Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

348 Az országgyűlés képviselőházának 151. Meg akart jelenni eery cikk, meg is jelent ezen a címen: »Gazdasági kérdések, amelyeket sürgősen meg kell oldani.« Elmondja ez a cikk, hogy mik azok a sürgős gazdasági kérdések. A végen egy sort kitörölt a cenzor. Ez a sor a következő (olvassa): »Vájjon mikor kerül erre a sor?« (Derültség.) Bocsánatot kérek, még sürgetni sem szabad? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lassan járj, tovább érsz!) Ez mindenesetre olyan eanzúra, amely megérdemelné, hogy a cenzort kinyomozzák és onnan elhelyezzék. (Gruber Lajos: A miniszterelnök itt használja a nádpálcát!) Az élelmiszerellátás ügyéről akartak hozni egy cikket, de csak félig jelent meg, mert áthűzta^ a cenzor a következő bekezdést (olvassa): »Megjegyezzük, hogy ez nem megoldás, mert az ország évi hízottsertés-vágása 2-5 millió darab. Nem azon fordul meg az ország és a munkásság zsírellátása, hogy 50—60.000 darab sertést most kezdenek hizlalni az ipari vállalatok, hanem helyes árpolitikával és tengerikészlet-gazdálkodással kell és lehet egyedül bíz+osítani a főváros és az egész ország szükségletét.« (Rajniss Ferenc: Ezek őrültek!) Ezt kihúzták. Előttem szólott képviselőtársam elmondotta itt asertésüenyhen az összes sérelmeket, (vitéz Lipcsey Márton: Valóban nem ért hozzá!) rámutatott arra, milyen súlyos mulasztások történtek és milyen szakértelem nélkül irányítják ezt az irányított gazdálkodást és amikor jön a cikk és szerény, szelíd kritikával arra mutat rá, hogv ennek az 50—60 000 sertésnek a hizlalásával nincs még megoldva a >é**íé« és ráimntat. hogy mivel kell mpgol^ani a kérdést, akko->* jön a cenzor és útját állia, hogy ez a kérdés komolyan, alánosán, rendesen, szakszerűen elintéztessék. (Rajniss Ferenc: Befutottunk a Bach-V orszakba.! Ez az igazi I ftneTi-k«T*»z»V!)—M'^hv Károlvr Tïe-jta Baohkorszak!) Ez egváltaláu nem politika és teljesen megindokolhatatlan és megmagyarázhatatlan, hogv annak a eenzor^ak hogyan akadhatott meg a szeme ezeken a dolgokon. De most jön PP-V oTypn téma. amply egészen messz° v^n a nolí+ikáfól: Pgészségíigyrfíl lesz szó. (HoHh'k! TTfjlljuk!) A Pesti Újság 1940. évi szeptember 11-iki számában akartak közzétenni egy cikket, amelv humorosan van kissé megszerkesztve, de lényege és célja, amelyet kitűzött maga elé, nagyon komoly. »Kőbánya és ami mögötte van« a címe. az alcíme: »Tüdőbetegrendelő a bűz-zóna középpontjában, ahol a sertések uralkodnak.« (Derültség. ) Hát tényleg, ez humoros cikk, amelynek célja az, hogy végre oldassék meg Kőbányának ez az egészségügyi problémája, mert Kőbányán van sertéshízlaló, de úgy látszik, annak a célnak nem felel meg eléggé, viszont a másik célnak, hogy elrontsa a levegőt, totálisan megfelel. (Derültség. — Gruber Laios: Totalitásról van szó, úgylátszik azért törölte a cenzúra.) Ebben a cikkben azután megállapítja annak írója, hogy a főváros egyik tüdőbeteggondozó ia a Mázsatéren van, a bűz-zóna középpontjában, mint elsősegélynyújtó állomás. Azután megmondja, hoo-y mi volna itt a teendő: vagv távolítsák el Kőbányáról az embereket, vagy lássák el egész Kőbánya lakosságát ingyen gázálarccal. