Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Az országgyűlés képviselöHázának 151, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Lili János: Hol van most a miniszterelnök úr? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csér készülésre ment!) Elnök: Csendet kérek! (Maróthy Károly: Hát senki sem válaszol? — Lili János: Sürgősebb teendői vannak talán, mint az ország ellátása!) Lili képviselő urat kérem, hogy az elnököt kijelentéseiben ne zavarja. XRajniss Ferenc: Azután beszéli! — Derültség balfelől) Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Tauf fer Gábor kéüvisielő úr interpellációja a minszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a sajtócenzúra eltörlése tárgyában. Hailandó-e a miniszterelnök úr a sajtócenzúrát megszűntetni, különös tekintettel arra, hogy a sürgős gazdasági és szociális reformok helyes keresztülvitele céliából az eszmék és vélemények szabad kifejtése hasznos és elkerülhetetlenül szükséges f Tauf fer Gábor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illteti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! HaUiuk! a szélsőbaloldalon.) A cenzúra kérdéséről ma már elhangzott e°ry interpelláció, (Rajniss Ferenc: Nem tudnnk eleget hallá ni róla!) sőt visszamenően hónapokon keresztül majdnem állandóan programúra vnlt ez a kérdés az interpelláeiós napoknak. Hogy a mai napon, amikor már elhauerzott egy interpelláció e tárgyban, mégis előterjesztettem ugyanebben a kérdésben egy 1 interpellációt, ezzel azt akartam kif^iezni, hogy e kérdés országos kérdés, hos:y kihatásaiban igen nagy jelentőségű és e kérdéssel a kormánynak már komolyan kellene foglalkoznia, nagy lelkiismeretességgel és felelősségérzettel. Előttem e tárgyban már felszólalt Horváth Ferenc képviselőtársam a kérdést politikai vonatkozásaiban tárgyalta. Én ezzel a kérdéssel nem politikai vonatkozásában kívánok foglalkozni, hanem más szakszerű vonatkozásában és ebből azután az fog kiderülni, hogy nemcsak politikai érdekből történik itt a cenzúra helytelen kezelése, hanem teljes tudatlanság is jelentkezik a cenzúra gyakorlása köi ül. (Rajniss Ferenc: Ezen nincsen csodálkozni való! — Derültség.) T. Képviselőház! A múlt század egyik nagy vívmánya a sajtószabadság volt, 1848-ban még úgy gondolta és úgy vallotta a közvélemény, hogy korlátlan sajtószabadságra van szükség. Azóta elmúltak az idők a korlátlan sajtószabadság elve felett és megállapították, hogy az írónak is és az újságkiadónak is a kozszempontokat szem előtt tartva nagyon vigyáznia kell arra, hogy mit ír, hogy az igazat ír.ia-e és hogy a közérdekben ne tegyen kárt. Ennek ellenőrzésére a kormányok veszélyek idején cenzúrát alkalmaznak. A ceueúra ellen a veszélyek idején általában nem lehet kifogást emelni, (Rajniss Ferenc: A veszély elmúlt, a cenzúra megmaradt!) de amikép visszaélést követ el az író, vágy az újságkiadó, vagy az újságszerkesztő, amikor a sajtószabadságot megsérti azáltal, hogy a közérdeket sérti, ugyanúgy megsértik a közérdeket a kormány szervei akkor, ha az ellenőrzésben viszszaélnek azzal a_ hatalommal, amelyet a kék és piros ceruza jelent a cenzor kezében. Ennélfogva olyan kérdés ez. amelye,t t a cenzornak válóban lelkiismerettel kell bírálnia és a cenzor is rászorul arra, hogy az ő ülése I9ÍÓ november 13-án, szerdán, 