Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

320 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 194,0 november lS-án, szerdán. minden játékszer; legalább egy sakktáblát, egy dominót vagy valamit szerezzenek be, hogy a beteg katonák a kórházban egy kicsit szórakozhassanak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — vitéz Lipesey Márton: Ebben igaza van!) Nem kerülne olyan sokba. Ezekben a katonakórházakban a rádió a szegény katonának meglehetősen drága mulatság. 50 fillért kell fizetni a rádió használatáért. Igaz, — be kell árulmioaii őket — becsapják a rádiót, mert tölcsért csinálnak a fülhallgatóhoz, hogy többen hallgathassák. De azt hiszem, nem kerülne olyan sok pénzbe, ha ezeket a kórház»^«f; egy kis könyvtárral látnák el, azután például a Katonaujsággal és egyéb dolgokkal, hogy a gyógyulófélben lévő katonák valaki VP) «?átkozhassanak. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Ügy látszik, önök még nem kerültek kórházba és nem tudják, hogy mi az, betegei* unatkozni. (Elnök r.

ten a et-i T. Képviselőház! Még egy körülményt akii rok az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. Itt ma szóbakerült, — ha nem tévedek, <az előadó úr beszélt arról — hogy a miniszter úr a kisiparosoknak rengeteg munkát ad. Elismerem, úgy van, ahogy az előadó úr mondja, csakhogy amint a gyáripar nem nagyon profitál a honvédségi munkán, épp úgy ezek a kisiparosok is alig-alig profitálnak rajta. A gyáriparnak a kisiparosokkal szemben egy előnye van ezeknél a honvédségi munkáknál, az, hogy sokat csinál és abból az igen kevés haszonmarzshól, amelyet az árvizsgáló bizottság -a gyáraknak juttat, mégis több marad, mint a kisiparosnak. Higyjék meg', igen t. uraim, itt az ellenzéki padokon, éppen csak a puszta megélhetést biztosítja az iparos számára a honvédségi munka, mert ugyebár, először is leszorította az árat a honvédség, amely úgy kalkulál, hogy az akármilyen gyárnűk becsületére válnék, (Igaz! Ügy van! a baloldalon. — Gruber Lajos: Igaza van!) — tizedfillérekre kikalkulálják a munkát, amikor kiadják és az iparos elvállalja, mert élni kell, a munkásokat foglalkoztatni kell — azután minden ilyen szerződésben van még egy klauzula, hogy ez azonban nem végleges ár, mert az Árvizsgáló Bizottság még felülvizsgálja és az állapítja meg a végleges árat. Még ezt is elfogadom, azonban azt kérem az igen t. miniszter úrtól, hogy kegyeskedjék a bőrgyárakra — hogy éppen a bőrnél maradjak — a közegei iitján hatni, hogy egyenletes bőrt csinál ;

anak. Ma helyzet, hogy a kisiparos például kap fegyverszíjmunkát, a fegyverszíj ára pontosan meg van állapítva, a méret is meg van állapítva, azonban akármenynyire hajszolja magát az az iparos, képtelen egyenletes bőrt kapni, az egyik oldala 3 milliméter, a másik oldala 4—4-5 milliméter. Abbó! meg- kell csinálni a fegyverszíjat. Most jön a katonai bizottság, azt mondja: hohó. te iparns, neked ezer darab fegyverszíjra csak ennyi bőikellett volna, hol a többi bőr? Hiába jajgat az a szerencsétlen kisiparos: uraim, nézzék, 4—4-5 milliméter vastág a bőr, ennyiből nem kerül ki annyi, kilósúlyra átszámítva. Itt tehát a bőrgyárakbon van a hiba. Mert maguknak csinálnak nagyszerűen egalizált bőrt, milliméterre pontos kiméréssel, do az a bőr, amelyet a szerencsétlen kisiparos megvehet, az egyik oldalon vastag, a másikon nem; hogy a rendelést teljesítse, vastagabb bőrt kén vielen venni, ennek a következménye pedig az, hogy az a nélkül is nyomott árak melleit ráfizetnek, a mellett, hogy összeütközésbe kerülnek a katonai hatósággal, amely keresi rajtuk a bőrt. T. Képviselőház! Én be is fejezem mondanivalóimat azzal, hogy a magyar munkásság minden alkalommal, amely csak kínálkozott, ha nem is nem tudom, micsoda emfázissal, — hiszen megvan bennük a restelkedés érzése, — de hűen és becsületesen teljesítette kötelességét. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat. méltóztassék a munkásság felől elhárítani azt a gyanakvó bizalmatlanságot, amelylyel a munkásságnak minden mozdulatát figyelik. Tessék elhinni nekem öreg embernek, aki két év múlva 50 éves szervezkedett inunk;':

