezt a nagy különbséget eliminálni, hogy ha nem a vezérkar előléptetését lassítanók meg, hanem a csapattiszti karnak századosságban eltöltött 12 évi idejét szállítanók le 10 évre; mert ha arra gondolunk, hogy az a 40—42 éves tiszt már nem áll annyira fizikai teljesítőképességének a teljében, hogy a mai nagy teljesítményeket úgy el tudja végezni a századnál, hogy az a legénységnek tényleg imponáljon és*példaképe legyen, ez is indokolttá teszi azt, hogy a századosi előléptetést megrövidítsük. így a vezérkar az ő magasabb tudása, képzettsége, fokozottabb felelőssége folytán megfelelő idő alatt eléri a megfelelő magas rendfokozatot, viszont a csapattisztek sem kerülnek ilyen nagymértékű hátrányba, mert hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy igen kiváló csapattisztek vannak, akik azonban a vezérkari helyek korlátolt száma folytán nem juthatnak teljes számban a vezérkarhoz. Meg kell adni a lehetőséget, hogy egyes kiváló képzettségű csapattisztek előnyzésben részésülhessenek. Ragyogó példáját látjuk a gátlás nélküli előnyzési lehetőségeknek a jelenleg folyó világháborúban, amikor 25—26 éves alez' redesek vannak már a német hadseregben, mert teljesítményeikkel a, soronkívüli gyors előléptetést teljes mértékben kiérdemelték. Sajnos, nálunk a világháborúban történt soronkívüli előléptetések éredniényót a háború után azzal ülése lÚJfÓ november lU-én

} csütörtökön. csökkentették, hogy a soronkívül előléptetett tiszteket visszatették a következő évfolyamok élére, a helyett, hogy az előttük lévő évi oly amhoz csatolták volna. Tudom azt is, hogy békeviszonyok közt nagyon nehéz annyira Kitűnni, hogy egy tiszt bebizonyítsa előnyzésre való rátermettségét. De nagyon szeretném, ha elvileg a miniszter úr eliogadná ezt az álláspontot, mert ez minden körülmények közt emeli a tisztikar munkakedvét és becsvágyát. Az volna a tiszteletteljes kérésünk, hogy minden olyan állománycsoport részére, amelynek tisztikara főiskolai végzettségű, biztosíttassék az a lehetőség, hogy a tisztikar a tábornoki rendfokozatot elérje a saját állománycsoportjában. Ezt annyival is inkább szükségesnek tartom, mert ebben az esetben egészen bizonyos, hogy nívósabb, értékesebb utánpótlást kapnak az egyes állománycsoportok. Egy szomorú dologra vagyok kénytelen felhívni a honvédelmi miniszter úr figyelmét egy megtörtént esetből kifolyólag. Egy nyugállományú vezérkari tisztről van szó, aki szolgálata alatt kitüntetésre találtatott alkalmasnak. Azután hirtelen egyik napról a másikra leszereltek és amikor jelentkezett, közölte vele a vezérkar főnöke, hogy nagyon sajnálja, hogy a kitüntetést nem kaphatta meg, de azért nem kaphatta meg, mert az a gyanú mefült fel vele szemben, hogy nem tényleges katonai szolgálatának ideje alatt, hanem azt megelőzően, politikai tevékenységet fejtett ki. (Egry Zoltán: Nagyon okosan!) T. Képviselőház! Amikor a vezérkar főnöke elismerte azt, hogy az illető tényleges szolgálatának ideje alatt semmiféle politikai tevékenységet nem fejtett ki és nem is tett politikai nyilatkozatokat sem és ezt a vezérkar főnöke, igen t. képviselőtársaim, neki szemébe mondotta, akkor ne méltóztassék kétségbevonni, hogy én ezt felelősségem tudatában hozom a Ház elé. (Egry Zoltán: Nem vonom kétségbe, én csak helyeslem.) Elnök: Kérem, félreértés történt. Ne méltóztassék közbeszólni és akkor ilyen félrértések nem fognak előfordulni. Baky László: Ha félreértés, akkor visszavonom előbbi kijelentésemet és leszegezem, hogy egy tiszt vagy megérdemli a kitüntetést vagy nem. Ha egyszer valaki tiszti rendfokozatot visel, akkor erkölcsi szempontból minden körülmények közt kifogástalan, tehát a kitüntetést megérdemli. (Paczolay György: Bárányhimlőért nem lehet büntetni!) Még a fegyelemtartásra vonatkozóan volna egy megjegyzésem. Az 50. számú budapesti hadtest- és városparancsnoksági parancsban egy zsidó munkásszázad parancsnokát, aki beosztott zsidóinak kedvezett, 14 napi szobafogsággal fenyítették meg. Ugyanebben az állomásparancsban kisebb öltözködési szabálytalanságokért szintén 14 napi szobafogsággál fenyítettek meg tiszteket. A két elkövetett fegyelmi vétség között olyan nagy különbség van, hogy ha az a munkásszázadparaiicsnok, aki beosztott zsidóinak kedvezett, eddig még fenyítve nem is volt, akkor is sokkal súlyosabb fenyítést érdemel, mint az a másik tiszt, aki esetleg öltözködési szabálytalanságot követett el. (Zaj. — Váczy József: Felülvizsgálják!) A nyár folyamán bekövetkezett rendkívüli fegyvergyakorlatokra behívott tartalékos és nyugállományú tisztek és a tényleges tisztök illetményei közt sokszor kirívó különbségek voltak. Lehetséges, hogy a honvédelmi .tárca költségvetése tette ezt szükségessé, de az az em-