Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

. Az országgyűlés képviselőházának 151. kor szabad, ha a minisztérium rendeletében erre kijelölt hatóság úgy nyilatkozik, hogy az időszaki lap benyújtott példányának vagy egyéb sajtóterméknek megjelenése és terjesztése a hadviselés érdekét, vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan nem érinti,« A cenzúrának ez a joga tehát erősen körül vau határolva abban, nehogy a hadviselés érdekét és az ország más fontos érdekét érintse az a bizonyos sajtóközlemény, amelynek a közzétételét a cenzúra megtagadja. Ha most ezzel szemben a gyakorlatot nézem, méltóztassanak megengedni, hogy konkrétumokra mutassak rá, olyan konkrétumokra, amelyek nézetem szerint ezzel a törvényes felhatalmazással és ezzel a törvényben körülírt joggal indokolhatók. Az elmúlt hó elején a liberális lapokban, de a kormányhoz közelálló sajtó egy részében is közlemények jelentek meg a mi kilépésünkről. Êzek a közlemények azt a címet hordozták: »A pártvezetőség felszólítására hagyták el a Mép.-et a kilépett képviselők.« (Maróthy Károly: Csúfos dolog ez! Nyilvánvaló hazugság! — Zaj.) A tartalmuk az volt, hogy a pártvezetőség határozott hangú levelet intézett ezekhez a képviselőkhöz, amire záros határidőn belül ugyancsak határozott választ kellett adniok a kilépetteknek. A pártvezetőség felszólította ugyanis őket, nyilatkozzanak, hogy a párt tagjai szándékoznak-e maradni, helyeslik-e a kormány politikáját vagy külön utakon akarnak járni. Megállapítom azt, hogy a kilépett képviselők nem mindegyike kapott ilyen levelet. Ï3n sem kaptam ilyen levelet, és akik kaptak, azok is jórészt akkor kapták, amikor kilépő levelük már elment a pártelnökséghez. Ezzel szemben legalább az a jog illet meg bennünket, hogy ezt a nyilvánosság számára meg is mondhassuk. Ezért a sajtó részére közleményt akartunk kiadni, amelyben semmi mást, mint ezt a tényt akartuk leszögezni, de a cenzúra nem engedélyezte. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon. — Ez az egyenlő erkölcsf — Maróthy Károly: Hallják ezt az erdélyiek'? Csak támogassanak! —Elnök csenget.) Ennek a közleménynek a végső része ezt az egészen ártatlan kis megjegyzést tartalmazza (olvassa): »Mint érdekességet emiitjük meg, hogy a most kilépett képviselők között négy kisgazda képviselő van. Négy csizm᧠képviselő vonult el tehát az Imrédy-csoporttai (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsöbalodalon.) a képviselőház üléstermének másik oldalára: Füssy Kálmán, Börcs János, Pintér Béla és Papn Mihály volt kormánypárti képviselők.« (Taps a szélsőbaloldalon,) Nem tudom, milyen országos érdeket sért, hogy ezt az ország tudomására nem engedték hozni. (Folytonos zaj a szélsőbalodalon. — Ma« toícsy Mátyás: Ez a rendszer! Közönséges pártérdek!) „ A Pesti Újság október 10-i számában ezzel kapcsolatban ismét egy közleményt akart hozni. A címe ez: »Itt van a kormánypártból kilépett képviselők névsora: vitéz Taby is kilépett a Mép.-ből« Tartalma: A képviselőház folyosójának az erdélyi képviselők bevonulásán kívül másik nagy eseménye a Mep.-ből történt újabb kilépések névsorának közzététele volt. A Pesti Újságnak sikerült megszereznie a kilépettek teljes névsorát. Ez a tudósítás közölte a 17 képviselő névsorát. Ezt sem lehetett közzétenni. De ugyanaznap, amikor a Pesti Újságnak ezt nem volt szabad, hoznia, a ülése 194-0 november 13-án, szerdán. 