Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
3M Az országgyűlés képviselőházának 151 pontosul.« (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A »Völkischer Beobachter« című német hivatalos lap pedig az Imrédy-mozgalomról és a magyar nemzeti szocialista mozgalomról írván, ezeket mondja (olvassa): »A Magyarországon még mindig túlhatalmas zsidó befolyásnak radikális kikapcsolását várhatjuk ettől a két mozgalomtól, nemkülönben a külpolitikában közeledést a német barátsághoz.« (Zaj a bal- és a jobboldalon. — Paczolay György közbeszól.) Elnök: Paczolay képviselő urat kérem, szíveskedjék nyugodtan és csendben maradni. Maróthy Károly: Teleki Pál miniszterelnök úr — tigylátszik 1 — hat héttel ezelőtt számolt a belpolitikai helyzettel, számolt a súlyos parlamenti csoporttal és főleg számolt azzal a közvéleménnyel, amely e mögött a csoport mögött áll. A nemzeti szocialista gondolat szinte előbb futott végig Európán, mint ahogyan végigfutottak rajta az olasz és a német motorizált csapatok és sokkal előbb, sokkal gyorsabban futott a célba az egyes országokon keresztül, mint a leggyorsabban repülő repülőgép. Európa országaiban máról holnapra, azt lehet mondani, óráról órára, változtatta meg a belpolitikai helyzetet és a külpolitikai orientációt, Megtörtént, hogy egyik óráról a másikra kicserélték a liberális és demokrata vezetőséget. Részint internálásba, részint emigrációba jutottak ezek a vezetők, részint pedig elvették méltó büntetésüket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Lásd a román példát!) Norvégiától egészen Romániáig, sőt Európa területét elhagyva egészen a távolkeleti Japánig bekövetkezett ez az átalakulás, amely utóbbi ország két hónap alatt egy csendes forradalmon ment keresztül és 70 éves liberális, demokrata rendszerét hónapok alatt felszámolta és tekintélyi uralommá alakította át. Nekünk, akik a nemzeti szocialista eszme két gyújtópontjának, Olaszországnak és Németországnak a közelében, a tőszomszédságában vagyunk, még akkor sem lehetne bezárnunk a kapuinkat ez elül az eszme elől, ha nálunk nem két évtizede várnánk valóban erre a változásra és ha belpolitikai helyzetünk ezt nem kívánná meg. A kormány a politikai erőviszonyokkal hat héttel ezelőtt tisztában volt s a természetes fejlődés és a belső béke útját egyengette most felsorolt intézkedéseivel. Nem tudjuk, hogy a hat hét óta milyen körülmények következtek be, amelyek a kormánynak ezt a békés politikáját megváltoztatták; nem tudjuk, hogy a hat héttel ezelőtti békét kereső Teleki Pálból miért leit kíméletlen harcot kereső Teleki Saul. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) A hat héttel ezelőtti politikának szerves és természetes folytatása az lett volna, hogy a kormány a cenzúra-rendeletet felfüggeszti, a gyűléstilalmat megszűnteti és az egész vonalon visszaadja azokat a politikai szabadságjogokat, amelyeket a nemzettől hónapokon és éveken keresztül elvett. (Zaj a jobboldalon.) Sajtójogról és sajtópolitikáról beszélni ma már úgyszólván nem lehet. A hatalom önkényesen bitorolja ezeket a jogokat saját javára, tagjai javára. (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom, mert a cenzúra törvényes alapon áll és nem bitorolja a hatalmat. Maróthy Károly: De felhasználása törvénytelen. Teljesen megbénította a kormány a kritikát. (Felkiáltások a jobboldalon: Látszik!) Ma már nem is ott tartunk, hogy a cenzúra egyenese 1940 noveinhef lá-án, szerdán. dül a cikkek felülbírálásának jogát követeli meg magának, hanem a szerkesztés jogát is és megmondja, hogy honnan kell venni a cikkeket és^ mit kell leközölni. A cenzúra tehát nem íiegatív többé, hanem pozitív. Kérdezzük, hogyan lehetséges az, hogy hat héttel ezelőtti békepolitikájával szemben most felszínre enged a kormány olyan politikai pereket, amelyekről hat héttel ezelőtt is tudott, és ezeknek ismeretében rendelte el az amnesztiát, szűntette meg a 3400-as rendeletet?! Azt kérjük a kormánytól, válasszon, melyik úton akar járni: a békének vagy a harcnak az útján? (Zaj.) Mi ugyanis azt mondjuk, hogy a harcnak vagy a békének a kezdeményezése egyaránt a kormány kezében van. Mi lehetünk eszköz a kormány kezében, de a nemzet sorsa senkinek a kezében nem lehet eszköz, a nemzetnek a sorsát mindnyájan csak szolgálhatjuk. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Maróthy Károly: Befejezem beszédemet. A nemzet sorsát... Elnök: A lámpa azért van beállítva, hogy amikor kigyullad, figyelmeztesse a képviselő urat, hogy gondolkozzék mondatának befejezésén. Miután a lámpa kialudt, ne azon méltóztassék gondolkozni, hogy új mondatot kezdjen. A képviselő úr beszédideje lejárt, tovább nem beszélhet, méltóztassék helyet foglalni. Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Maróthy Károly: Mi tehát azt mondjuk... (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Üljön le! — A szónok tovább beszél. — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Maróthy Károly képviselő urat a Ház elnökének rendelkezésével szemben tanúsított eme magatartásáért a mentelmi bizottság, elé utasítom. Következik Horváth Ferenc képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogyaz interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Arvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a saitócenzura kezelése tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnaJc airról, hogy néhány, a kormányhoz közelálló, de főleg liberális jellegű lapban egyes képviselőknek a kormánypártból való kilépésével kapcsolatban valótlan közlemények jelentek meg? Van-e tudomása arról, hogy ugyanezen s más belpolitikai természetű ügyben a való tényállás közlésére vonatkozó cikkek és nyilatkozatok közzétételét a cenzúra nem engedélyezte 1 ? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a cenzúrát belpolitikai vonatkozásában teljesen megszüntetni s a megszüntetésig is olyan utasítást adni a cenzúrának, hogy ;a belpolitika eseményeiről a valóságnak megfelelő ( hírek közzétételét ne akadályozza meg s intézkedni, hogy az ország közvéleménye a valóságnak és a tényeknek megfelelő tájékoztatást kaphasson a belpolitika eseményeirőll« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! A cenzúra a honvédelmi törvényen alapszik, amelynek idevonatkozó rendelkezése a cenzúra hatáskörét a következőkben állapítja meg (olvassa): »A minisztérium elrendelheti, hogy időszaki lapot vagy más sajtóterméket kinyomatni csak ak-