s leszek (Éljenzés. — Zaj.), hogy mi soha semmi körülmények^ közt tudatosan, de még tudat alatt sem vétettünk a honvédség érdekei ellen és nem vét egyetlen munkástársunk sem, mi tehát nem érdemeljük meg' ezt a bizalmatlanságot. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Mokcsay Dezső: Nem akartak katonát látni) — Meskó Zoltán: Az más garnitúra volt!) Emlékeztetem az igen t. honvédelmi miniszter urat. hogy amikor a honvédség felszerelésének helyzete nagyon mélyen lenn volt, akkor — a honvédség- szerencséjére —- a miniszter úr magára vállalta azt a hálátlan feladatot, hogy remlbehozza a honvédség anyagellátását akkor én jártam a minisztériumban egy munkástársammal és szó nélkül belenyugodtunk abba, amit a miniszter úr nekünk akkor mondott, hogy most pedig marokba kell köpni és minden lehetőt el kell követni árra, hogy a honvédség minél előbb, de minél olcsóbban a szükséges felszereléshez jusson, mert szegény országban élünk, tehát kicsi a lehetőség. Mi vállaltuk a munkát és mert vállaltuk, becsülettel teljesítettük is. Nem érdemeltük meg tehát azt a bánásmódot, amely bánásmódban részben jx katonai parancsnokok egyrésze, részben pedig az a körülmény részeltetett bennünket, hogy bennünket B-táborokba zártak. Ennyit kívántam a tárcához hozzászólni. Elnök: Több vezérszónok nincs Szólásra következik? S pák Iván jegyző: Szabó Gyula Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! A honvédelmi tárca tárgyalásával kapcsolatban legyen szabad bárom olyan kérdésre hívnom fel a figyelmet, amelyek nem jelentenek ugyan szorosan vett fegyverforgatást, nem jelentik a puska kezelését, nem jelentik az ágyút, de jelentik mindazt, ami ennek előkészítése, ami a léleknek előkészítése. Nevezetesen röviden kívánnék megérni'' kezni a Térképészeti Intézet működéséről, a Katonaujságról és valamivel részletesebben a leventeintézményt érintő kérdésekről. Az elmúlt esztendőben ültük meg a térképészeti intézet húszesztendős jubileumát. Képviselőtársaimmal együtt nagyon sokan szemtől-szembe láttuk akkor azt a gyönyörű fejlődést, amelyen ez az intézmény hosszú ^esztendőkön keresztül, különösen a nehéz időket figyelembevéve, átment. Akik szemben f álltak annak a heroikus munkának eredményével, amelyet ennek a katonai intézménynek, a térképészeti intézetnek majdnem a semmiből való megteremtése jelentett, azok kétségtelenül csak az elismerés és a büszkeség szavával emlékezhetnek meg ennek az intézménynek működéséről, különösen ajkkor, amikor ez a katonai ' térképészeti intézet nem kizárólag katonai és honvédelmi célokat szolgál, hanem egyike a leghathatósabb eszközöknek, abban a tekintetben is, hogy a magyar földet, a magyar föld érdekességót, a magyar föld ismeretét a térképeken keresztül honvédelmi szempontból igyekszik a nagyközönség sorai közt a maga ' mindig gyarapodó kiadványaival megszeret-