Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

370 Az országgyűlés képviselőházának 151. az ellenzéki hangulat igenis átcsapott egy lángoló, nem ellenzéki, hanem immár a fennálló törvényes rendelkezéseket mínüen esetben kritizáló mozgalomba, Ezt mi igyekszünk levezetni ott, ahol lehet, ((Zaj és ellenmondások joüofelol. — Ülnök csenget.) a kormány és a hatóság részéről azonban semmiféle támogatást sem kapunk. Természetes, hogy amikor azt látjuk, hogy egy magyar ember, aki hazajön Amerikából, ahol mindennapi kenyerét jobban és biztosabban meg tudta keresni, mint itthon, itthon zaklatásoknak van kitéve, ugyanakkor megvizsgáljuk az érem másik oldalát és azt látjuk, hogy olyanok, akiknek Magyarországhoz soha semmiféle közük sem volt, igen nagy számmal tartózkodnak ma is ebben az országban és a hatóság részéről nem hogy kiutasításban részesülnének, hanem bizonyos hallgató türelemben van részük. Éppen ennek kapcsán utána jártam — ki* váncsi voltam — az Idegeneilenőrző Hivatalnál és megtudtam, hogy az idegenek egyrészének, azoknak a zsidóknak száma, akik itt mindenféle engedély nélkül, ahogyan ők mondják, »feketén« tartózkodnak, az ötezernél is nagyobb. Elnök; Képviselő úr kérem, ezt a témát nem méltóztatott bejegyezni interpellációjában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hozzá tartozik!) Méltóztassék ragaszkodni a tárgyhoz, mert a házszabályok legszigorúbban előírják a tárgyhoz való ragaszkodást. Jandl Lajos: Azt akarom mondani, hogy ezek nem fizetnek kihágási büntetéspénzeket esnem fizetnek ilyent azok sem, akik itt nagyszámban igen könnyen megszerzik a tartózkodási engedélyeket. A belügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy a nyár folyamán hány tisztviselőt és hány tisztviselői állományban levő hivatalnokát kellett felfüggesztenie és fegyelmi alá vonnia azok miatt a visszaélések miatt, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a zsidókat támogató akciók itt olyan sokat érjenek el, hogy az országot elárasztják idegen zsidókkal, ugyanakkor egy magyar gazdának«. . . Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék saját interpellációjához ragaszkodni, amely a simontornyai járásban méltánytalanul kivetett hatósági kihágási büntetésekről szól. Jandl Lajos:^ A kihágási eljárások . . . Elnök: Kérem, ne méltóztassék párhuza mos beszédet^ folytatni. Itt csak én beszélhetek, ha elnöki kijelentést akarok tenni. Ismételten kérem» méltóztassék ragaszkodni interpellációjának tárgyához, mert a házszabályok ezt írják elő. Jandl Lajos: A simontornyai járásban megbüntették Ferenc János magyar munkást, aki Amerikából tért haza és ugyanakkor nem büntettek meg Budapesten ötezer zsidót, aki itt engedély nélkül tartózkodik. Mi, akik ilyen esetekben segítségére sietünk a gazdának, segítségére sietünk a földmívesnek és a munkásnak, rebellisek vagyunk, bennünket forradalomszítással vádolnak és, ahogyan éppen, a közelmúltban vagy a napokban Antal igen t. képviselőtáirsám kifejtette, zöldingbe bújtatott kommunisták azok, akik & nyilaskeresztes eszme mellett állanak, de képviselőtársam megfeledkezik arról, hogy ha Ő ugyanazon a véleményen van . . . Elnök: Utoljára kérem és figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni, ahihoifl ragaszkodni és nem (más területekre áttérni, nem Antal államtitkár úr egy közelmúltban elhangzott beszédével foglalkozni. ülése 1940 november 13-án, szerdán. Jandl Lajos: Arról beszélek, mert éppen ezek azok a körülményeik, amelyek minket arra késztetnek, hogy erélyesen lépjünk fel, a hatóságoknak ezeket az intézkedéseit a legerélyesebben kritizáljuk meg, amikor minden esetben azt látjuk, hogy ezek a panaszok süket fülekre találnak és nem vagyunk képesek elérni azt, hogy ezeket a panaszokat alaposán, mégvizsgáljáik és segítségére legyenek annak a népnek, amelyről itt annyit beszélnek. Oly sokat szoktak itt a népi politikáról prédikálni, ugyanakkor azonban ezekkel az apró, de jelentős kérdésekkel nines módjukban és nem is akarnak foglalkozni. Aa ország mai 'hangfalatáért ezek felelősek és én kérem a belügyminiszter urat, hogy ha módjában van, vagy egyáltalában akar ezekkel a tisztviselőkkel erélyesen és minden tekintetben az ország érdekének megfelelően fellépni, tegye azt minél előbb, mert az ö fejére fog háramlani az a felelősség, amely ebből származik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következnék Stitz János képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz, amelynek elmondására a képviselő úrihalasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni! (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Hasonlóképpen halasztást kért Vajna Gábor képviselő úr a miniszterelnök úrhoz intézett első interpellációjának elmondására. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Vajna Gábor képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök ' úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz a román lei beváltása tárgyában. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a román lei íiO-as beváltási árfolyama Erdély ielszauadult részeiben elégedetlenséget keltett, mert ez az árfolyam a szegény magyarságra nézve káros '1 > Hajlandó-e intézkedéseket tenni, hogy a beváltási árfolyam utókövetkezményei a kisemberekre nézve káros következményekkel ne járjanak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Az Erdély felszabadításával kapcsolatban elrendelt lei-bevauúsárfolyamáról szeretnék néhány szót intézni a t. Házhoz és a miniszterelnök úrhoz. Annakide? jén, amikor a Felvidéken l:7-es beváltási kurzus volt, elégedetlenek voltak az emberek, ^hogy kedvezőtlen az a beváltási árfolyam. Itt éppen az ellenkezőjét

7 panaszolja mindenki, éspedig azt, hogy amikor a való élet 60—65-ös árfolyamon állapította meg a leu értékét, vásárló erejét, vagyis egy magyar pengőért a megszállás előtt 60—65 leüt adtak, akkor a beváltási árfolyamot a kormány 30-ban állapította meg. (Laky Dezső: Az jó jel!) Elnök: Csendet kérek! Vajna Gábor: Szeretnék válaszolni, de nem hallottam. Elnök: Képviselő úr, ne méltóztassék közbeszólásokra felhívni képviselőtársait (Derültség.) és a köz beszól ásókra ne méltóztassék felelni. Vajna Gábor: T. Ház! Ez a beváltás a szegény székelyekre, szászokra és az ott élő románokra, akik szegény sorsúak, kedvezőtlen volt, mert ez a beváltási árfolyam csak azoknak ked-