Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 194-0 november 13-án, szerdán. 319 utasítani a csapatok parancsnokait arra, hogy tartsák be a honvédelmi törvény 84. §-át. Ez a szakasz arról szól, hogy a honvédelmi szolgáltatások igénybevételét a nélkülözhetetlen mértékre kell szorítani és hogy a kötelezettségnek minden esetben arányban kell állania a szolgáltatási képességgel. Ezt nagyjában a munkatáborokban betartják, de sajnos, a 105-ös vasútépítési századnál nem tartották be, pedig ott kivétel nélkül keresztény kisiparosok, munkások és földmívesek szolgáltak, tehát a magam zsargonján beszélve, azt mondhatnám, hogy ott burzsoá elemek szolgáltak. Ezeknek a munkáját Csapon megfigyeltem —- megfigyeltem másutt is — és mondhatom a t. miniszter úrnak, hogy öreg embereket, 45—50—60 éves embereket ilyen nehéz munkával megterhelni olyan hosszú munkaidő alatt mégsem válna szabad. Volt nap. amikor hajnaltól késő estig 150 kocsirakomány földet kellett kihordaniok. majd amikor a földet elhordták, jött a talpfák és a sínek cipelése. Ami a bánásmódot illeti, e 1 tekintve az altiszti kartól szenteknek cifra szavakban való idézésétől, ott sem ig^n lehet szívósabb panaszokat felhozni. Az élelmezés ellen sem lehet panaszt emelni. De hogy ha a jövőben ilyen niuukáspzáza dókat behívnak, — természetesen senki sem vonhatja ki magát ez alól, nem is akarja sen M sem kivonni maerát aló 1 a — ezt a 84. §-t méltóztassanak betartani. A műszaki osanatok mpp* a régi, ferenc^ózs^fi ko v szak^au is nevezetesek voltak arról, bogy minci a bánásmód, mind az egyes emberek megterhelése — szaksz°rűbb lévén — sohasem volt olyan terhes, mint bármilyen más csanattestnél. Most azonban azt kell taoasztalnunk, hogy bizony ezekkel a szegény öregekkel, ami a munkát illeti, nagyon kegyetlenül bántek el. Dolgozni m'ndpnkinek kell, akit behívnak, azonban ennek is legyen meg a mértéke. "Reggel ő- tol este 7-ig földet hányni, alig egyórai ebédszünettel, azután talpfákat síneket cipelni, egy kissé nehéz munka 45-50 éves, agyondolgozott embereknek. További tiszteletteljes kérésem a honvédelmi^ miniszter úrhoz a következő. A hadtápzászlóaljakba június óta vannak behíva az emberek. Ezek közt is igen sok idős ember van, aki otthagyott otthont, üzletet, családot, mühe! vt. A család egynár fillérből kénytelen tengődni. Talán ezeket lehetne fiatalokkal kicserélni. t. miniszter úr és végre haza lehetne ereszteni ezeket a termelő munkához, mert közben megbillent a civil termelés és a háborús termelés aránva, holott a civil termelésnek — mint egy ; k előttem szólott t. képviselőtársam éppen a föl dmí vetéssel igazolta — óriási, jelentőségteljes, nagy jelentősége van. Most bátor leszek egy meglehetősen kénvés kérdést érinteni, természetesen azzal a felelősségérzettel, amellyel mindenki tartozik, aki a honvédségről beszél. Meg akarom ugyanis említeni a zsidó munkatáborok dolgát. A honvédelmi törvény mindenkit kötelez arra, hogy a honvédelem érdekében dolgozzék. Sem keresztény, sem zsidó, sem mohamedán nem vonhatja ki magát a munka alól. Ebben a tekintetben valamennyien teljesen egyetértünk. Ami kifogásolandó, az először is az, hogy rengeteg olyan ember Van ezek között, akinek nyűtt, rossz a ruhájuk és 21 fillér napi ruhapénz ezt nem pótolja. Mindenkinek néni ad a zsidó hitközség ruhát. (Baky