Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

332 Az országgyűlés képviselőházának 151 azt, hogy a terméshozam kisebb legyen, hanem | minden erőnket oda kellene koncentrálnunk, hogy a mezőgazdasági termelést fokozzuk, hiszen jól tudjuk, hogy az ipar exportja összeg zsugorodott és ezt az összezsugorodott ipari exportot a mezőgazdasági exportnak kellene pótolni. Mi volna tehát a teendő? Az, hogy ha már u pénzügyminiszter úr kimondotta itt a Házban, hogy a kormány gazdaságpolitikája a termelés emelésére irányul, akkor ezt a kormány minden egyes tagja kövesse és fogadtassák el az alája, rendelt szervekkel is. elsősorban az árkormánybiztossággal. Az árkormány biztosságnak van egy-két csodabogara az ármegállapítás terén. Hogy csak keveset említsek, hiszen az idő nagyon előrehaladott, itt van a búza árának megállapítása. Nem akarok most rámutani arra, hogy a búza árát általában hibásan állapították meg, mert olyan magas búzatermést feltételezve állapították meg, ami, sajnos, nem következett be és ennek az alacsonyabb termésnek a következményeit nem vonta le a kormány, nem emelte fel a búza árát megfelelően. De rit csak arra akarok rámutatni, hogy az alacsonyabb kvalitású búzának az ára kisebb, mint a korpáé, amely pedig mellékterméke a búzának. Mi a következménye ennek 1! Áz, hogy a gazda nem vásárol korpát, hanem kénytelen fel etetni az alacsonyabb fajsúlyú búzát, mert az nemcsak hogy olcsóbb a korpánál, hanem még több tápereje is van. Nézzük, mi van a borsókérdésben? Itt az a helyzet, hogy a borsó árát a fogyasztó érdekében a gazdával szemben 40 pengőben maximálták, azonban nem néztek arra, hogy a fogyasztó hántolt borsót szokott a borsócsuszspeizhoz használni és a hántolt borsó árát már elfelejtették maximálni. így azután a hántolóüzemek teljesen kiuzsorázhatják a fogyasztó publikumot. Hatvannégy pengő az ár nagyban, de kicsinyben, úgy látom, 80—90 fillérért van kiírva egy kiló. Mi történt tavaly például a sertés és a kukorica áránál? Maximálták a hízott sertés árát, de a kukorica árát már elfelejtették maximálni. Már most az a gazda, aki kukoricatermését hízott sertésén keresztül értékesítette, 20 pengőért tudta csak értékesíteni, ugyanakkor az, aki szemesen adta el, 24—25 pengőért vagy esetleg még drágábban, tehát megbüntették , azt, aki hizlalt. Mi történt a gyapjú kérdésében? Itt a Házban idejében felhívtam az illetékes tényezők figyelmét hogy a gyapjú árát megfelelően kell megállapítani, de nemcsak megfelelően, hanem idejében, betakarítás előtt, amikor a gazda kalkulálhat azzal, hogy jó árat kap-e, érdemes-e kiteleltetni a birkákat, vagy pedig el kell őket adni, mert ha jó árat kap, akkor érdemes termelő takarmányt adni nekik, nemcsak a fenntartó takarmányt. Itt egy olyan huza-vona folyt a gyapjúkérdésben, hogy csak közvetlenül nyírás előtt tudtuk meg a gyapjú árát, aminek az lett a következménye, hogy 30%-kai kevesebb lett a gyapjútermésünk, mint az előző évben és úgy hallom, kénytelenek voltunk külföldről gyapjút behozni, és míg a magyar gazda átlagban 270 pengőt kapott egy kiló gyanjúért, addig a külföldi gyapjút — úgy hallom —- 6 pengővel fizettük meg. T. Ház! Azt hiszem, ezeken a bajokon segíteni kell, mégpedig sürgősen. Hogyan lehet segíteni? A mezőgazdaság rentabilitását vissza kell állítani. Ehhez természetesen az . ülése 19 UQ november 18-án, szerdán. kell, hogy megfelelő árat kapjon a gazda, a megfelelő ár pedig nem egyéb, mint önköltségi ár, termelési költség, plusz tisztességes haszon. Ezt nemcsak az iparnak kell biztosítani, hanem a mezőgazdaságnak is. (olvassa): »Az ország lakosságának közel kétharmada a mezőgazdaságból él. Lehetetlen tehát, hogy az ezt a kétharmadot eltartó gazdasági ág hosszú időn, huzamos időn keresztül veszteséggel termeljen.