Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. menyből is ismeretes, a kormány az ipari és bányászati munkabérek emelését már elhatározta. Behatóan foglalkozik a kormány a tisztviselői fizetések emelésének kérdésével is. Meg-jegyzem még, hogy a már elhatározott munkabéremelés kiterjed a főváros üzemeiben és vállalataiban foglalkoztatott munkásságra is. Ami az interpellációnak a székesfőváros munkásalkalmazottai munkabérére vonatkozó kérdését illeti^ e tekintetben a belügyminiszter úr hivatott válaszolni. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. ' Varga s. k.« Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Ezzel végeztünk az írásbeli válaszokkal, következnek a szóval előterjesztett interpellációk. Első lenne Rajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz, aki azonban interpellációját töröltette. Elnök: Következik Váczy József képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök és föld mívelésügyi miniszter urakhoz, a magyar mezőgazdaság jelentőségének félreismerése tárgyában. 1. Van-e tudomása a magyar királyi miniszterelnök úrnak, hogy egyes kormányzati tényezők a magyar mezőgazdaság jelentőségét teljesen félreismerik és jogos igényeinek kielégítése helyett ezt elhanyagolhatónak tartják? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak, hogy a mezőgazdasági termel vények ára a legtöbb főcikknél az előállítási költségen alul van megállapítva? 3. Tudomással bír-e a miniszterelnök úr, hogy hibás az a relenlegi rendszer, amelynek alapján a mezőgazdasági termeivények árainak megállapítása történik? . . 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr kormányának tagjaival és az ezek alá tartozó szervekkel elismertetni, hogy az ármegállapításnál a mezőgazdaságnak is joga van az előállítási költségre és a tisztes polgári haszonra? 5.

t Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr minden rendelkezésére álló eszközt igénybe venni, hogy a magyar mezőgazdaság érdekeit az árkérdésben megvédje?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Váczy József: T. Ház! Az elmúlt télen in terpelláció alakjában bátor voltam at. Háí elé tárni az állatértékesítés válságának és ezen keresztül a veszteséges mezőgazdasági termelésnek problémáját. Az egész Ház osztatlan helyeslése közben mutattam rá arra, hog* a veszteséges mezőgazdasági termelésnek milyen káros következménye^ lesznek, ha a kor mány nem fog komoly intézkedéseket tenni A veszteséges mezőgazdasági termelés elhárítására. Semmi különösebb jóstehetség nem kellett hozzá, csak a gazdasági élet legelemibb törvéy nyeit kellett ismerni, hogjr meg tudja mondani az ember: a veszteséges áilatertékesítésűek a hízlalási tevékenység korlátozása, az állatállomány csökkentése, állattenyésztésünk elsorvadása lesz a következménye. A földmívelésügyi miniszter úr akkoriban a legteljesebb megértéssel fogadta interpellációmat és válaszából ülése 194-0 november 13-án, szerdán. 331 ki lehetett érezni a segítésre való legmesszebbmenő készséget. Ez a szándéka azonban szemben találta magát a kormányzat gazdaságpolitikai elgondolásaival, amelyek teljesen hibás alapon nyugodtak és nem akarták elismerni azt, hogy a mezőgazdaságnak is joga van a termelési költségre és a tisztes polgári haszonra. Nagyon rossz tanácsadók arra igyekeztek rávenni a kormányt, hogy ne emelje a mezőgazdasági terraelvények árát, mert ha a mezőgazdasági termények árát megfelelő színvonalra emelné, akkor az infláció érzetét ^keitené, a pengőt rontaná, a honvédelmi kormányzatnak nehézségeket okozna a hadsereg ellátásában, emelné az ipari munkabéreket es — azt mondották — veszedelmes drágulás következnék be ezáltal. A földmívelésügyi miniszter úr törekvéseivel szemben tehát a kormányzatnak ez a hibás gazdaságpolitikája érvényesült. Mi lett ennek a következménye? Az, amit most már a fogyasztó is érez: hogy kevés a zsír, kevés a hízott disznó, a hízott marha, veszedelmesen csökkent a sertésállomány, a szarvasmarhaállomány; gyapjútermelésünk pedig 30%-kai volt kevesebb ebben az évben, mint tavaly.. Mindez természetesen csak egy teljesen helytelen árpolitika mellett volt lehetséges. De hogyan is lehetne helyes árpolitikát folytatni, amikor a kormányzat ármegállapítási rendszere is helytelen! Hogyan történik például a mezőgazdasági árak megállapítása? A toldmívelésügyi miniszter úr a gazdaközönseg örömére nagyon helyesen életre hívta a mezőgazdasági üzemi és termelési költségvizsgálo bizottságot és intézetet. A legkiválóbb mezőgazdasági szakemberek kalkulálják ki benne az egyes mezőgazdasági cikkek árát. Mi t'örtenik tovább? Azt hinné az ember, hogy a többi kormányzati tényező elfogadja alapul ezt az arat. Nem. Ez az ármegállaptíás elmegy az Arkormánybiztossághoz, ott egy úr, akinek mezőgazdasági szakértelme nincsen. — ugy hallom, hogy egy mérnök — felülvizsgálja es azt mondja: állj, visszakozz, rossz az egész. (Zaj a haloldalon.) ,.-.,, , . , Azonban még rá kell mutatni arra is, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ármegállapítását esetleg a honvédelmi miniszter ur, az iparügyi miniszter úr vagy a pénzügyminiszter úr sem fogadja el, — nem abból a szempontból, hogy talán rosszul van kiszámítva a termelési költség — hanem mindegyik a saj at tárcájának esetleg rosszul felfogott erdekéből. Azt hiszem, hogy ez nagyon helytelen es veszélyes árszabályozás és ezen mielőbb segíteni kell. Hogyan lehet segíteni? Itt voltunk, amikor a pénzügyminiszter úr elmondotta expozéját. Abban volt egy mondat, amely — azt hinné az ember — meg kell hogy nyugtassa a t. Házat, mert azt mondotta, hogy a kormány vagy legalább a pénzügyi kormány gazdaságpolitikájának a célja és alapja az, hogy a termelést emelje. Hogyan lehet a termelést emelni? Nyilvánvalóan csak megfelelő árpolitikával, ha a mezőgazdasági árakat olyan színvonalra emeljük, hogy a gazda megtalálja a maga számítását. Ennek a helytelen árpolitikának van még egy veszedelmes következménye, az, amit a szántóföldi termelésére gyakorol, tudniillik kevés állat mellett a szántóföldet nem tudjuk kellő termő erőben tartani, ha pedig a szántóföldet nem tudjuk termő erőben tartani, okvetlenül bekövetkezik az, hogy a terméshozam ke> vesebb lesz. Már pedig, azt hiszem, a mai idők; ben nemcsak hogy meg kellene akadályozni