László: De azért soknak ad!) A neológ hitközség ortodoxnak nem ad. a chasidoknak sem ad, (Nagy zaj a szélsőbalolcküon. —• Gos/tonyi Sándor: Ezeket akarja védenie — Egy hang a szélsőbaloldalon: Autókaraván áll a táborok előtt! — Elnök többször csenget.) Csak meg kívánom állapítani azt, hosry ma, amikor már rengeteg ember leszerelt, ezeket sem kellene benntartani, mert ezeknek benntartása sok szegény ember károsodását jelenti. (Zaj a ssélsőbaloldalon. — Gosztonyi Sándor: Sőt többet kellene bevonni! Dolgozzanak Erdélyben a vasúton! — Lili János közbeszol. — Zaj a szilsőbáloldalon.) • Elnök: Csendet kérek, Lili képviselő úr! Malasits Géza: Méltóztassanak megérteni... (Állandó zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Nem muszáj a zsidóknak autón járni az úton! Dolgozhatnak is egyszer az úton!) Elnök: Csoór képviselő urat kérem, ne szóljon kötbe. Malasits Géza: ...nem a kötelezettség ellen beszélek, hanem az ellen beszélek, (Meskó Zoltán: Régi antiszemita!) hogy ne olyan munkakörben foglalkoztassák ezeket az embereket, amelyben elveszik a szegény keresztény emberek kenyerét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az a bah honn nem foalalkoztatják őket!) Elnök: Kérem, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. Malasits Géza: Csak azt kívánom megállapítani ezzel kapcsolatban. hos:y a zsidó munkatábor fenntartása mecrlehetősen drága dolos:. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az biztos!) Hondoljunk csak arra, hogy egy ilven munkaszázadhoz behívnak egy sereg z^idó tisztet, akiknek emléklapjuk van és ennélfogva nem dolgoznak, behívnak zsidó orvost, zsidó ügyvédet, akik ugyancsak nem dolgoznak. Ott van azután az az'altiszti kar, amely ezeket a századokat M<=éri. Ha tekintetbe vesszük azt a. munkaértéket, amit ezek kihoznak, azt kell mondanunk, hogv ez haszontalan és drásra dolos-. Ezt vagv reformálni kell, (Zai a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) vagy be kell szüntetni, így ahogyan ez ma meg van szervezve, hilsáeesan drásra. (Fohjtonos zai a szélsőbaloldalon.) Ami általában panasz tárgya, az az, hogy ezek az emberek nem tudják, hoí?y mennyi ideig tart ez a irmuké, ez a ^izony+fdansa«' érzete sólyosau ráfekszik a lelkekre és nem valami jó hatást vált ki az emberekből. Ké^em tehát az igen t. miniszter u**at. hop"v os^V a lAqi?7,ííi^íyRSíibb ideig tartsa benn a behívottakat. D^'q-a óVdoisr oz, é« nem hozza mes: az ellenesekét. (Állandó zaj.) Még efry dolsrot vagyok bátor az ieen t. minister úr figyelmébe ajánlani. (Grober Lajos: Vidát meg Ohoriin.t szeretném, ott látni' Zaj.) Elnök: Kérem Uruber képviselő urat, ne méltóztassék kérdéseket intézni a szónokhoz. A szónok urat rmdig kérem, méltóztassék folvtatni a beszédét, Malasits Géza: Mélyen t. Képviselőház! Rátérve már most egy másik témára, a katonai kórházakkal kapcsolatban kérek valamit, az igen t miniszter úrtól. A katonai kórházakban sem a rend, sem a tisztaság, sem az orvosi szolgálat ellen nem lehet kifogást emelni. mégkevésbbé az élelmezés ellen, ellenben van itt egy csekély, nem nagy dolog, amit én kérek, s ez a következő. Tudjuk, hogy a beteg nem máról-holnaora gyógyul meg, hanem van bizonyos gyógyulási folyamat, amely alatt a beteg totyog, jár ide-oda, nézelődik. A katonai kórházakban hiányzik a könyvtár, hiányzik 54*