« Ezt nem csak én mondom, hanem mondja a pénzügyminiszter úr, akinek beszédéből idéztem ezeket. T. Ház! Végül pedig legyen szabad még egyet a kormány figyelmébe ajánlani. Ha a kormány a gazdasági kérdésekben eredményt akar felmutatni, akkor elkerülhetetlen, hogy a gazdasági kérdések irányításába egységet vigyen bele. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Márpedig egységes irányítást csak rigy tud belevinni, ha életre fog hívni egy központi szervet, mondjuk egy legfelsőbb gazdasági tanácsot, amelynek azután alá lennének rendelve az összes kormányzati szervek. T. Ház! Azt hiszem, beszédemben beigazoltam azt. hogy nem egyoldalú gazda érdekeket kívánok itt szolgálni, mert a mezőgazdasági árak emelése, a veszteséges mezőgazdasági termelés megszüntetése közérdek. Közérdek azért, mprt egy ilyen afrárorszáfban, mint amilyen Magyarország, feltétlenül áll az a mondás, hop'v ha van a gazdának nényp. van az c<rész országnak. (Tn^s a s?pl$"haloldnlon.) FJnök: Az interpellée kindn+ik a miniszterelnök iVrnak és a ^földmívelésügyi miniszter i*T*naTr. Kövo+ka7ik Mftolcsy Mátyás Trendi sel ő ár interpellációja. Kérem annak szövegét felolvasni. Árvay Árpád jervző (olvassa): »T-nfpr^plTáíiió a m. kir. niim'^tpT'pTriök úrhoz TV. FnTdvári Nagv Lász]ó fé^sidő joggyakornok különös bénítása tárgvában. 1. Van-e tndomása a minisztprelnök úrnak arról- hngy ÓV. Nagy László joggvakornok «z'üT

ei közül édesa^v^a zsidó és Stprn Aranka. Stern Lázár és Klein Szeréna gyöngyösi zsidó család gyermeke? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a félzsidó dr. Nagy László ioggyakornokot a miniszterelnökség IV. osztályán osztották be, annak ellenére, hogy a miniszterelnök urat az igazságiigyminiszter ÚT* fi^velmeztette dr. Nagy László származását illetően? 3. Hailandó-e a miniszterelnök úr levonni ennek a konzekvenciáját és összeegyeztethetőnek tartja-e a harmadik zsidótörvény mellett sajtókampányt rendezni akkor, amikor a való életben a végrehajtásban maga a miniszterelnök úr nem tartja be a törvény rendelkezéseit? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Egy nagyon sajnálatos esetet kívánok az ország nyilvánossága elé 1 hozni, és előrebocsátom, 'hogy nem dr. Nagy László félzsidó joggyakornok személyi ügye az. amivel itt foglalkozni kívánok, mert az illető joggyakornok urat nincs is szerencsém ismerni, de rendkívül furcsa politikai kénét és metszetet kapunk a jelenlegi rendszerről, ha dr. Nagy László félzsidó joggyakornok úrnak a miniszterelnökség IV. ügyosztályára, a legkényesebb, a külföldi ügyekkel n foglalkozó ügyosztályára való beosztását illetően az eseményeket végigvizsgáljuk. T. Ház! A miniszterelnök úr a Magyar Élet Pártja november 5-én tartott ülésén azt mondta, hogy (olvassa): »A mi pártunk a konstruktív, keresztény és nemzeti gondolat-