Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

Àz országgyiUés képviselő hátának Í52. lé-kiapos százados vagy nyugállományú őrnagy ugyanolyan katonai beosztásoan teljesített szol­galatot, mint tényleges bajtársa, ugyanolyan ielelösséget kellett neki is vállalnia, mint tény­leges bajtársának, a katonai szolgálat ideje alatt ten át talán az volna az igazságos és egyenlő, helyes elbánás, ha mindenki a rendfo­kozatának megfelelő illetményeket kapná meg tekintet nélkül arra, hogy tartalékos állományú nyugállományú vagy tényleges tiszt-e. lt)40-et Írunk. A harmadik zsidótörvény dü­börögve közeleg. (Mozgás.) és még mindig van nak a honvédségben zsidó származású tisztek, még mindig hordanak rendfokozatot a zsidó munkaszázadokba beosztott zsidó, úgynevezett emlekiapog tisztek. {Maiasits béza: Van sok emléklapos tiszt is!) és a magyar tartalékos tisztek lapjának 1940 október 20-i szalmában fel vannak sorolva azok, akiknek a tiszti rang­ját a honvédség elismerte a felvidéki és a kár­pátaljai tisztek közül. Nem tudom ellenőrizni, hogy az^ általam felolvasandó nevek tulajdono­sai zsidók-e, de nehezen tudom elképzelni, hogy Schwarcz Izidor, Boros Ármin, Klein Béla Miksa, Klein Mór, Róth Sámuel, Weisz (Vámos) Soma, ne lennének zsidók vagy legalább is né­hány ne lenne közülük zsidó. Nagyon szépen kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy leg alább a visszacsatolt "területek tisztjei rendfo­kozatának elismerésénél méltóztassék azt a kö­rülményt is figyelembe venni, hogy a zsidó nemzetrontó elem, amelynek a nemzet közössé­gében való részvétele káros. Ezt elismeri a kormány is hivatalos programjában. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztas­sék ezt figyelembe venni és a zsidóknak a rend­fokozatát ne méltóztassék elismertetni. Nagyon érezhető hiány van alantas tisz­tekben. A túloldalról is szóvátették ezt már igen t. képviselőtársaim. Ezzel kapcsolatban egy tiszteletteljes javaslatom volna, amelyet már a múlt évben is megtettem: adiuk meg a módot arra, hogy a legkiválóbb katonaanyag­ból, a magyar parasztságból is minél nagyobb számban kerülhessenek be a tisztképző inté­zetekbe megfelelő fiatalemberek. {Helyeslés és taps. — Paezolay György: Katona iskolába nem vesznek fel parasztgyerekeket!) Az iskolá­zott hadkötelesek karpaszományviselási joga megszüntetendő volna. Nemcsak a tényleges tisztek utánpótlását, hanem a tartalékos tisz­tek utánpótlását is a magyar parasztságból kellene venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A múlt évi költségvetési tárgyalásoknál ter­jesztettem elő ilyenirányú kérelmet s azt most megismétlem. A bevonult újoncok az újponci kiképzés után iskolai képzettségükre .való tekintet nél­kül, kerüljenek be a tisztes iskolába. A tisztes iskola első hallgatói, tekintet nélkül árrá, hogy érettségijük vagy négy elemijük van-e, kerül­jenek be a tartalékos tiszti iskolába és ha ott megfelel az a négyeiemis parasztgyerek, aki állta a versenyt az érettségizett és főiskolát végzett többi újonccal, akkor minden körülmé­nyek között megérdemli azt, hogy a tartalékos tiszti rendfokozatot elérje. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Felhívom régi frontharcos bajtár­saim figyelmét: emlékezzenek vissza arra, mi­lyen kiváló szakasz- és századparancsnokok voltak ezek a világháborúban. Merem állítani, hogy sokszor boldogabb voltam, ha egy őr­mester volt a szakaszparancsnokom, mintha esetleg a részvénytársasági igazgató tartalékos hadnagy úr volt az, aki félhattól hatig volt a fronton, és csak azon. járt az esze* hogy minél ülése 1940 november Ü-en, csütörtökön. %% hamarább meg tudjon lógni. Az a becsülete« őrmester, aki tisztjei eleste után századot veze­tett és a legmagasabb legénységi kitüntetése­ket is megkapta, megérdemli, hogy elérhesse a tartalékos tiszti rendfokozatot. (Helyeslés. —• Pándi Antal: Az olasz hadseregben megvan!) f Bár nagyon jól tudom, hogy a családvéde­lem nem tartozik a miniszter úr hatáskörébe, mégis kérem, érvényesítse ebben az irányban is befolyását. A családvédelem ugyanis paran­csolóan előírja, hogy a sokgyermekes családo­kat ne hozza nehéz helyzetbe a sok gyermek; inkább igyekezzünk helyzetüket megkönnyíteni. Ezért az volna a tiszteletteljes javaslatom, hogy a harmadik gyermektől kezdve progresz­szíve emelkedő családi pótlék legyen. (Helyes­lés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezzel legalább némileg meg tudjuk könnyíteni annak az egyébként nagyon szerény körülmények között éiö köztisztviselőnek a helyzetét, akinek hat­nyolc nyernieko van. Legyen szabad felhívnom a honvédelmi miniszter úr figyelmét a hadirokkantak hely­zetére is. A legutóbbi fizetésemelések alkal­mával a hadirokkantak semmiféle emelésben nem részesültek. Itt van a kezemben az aboonyi hadirokkantak ós hadiárvák levele. A legszörnyűbb panasszal fordulnak hoz­zám ezek az emberek, akik elkeserítő helyzet­ben vannaik. Ugyanilyen a hadiözvegyek hely­zete. Virág József né zagyvarékási lakos, hadi­özvegy, évente írva és mondva 60 pengőt kap, tehát havi 5 pengőt kap az a hadiözvegy, aki a legdrágábbat, a család fejét, a férjét áldozta fel a hazáért, A családi pótlék különösen a legénységnél túlkevés. Sokkal nyugodtabban megy harcba az a hadsereg!, ha a tagjai érzik, hogy család­juk otthon nem nélkülöz, nem szenved semmi­ben hiányt, és ha az életüket áldoz/ják, akkor is a családjuk jövője biztosítva ,van. Csak példaképpen hozom fel, hogy a német hadse­regnél egy tisztviselői státusban lévő kétgyer­mekes család 222 márka családi segélyt kap havonta, és egy egygyermekes munkáscsalád 125.50 márkát. Ujfalussy Gábor igen t. képviselőtársam és idős ^bajtársára tegnapi felszólalásával va­gyok kénytelen foglalkozni beszédem befeje­zése előtt. Ö, aki a közös tiszti állás becsületét szándékozott megvédeni és kihangsúlyozni — mindenesetre a legjobb szándékkal — egy kis ülojalítást követett el, mert egy olyan távol­levő bajtársat aposztrofált, bár név nélkül, akinek nem volt megadva a mód, bogy véde­kezzék. Én ezt az ügyet azért hozom ismét a Ház elé, mert képviselőtársam azt a kijelen­tést tette, hogy miért nem mondott le az illető úr a rendfokozat után a nyugdíjáról is. Az illető úr egy volt hadtestparancsnok: Ruszkay Jenő (Éljenzés és taps a szélsőbalol­dalon), aíki egyik legkiválóbb tisztje volt a m. kir. honvédségnek. Kiváló képességét és hasz­nálhatóságát a honvédelmi miniszter úr maga ismeri a legjobban. (Egri Zoltán: Félreismer­ték!) Nem ismerték félre, és igen t. képviselő­társamat általam nagyrabecsült katonai múltja, sem jogosítja fel arra, hogy ilyen bírálatot mondjon egy olyan kiváló vezénylő tábornok­ról, amilyen Ruszkay Jenő volt. Ez az úr 33 évig becsülettel szolgált, ezt bizonyítják -a minősítvénye és a kitüntetései. Ha olyan, hely­zetbe került, hogy meg kellett volna az önér­zetével alkudnia, de ő erre nem volt hajlandó, mert önérzetes ember, és inkább azt a keserű, «52*

Next

/
Thumbnails
Contents