347 működése cenzúra alá kerüljön. Ezt a cenzúrát tulajdonképpen szervesen bele kellene illeszteni a cenzúra gyakorlásába, erre azonban — úgy látszik — már nincs idő és nincs költség, ennélfogva minket képviselőket kényszerít ez a helyzet arra, hogy ezt a kérdést itt kritika tárgyává tegyük. T. Képviselőház! Konkrét esetekre térek át A Pesti Újság november 5-i számában meg kellett volna jelennie egy cikknek, amelyet az iparosok érdekvédelmében írtak. Jól tudjuk, hogy az iparostársadalom évtizedek óta kéri a mindenkori kormányokat arra, hogy érdekei valamilyen módon kifejezésre jussanak már egyszer a törvényekben és hogy annak a sok kérelminek, amelyet előterjesztenek, egyszer végre eredménye legyen. Ez a cikk, amelyet erről a témáról írtak, így szólt (olvassa): »Az iparügyi tárca 1941. évi költségvetésében ismét csalódott a magyar kézművesiparosság, mert megint csak azt látja, hogy a költségvetés nem tükrözi vissza az iparügyi miniszter sokszor kinyilatkoztatott programmját és a költségvetés kiadási oldalán 6,290.000 pengőből mindössze 909.000 pengő az az összeg, amely a magyar kisiparossáfirot némileg érinti. Bár a pénzügyminiszter változatlanul hagyta meg az iparfejlesztésre szánt 3.200.000 pen erőt, azonban jól tud ink, hogy e két összegből előállt 4,109.000 pengőből a kisiparos-1 ság ismét csak olyan csekély összeget kap maid égető kérdések megoldására, amely összeg meg sem mozdít.ia és előre sem juttatja az ő ügyét. A magyar kézműipar elesettsége minden költségvetés előtt m em en tót kiált az iparügyi miniszter felé, hogy mikor válik az ígéretekből végre valóság.« T. Képviselőház! Ez a szerény cikk olyan természetes megnyilvánulása az iparosság kérésének, hogy alig lehet elkénzel^i olyan cenzort, aki ezt áthúzza és megakadályozza ezt a legtermészetesebb és legegyszerűbb érd eVvédelmi aktust, amelyet az iparosság sajtó útián gvakorolhat. Az ember igazán ne-m tudja már, hogy mire gondoljon. (Rajnis* F*"*enc: Biztosan nyugalmn ázott tűzoltó az illető!) Egy másik cikkből a következőt hnzta ki a cenzúra. (Olvassa): »A vídé>i lábbeli-készítő iparosok képtelenek megrendeléseiket teljesíteni a bőranyaghiány miatt. f De ugyanilyen mérvű hiány mutatkozik^ faszénben is, ami viszont a szabóiparosokat érinti súlyosan.« (Maróthy Károly: Nem lehet szóvátenni!) Ho<yy nagy bőrhiány lenne, ezt a fogvasztó talán közvetlenül még nem érzi, legfeljebb annyiban, hoerv emelkedtek az árak. A faszén hiányt érai a háziasszony, aki a vasalásnál a legnaervobb gondokkal küzd, mert nem tud a vasalójába ta szén et tenni. Ezek olyan egyszerű, mindennapi kérdések, amelyeket a társadalom minden egyes.tagja ismer, és amit, hogy a lapban szóvátenni ne lehessen: teljesen érthetetlen. (Rajniss Ferenc: A cenzor tartozik a suszternek: kihúzza a dolgot! — Derültség a szélsőbaloldalon.) (Olvassa): »Az iparosoknak nag-y sérelme az, hogy az ipartestületi jegvzőknek 44%-a csak 5 Döngő javadalmazást élvez havonta.« Ez is olyan régi panasz, amit minden évben hallunk, elhangzik itt is és amikor ezt végre egvszer a P^sti •-Uisásr kihozná, ion a cenzor, megharagszik, hogy csak 5 pengő fizetése van srnak a titkárnak és mi fel akarn'nk emeltetni és egyszerűen áthúzza az egész cikket. Hol az az országos érdek, amely indokolja ezt a Icenzúrát? (Zaj.)
