Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Àz országgyűlés képviselőházának 151. nek ki és ezzel a hatóságok tekintélyét csökkentik és aláássák? Jandl Lajos s. k,« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! A közigazgatási büntetések kivetése mindnyájunk által tudott módon egy szükséges rossz, mert hiszen fegyelmet tartani szükséges és a rendelkezések betartására szorítani máskép nem is lehet a polgárokat, mint megfelelő büntetések kilátásba helyezésével. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! A zajban nem vagyok képes a szónokot figyelemmel kövbtni. Jandl Lajos: A büntetések kirovásánál azonban olyan jelenségeket látunk és nyilván olyan jelenségek forognak fenn, amelyek az azok tárgyilagosságában való hitet teljes joggal niegiirgatnatják, főként azoknak körében, akik maguk is ki vannak téve ezeknek a büntetéseknek. Magában véve az a tény, hogy a közigazgatási büntetések kirovásánál általában nem perrendszerűen járnak el, már bizonyos fokú bizalmatlanságot kelt. De bizalmatlanságot kelt különösen falun, vidéki helyeken, hogy igen gyakran politikai vonatkozásokat visznek be a büntetések lerovásába és a gazda, a földmíves rétegek egészen nyiltan beszélnek arról, hogy egyik, vagy másik politikai párt vezetői nem részesülnek olyan gyakran büntetésekben, mint ellenzéki, vagy nem a kormány szája ize szerint állástfoglaló polgárok. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a jobboldali képviselő•urakat, ne méltóztassanak a tárgyalás menetét állandóan zavarni. Jandl Lajos: A közigazgatási büntetések igazságosságával kapcsolatban még inkább figyelemreméltó az a körülmény, hogy kétségtelen, hogy a politikai vonatkozásokon kívül az anyagi, az összegszerűségi kérdés is olyan látszatot kelt, amely nem alkalmas arra, hogy az igazságosságnak és a méltányosságnak hitét megerősítse és ébren tartsa az emberekben. Ennek ugyanis tárgyi bizonyítékát találjuk a költségvetésben, de főként a számvevőszék zárszámadásában, ahol egy meghatározott összeg szerepel előirányzatképpen a közigazgatási büntetésekből származó bevétel tételeként. Ez az összeg két évvel ezelőtt, ahogyan utána néztem, még egymillió pengőt tett ki, később pedig a múlt évben és a mostani költségvetési előirányzatban ötszázezer pengőre becsülték ezt az összeget, amely ilyen módon be fog folyni. Ugy látszik, a belügyminisztérium maga is megsokalta azt a jóstehetséget, amelyet magának tulajdonított azzal, hogy előre megállapította azt, ihogy egy millió értékű összeg ei éjéig fognak egyik vagy másik esztendőben az emberek kihágni és rosszalkodni. Ennélfogva a mostani eljárás az, hogy alacsonyabb tételben vették fel, J50O.0O0

1 pengőben, azonban bizalmasan az utasítás és a tendencia odairányul, hogy azért a bevétel megközelítse az egy milliós öszszeget. Ennek nyomát látjuk az idei költségvetésben is, amelyben egy tétel, a közrendészeti bevételek tétele 720.000 pengőben szerepel; ez a tétel legnagyobbrészt a közlekedési bírságok összegéből tevődik össze, hiszen az a 15-^-20.000 pengő, amely egyébként befolyik, nem játszik szerepet. Hozzájárul ezeknek a bírságoknak az igazságtalanság látszatát keltő elbírálásához az is, hogy amióta az autóforgalom megcsökkent, ú^y látszik, a szekerezésre tért át a belügyminisztériumnak idevonatkozó szerve is és a lo.vasjárműveken próbálják behajtani ezeket a ütése' 1940 november 13-án, szerdán. 369 büntetési pénzeket. Feltűnő, hogy razziaszerűen járnak el. Megtörtént egyes községekben, hogy a községet körülvették a csendörök, megállították a kocsikat és lemérve a kocsitábiakat, 20—50 pengő bírságot róttak ki két vagy három centiméter hiány miatt. Ez természetesen nem keltheti az igazságos eljárás és elbírálás látszatát azokban, akik ki vannak téve ezeknek a büntetéseknek. Még k&vésbbé szolgálja az igazságosság látszatát az, amikor példaul egy községben a cséplésnél a község lakói, a gazdák megkérdezik a jegyzőt, hogy szabad-e a házhoz beszállítani, behordani a gabonát és ott csépelni, amire a jegyző igenlő választ ad, sőt biztatja őket, másnap azután megjelennek a csendőrök és felírják mindazokat, akik a házijai csépelnek. (Zaj a szélsőbaloldaton.) Nyilvánvaló, hogy itt ibeugratássierű eljárásról van szó. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Képviselő úr, méltóztassék meggondolni, milyen megállapításokat méltóztatik tenni. Jandl Lajos: Bocsánatot kérek, ezek ténybeli adatok. Emök: Tessék a ténybeli adatokat konkretizálni. Jandl Lajos: Ez az eset Tolna megyében, Száraz községben történt. Azért mondom el, mert ténybeli adatok vannak birtokomban, amelyek szerint ilyen módon számos gazdát megbírságoltak, sőt egyeseknél a cséplést is igyekeztek letiltani. Természetes, hogy azok, akiknél ez megtörtént, nyilaskeresztesek voltak. (Zaj) Elnök: Csendet kérek! Jandl Lajos: Az ilyen eljárásnak, a közigazgatási bíráskodás helytelen és nem igazságos voltának egyik szomorú és mondhatnám felháborító példája az, amit az egyik községben tapasztaltam, ahol egy Amerikából hazatért magyart három éven keresztül tartózkodási engedély fejében évente négyszer 30—40 pengőre riem megbírságoltak, hanem ennyi illetéket kellett lefizetnie, és a Községi jegyzőnek három éven keresztül nem jutott eszébe, hogy annak az Amerikából hazatért magyarnak megmondja, hogy kérje egyszerűen repatriálását, hogy ezektől a zaklatásoktól mentes legyen. (Slgray István: Biztosan nem akarta!) Nagyon is akarta, mert amikor tudomására jutott, hogy lehet repatriálni, rögtön megcsinálta ezt, 1939 május 25-én repatriáltatta magát és 1939 július 25-én, tehát két hónapra rá, még mindig kapta a büntetőparancsokat, sőt meg is fenyegették, hogy ki fogják toloncolni az országból, pedig akkor már magyar állampolgár volt. Ez Kisszékely községben történt, 4018/1939. ennek az ügyiratnak a száma. Itt van az állampolgári eskü letételéről szóló visszahonosítási- okirat. Azok, akik ilyen módon bánnak saját vérükkel, saját magyar népükkel, megérdemlik, hogy eltűnjenek a közéletből. Egyedüli mentségük az lehet, hogy esetleg politikai szívességeket tesznek a kormányzatnak, ami miatt azután számos esetben abszolváltatnak a súlyos következmények alól, aminthogy ebben az esetben is történt. Természetes, hogy ez a lakosság körében nem megnyugtató és természetes az is, hogy ilyen esetekben ajakosság körében támadt nyugtalanság kapcsán a mi számunkra adatokat szolgáltatnak. Ezzel azután azt érik el, hogy továbbra is mint rebellisek és lázadók lesznek nyilvántartva, mert a főjegyző úr vagy főszolgabíró úr helytelen és igazságtalan intézkedései ellen fel mertek szólalni a saját képviselőjüknél. Következnek a további retorziók, amelyek azt eredményezik, hogy falun és vidéken