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Tényleg van benne humor, de céljaaz, hoery Kőbányának rossz levegőjét megjavítsuk. Ezt is^ kihúzta a cenzor, ő bizonyára nem lakik Kőbányán. (Zaj a jobboldalon. Van egy másik, szintén egészségügyi vonatkozású dolog, címe: »Németországban 30, ülése 19 W november 13-án, szerdán. nálunk csak 10 féle foglalkozási betegség ntán jár a munkásságnak kártérítés.« Ez a cikk megjelent, de nem jelent meg egyik bekezdése, amelyikben arról van szó, — nem olvashatom fel szó szerint, mert a cenzor összefirkálta és csak nagyon nehezen tudtam kisillabizálni — hogy Németországban, ahol szintén van esy olyan Oti.-féie intézmény, amely gondoskodik a munkásokról, az orvosnak öt márka jutalmat adnak minden olyan esetben, ahol foglalkozási betegséget megállapít és amennyiben nem állapít meg, és egy másik fölöttes orvos később megállapítja, akkor az első orvost büntetéssel sújtják. Ezt nem szabad kiszerkeszteni Magyarországon, mert ezáltal az Oti. presztízse mindenesetre nagy mértékben sérelmet szenvedne. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez katonai érdek? Külpolitikai érdek?) T. Ház! A bérkérdés ügyében íródott egy másik cikk, amelyben nem arról van szó, hogy emeljék a bért, hanem csak arról, hogy ne szállítsák le. (Maróthy Károly: Ezt sem szabad!) A Pesti Újság 1940 október 2-án a következő cikket akarta közölni (olvassa): »Csanád megyében visszaállították a magasabb napszámbéreket. — A Pesti Újság egyik augusztusi számában megemlékezett a csanádmegyei gazdasági munkabérmegállapító bizottság antiszociális határozatáról, ugyanis a bizottság az eddigi 3 pengős és 3 pengő 80 filléres napszámbéreket a munkaadók kívánságára egy pengővel leszállította. Ez az intézkedés nagy elkeseredést váltott ki nemcsak az érdekelt napszámos tömegből, hanem minden emberségesen gondolkodó magyar lélekből is. Ez ügyben most kedvező fordulat történt.« (Maróthy Károly: És ezt sem szabad közölni! — Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hiszen dicséri a kormányt! — Tovább olvassa): »Ugvanis a^ bérleszállí+ó határozat az Országos Munkabérmegállapító Bizottság elé került és az országos bizottság viszszaállította az eredetileg megállapított 3

w pengős és 3 pengő 80 filléres munkabéreket, sőt azt is kimondotta, hogy aki eddig 2 pengős és 2 pengő 70 filléres napszámot fizetett, köteles azt visszamenőleg kiegészíteni 3 és 380 pengőre.« Itt tehát arról van szó, hogv visszaállíttassék a munkabér, nem pedig arról, hogy valahonnét még magasabbra emeltessék és még ezt sem szabad közölni Magyarországon. (Maróthy Károly: Mit szól ehhez Csizmadia?) Időm lejárt, egy mondattal fogom befejezni interpellációmat: arra kérem a kormányt, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzék, a cenzúra fölé állítson egy másik cenzúrát és amennyiben megállapítást nyer, hogy akik a cenzúrát gyakorolják, azok nem értenek hozzá, akker méltóztassék azokat eltávolítani, ha pedig az az igazság, hogy erre adott utasítást a kormány, akkor a kormány távozzék. (Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a sajtócenzúra megszüntetése tárgyában. 1. Van-e tudomása a Miniszterelnök Ürnak arról, hogy a sajtócenzúra egyoldalú és nemzeti szempontból káros tevékenységet fejt ki? 2. Hajlandó-e a Miniszterelnök Ur a sajtó-