Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-152
Àz országgyiUés képviselő hátának Í52. lé-kiapos százados vagy nyugállományú őrnagy ugyanolyan katonai beosztásoan teljesített szolgalatot, mint tényleges bajtársa, ugyanolyan ielelösséget kellett neki is vállalnia, mint tényleges bajtársának, a katonai szolgálat ideje alatt ten át talán az volna az igazságos és egyenlő, helyes elbánás, ha mindenki a rendfokozatának megfelelő illetményeket kapná meg tekintet nélkül arra, hogy tartalékos állományú nyugállományú vagy tényleges tiszt-e. lt)40-et Írunk. A harmadik zsidótörvény dübörögve közeleg. (Mozgás.) és még mindig van nak a honvédségben zsidó származású tisztek, még mindig hordanak rendfokozatot a zsidó munkaszázadokba beosztott zsidó, úgynevezett emlekiapog tisztek. {Maiasits béza: Van sok emléklapos tiszt is!) és a magyar tartalékos tisztek lapjának 1940 október 20-i szalmában fel vannak sorolva azok, akiknek a tiszti rangját a honvédség elismerte a felvidéki és a kárpátaljai tisztek közül. Nem tudom ellenőrizni, hogy az^ általam felolvasandó nevek tulajdonosai zsidók-e, de nehezen tudom elképzelni, hogy Schwarcz Izidor, Boros Ármin, Klein Béla Miksa, Klein Mór, Róth Sámuel, Weisz (Vámos) Soma, ne lennének zsidók vagy legalább is néhány ne lenne közülük zsidó. Nagyon szépen kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy leg alább a visszacsatolt "területek tisztjei rendfokozatának elismerésénél méltóztassék azt a körülményt is figyelembe venni, hogy a zsidó nemzetrontó elem, amelynek a nemzet közösségében való részvétele káros. Ezt elismeri a kormány is hivatalos programjában. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék ezt figyelembe venni és a zsidóknak a rendfokozatát ne méltóztassék elismertetni. Nagyon érezhető hiány van alantas tisztekben. A túloldalról is szóvátették ezt már igen t. képviselőtársaim. Ezzel kapcsolatban egy tiszteletteljes javaslatom volna, amelyet már a múlt évben is megtettem: adiuk meg a módot arra, hogy a legkiválóbb katonaanyagból, a magyar parasztságból is minél nagyobb számban kerülhessenek be a tisztképző intézetekbe megfelelő fiatalemberek. {Helyeslés és taps. — Paezolay György: Katona iskolába nem vesznek fel parasztgyerekeket!) Az iskolázott hadkötelesek karpaszományviselási joga megszüntetendő volna. Nemcsak a tényleges tisztek utánpótlását, hanem a tartalékos tisztek utánpótlását is a magyar parasztságból kellene venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A múlt évi költségvetési tárgyalásoknál terjesztettem elő ilyenirányú kérelmet s azt most megismétlem. A bevonult újoncok az újponci kiképzés után iskolai képzettségükre .való tekintet nélkül, kerüljenek be a tisztes iskolába. A tisztes iskola első hallgatói, tekintet nélkül árrá, hogy érettségijük vagy négy elemijük van-e, kerüljenek be a tartalékos tiszti iskolába és ha ott megfelel az a négyeiemis parasztgyerek, aki állta a versenyt az érettségizett és főiskolát végzett többi újonccal, akkor minden körülmények között megérdemli azt, hogy a tartalékos tiszti rendfokozatot elérje. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felhívom régi frontharcos bajtársaim figyelmét: emlékezzenek vissza arra, milyen kiváló szakasz- és századparancsnokok voltak ezek a világháborúban. Merem állítani, hogy sokszor boldogabb voltam, ha egy őrmester volt a szakaszparancsnokom, mintha esetleg a részvénytársasági igazgató tartalékos hadnagy úr volt az, aki félhattól hatig volt a fronton, és csak azon. járt az esze* hogy minél ülése 1940 november Ü-en, csütörtökön. %% hamarább meg tudjon lógni. Az a becsülete« őrmester, aki tisztjei eleste után századot vezetett és a legmagasabb legénységi kitüntetéseket is megkapta, megérdemli, hogy elérhesse a tartalékos tiszti rendfokozatot. (Helyeslés. —• Pándi Antal: Az olasz hadseregben megvan!) f Bár nagyon jól tudom, hogy a családvédelem nem tartozik a miniszter úr hatáskörébe, mégis kérem, érvényesítse ebben az irányban is befolyását. A családvédelem ugyanis parancsolóan előírja, hogy a sokgyermekes családokat ne hozza nehéz helyzetbe a sok gyermek; inkább igyekezzünk helyzetüket megkönnyíteni. Ezért az volna a tiszteletteljes javaslatom, hogy a harmadik gyermektől kezdve progreszszíve emelkedő családi pótlék legyen. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezzel legalább némileg meg tudjuk könnyíteni annak az egyébként nagyon szerény körülmények között éiö köztisztviselőnek a helyzetét, akinek hatnyolc nyernieko van. Legyen szabad felhívnom a honvédelmi miniszter úr figyelmét a hadirokkantak helyzetére is. A legutóbbi fizetésemelések alkalmával a hadirokkantak semmiféle emelésben nem részesültek. Itt van a kezemben az aboonyi hadirokkantak ós hadiárvák levele. A legszörnyűbb panasszal fordulnak hozzám ezek az emberek, akik elkeserítő helyzetben vannaik. Ugyanilyen a hadiözvegyek helyzete. Virág József né zagyvarékási lakos, hadiözvegy, évente írva és mondva 60 pengőt kap, tehát havi 5 pengőt kap az a hadiözvegy, aki a legdrágábbat, a család fejét, a férjét áldozta fel a hazáért, A családi pótlék különösen a legénységnél túlkevés. Sokkal nyugodtabban megy harcba az a hadsereg!, ha a tagjai érzik, hogy családjuk otthon nem nélkülöz, nem szenved semmiben hiányt, és ha az életüket áldoz/ják, akkor is a családjuk jövője biztosítva ,van. Csak példaképpen hozom fel, hogy a német hadseregnél egy tisztviselői státusban lévő kétgyermekes család 222 márka családi segélyt kap havonta, és egy egygyermekes munkáscsalád 125.50 márkát. Ujfalussy Gábor igen t. képviselőtársam és idős ^bajtársára tegnapi felszólalásával vagyok kénytelen foglalkozni beszédem befejezése előtt. Ö, aki a közös tiszti állás becsületét szándékozott megvédeni és kihangsúlyozni — mindenesetre a legjobb szándékkal — egy kis ülojalítást követett el, mert egy olyan távollevő bajtársat aposztrofált, bár név nélkül, akinek nem volt megadva a mód, bogy védekezzék. Én ezt az ügyet azért hozom ismét a Ház elé, mert képviselőtársam azt a kijelentést tette, hogy miért nem mondott le az illető úr a rendfokozat után a nyugdíjáról is. Az illető úr egy volt hadtestparancsnok: Ruszkay Jenő (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon), aíki egyik legkiválóbb tisztje volt a m. kir. honvédségnek. Kiváló képességét és használhatóságát a honvédelmi miniszter úr maga ismeri a legjobban. (Egri Zoltán: Félreismerték!) Nem ismerték félre, és igen t. képviselőtársamat általam nagyrabecsült katonai múltja, sem jogosítja fel arra, hogy ilyen bírálatot mondjon egy olyan kiváló vezénylő tábornokról, amilyen Ruszkay Jenő volt. Ez az úr 33 évig becsülettel szolgált, ezt bizonyítják -a minősítvénye és a kitüntetései. Ha olyan, helyzetbe került, hogy meg kellett volna az önérzetével alkudnia, de ő erre nem volt hajlandó, mert önérzetes ember, és inkább azt a keserű, «52*