339 | kormány sajtója, a Magyarország, pár órával ! későbben mar hozhatta. Hol van itt az egyenlő igazságszolgáltatás? (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Faczolay György közbeszól.) i Elnök: Paczolay képviselő urat ismeteltén I használt és a parlament méltóságát sértő közibeI szólásáért rendreutasítom. {Nagy zaj a szélső\ baloldalon.) Horváth Ferenc: A Nemzetőr október 6-i j számában Eátz Jenő volt honvédelmi minisz! ter »A magyar holnap küszöbén« címmel foglalkozik ezzel a kérdéssel és ebben a cikkében a többi közt a következőket mondta volna, ha a cenzúra megengedte volna. (Olvassa): »Teleki Pál akkora választási győzelmet sohasem arathatott volna, ha Imrédy és Jaross mozgalmának elveit nem hangoztatta volna, (ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ha Imrédy és Jaross nem szerepeltek volna segítőtársaiként az ország színe előtt.« Nem volt szabad közölni. Ugyanebben a cikkben azt mondja továbbá Eátz (olvassa): »Bizonyos vagyok abban is, hogy Imrédynek és Jarossnak ez a lépése a barátságos államoknál is teljes és helyes megértésre és megítélésre fog találni, amint arra példa a Völkischer Beobachter cikke, amely foglalkozván az esettel, a többi közt azt írja, hogy Imrédy politikai célja a gyökeres népi és szociális megújhodás kimunkálása és a legszorosabb külpolitikai együttműködés Németországgal.« (Taps a szélsőbaloldalon.) Nem szabad közölni. (Zaj. — Gruber Lajos: Tengelybarátság! — Szöllősi Jenő: A tengelybarátságot kisajátítják maguknak!) Tovább azt írja a cikk, hogy (olvassa): »Aki Európa közepén az óvilág gondolataival és eszményeivel akar élni, az pusztulásra és eltűnésre számíthat csak és aki olyan módszerekkel kísérletezik egy új világ megteremtésénél, amely módszerek a közelmúlt történelme szerint Spanyolországban, Ausztriában és a legutóbb Romániában is csődöt mondtak és a forradalom előtti politikai államcsődhöz és állambuj^áshoz vezettek, véres forradalmakon és atrocitásokon keresztül, az nemzetének nem megmentője, hanem sírásója lesz.« Nem volt szabad közölni. De egész egyszerű parlamenti eseményeket sem lehet regisztrálni, közölni. (Rajniss Ferene: írástudatlan társaság ült össze a cenzúránál! — Derültség.) Az egyik jobboldali lap az »Imrédy—Jaross-csoport parlamenti munkája« címmel akart rövid tájékoztatást adni. A következőket akarta közölni (olvassa): »A szerdai interpellációs napon a csoporthoz tartozó Rajniss Ferenc két nagyszabású interpellációt mondott. Az egyikben a harmadik zsidótörvény megalkotását követelte, a másikban arra a tarthatatlan helyzetre mutatott rá amely a mai magyar földbirtokpolitika terén látható.« A cikk a továbbiakban Mester Miklós és Incze Antal parlamenti felszólalásával foglalkozik tovább. Nem volt szabad közölni. (Rajniss Ferenc: A miniszterelnök úr válaszolt!) Csak egy rövid cikket akarok itt még felolvasni. (Rajniss Ferenc: Ezt a társaságot! — Zaj. — Elnök csenget.) Az egyik újság november 9-én a müncheni események 17 éves évfordulóján »1923 november 9. és 1940 november 9.« címmel cikket akart hozni. Ezt a címet nem volt szabad közölni, a »Halottak emlékének« címmel kellett helyettesíteni. Érdekes a cikknek egyik kihúzott része, amelyben azt írja, hogy (olvassa): »Az élen — már Münchenben —- Hitler Adolf ment Göringgel és Göbbels-szel s a vezérkarral együtt haladt Ludendorf tábornagy, a világháborús nagyérdemű német tábornagy. A menet egyik