Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
318 Az országgyűlés képviselőházának 151, nok -elrendelte, hogy március 15-én ne'n szabad dolgozni. Ha ez nemzeti ünnep volna, helyeselném, hogy mindenkinek be kell szüntetnie a munkát... (ZeÖld Imre Péter: Mi az, hogy »nemzeti ünnep lenne«!' Az nemzeti ünnep! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az! Az!) Én örülnék a legjobban, ha nemzeti ünnep lenne. Nem egyszer tettem indítványt a 18 év alatt arra, hogy tegyék nemzeti ünneppé. De. sajnos, nem nemzeti ünnep, nincs vörös betűvel a naptárban. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) A katonai parancsnok azonban elrendelte a szünetet, a munkások pedig természetesen követelték a pénzüket, mert elvesztettek egy napi munkabért e miatt. T. Képviselőház! Nem akarom a sok tyúkszemretaposást és tűsziírást mind elmondani, amiben a szervezkedett munkásságnak része volt és részben ma is része van még, mert ehhez időm sincsen, de azért sem, mert bizonyos dolgok engem is köteleznek. Csak annyit kívánok még megemlíteni, hogy azok az urak, akik a helyzetet az úr és szolga szemszögéből nézik, azt mondják, hogy eljön majd a totális állam és ebben a totális államban meg lesz állapítva, hogy ki lesz totálisan úr és ki lesz a totálisan proletár. (Élénk derültség. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Lili János: Ez csak egyszer volt, akkor, amikor az urak vezették orránál fogva a munkásság-ot!) Nem mondom, hogy így lesz, csak azt, hogy így mondják. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Lili képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Malasits Géza: Sem a munkásságon, sem a termelésen ezekkel az apró tűszúrásokkal nem segítenek. Én kérem a honvédelmi miniszter urat, legyen olyan kegyes azoknál a parancsnokságoknál, amelyek erre illetékesek, közbelépni abban az irányban, hogy egység*es eljárást kövessenek. Lehetetlen dolog, hogy minden gyárban más és más legyen a helyzet, ahogyan éppen az ottani katonai parancsnok intézkedik. Van olyan, aki nem jön elfogultan a gyárba, ezeknél soha semmi baj nines. — nem akarom őket feldicsérni, nem említek neveket — de viszont vannak olvanok. akik nagyon alacsony állásban szolgálták a polgári táranrlflmat és most amikor felveszik a honvédség tiszteletreméltó kabátját, nem tudnak többé a bőrükbe férni és a maguk preokkupáltságát akarják rászorítani az üzemre. Ez nem e^szséges és îAV&rçnen nem egészséges a honvédsé« 1 szempontjából, mert sem ennek az országnak, sem a honvédepp-nek, de senkinek ebben az országban nem lehet érdeke, h^q-y a munkásságot elvadítsák a honvédségtől. A másik dolog, amely hasonlókérmen a bizalmatlanságnak egyik mefnyilvánnlása. az, hop'V azt hiszem, a vezérkar intézkedésére h? dte«tnarane«nokságonként úgynevezett Bszázadókat állítottak fel. Ezekbe a B-századoVha behívták a szociáldemokratákat, —- ezek voltak mindig a legtöbben — az 1919. évi tanácskormány ideje alatt szerepelt egyéneket, úeynevezett direktóriumi tasrok at és egyebeket, végül mint a baka tészta"^ a múV°T orní >t. eorynár nvilast is behívtak. (Élénk derültaén.) Ezek közül a századok közül én csak kettőről tudok és erről a kettőről leszek bátor nyilatkozni. Az egyik ilven B-század Sárváron volt. Ide 3*0 embert hívtak he. E^hől körülbelül 200 szociáldemokrata volt, a többi konrmnnistagvanús, nyilas és egyéb poli+ikai felírású egyén. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Mennyi ülése 19W november 13-án, szerdán. volt a zsidó?) Ezek nem kaptak egyenruhát és nem kaptak takarót. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hány volt a zsidó?) Ezek mind keresztény emberek voltak, — hangsúlyozom. Ismétlem, nem kaptak egyenruhát, pedig volt nagyon sok nyűtt ruhájú szegény ember közöttük, aki azt sem tudta, hogy miért került oda; 1919-ben megválasztották direktóriumi tagnak a községben, azért került oda. Ezt a tábort október 5-én feloszlatták. Ezeknek az egyéneknek ott tigyszólván semmit sem kellett csinálni; a táborban előforduló munkákat végeztek, földet hordtak, ástak, az udvart tisztították, söprögettek, de amikor a zsidókat behívták a táborba, ez alól a munka alól is felmentették őket, tehát nem csináltak semmit. A tárgyilagosság kedvéért elismerem, hogy sem a bánásmód, sem az élelmezés ellen ebben a táborban kifogás nem volt. Hogy miért hívták be őket oda? Nem t"dom megérteni, mert leg'alább ugyanannyi, sőt meg kell állapítanom, hogy hatszor annyi szociáldemokratát hívtak be a hadsereghez csapatszolgálatra, és egyikük ellen sem volt kifogás, becsületesen teljesítették kötele««p«-üket. sőt elárulhatom, ho^v még a cs^dőVkülönítménvnél i s- am^ly főképpen angval földi munkásokból rekrntáMdett, voltak elvtársaink elegen és soha kifogás ellenük rem volt és ma sincs. A második ilyen század, mint a harmadik hadtest, ikladi. pestvármegvei táborkülönítménye. Gyónón. Alsódabas mellett táborozott. Kiket hívtak ide be 1 ? Gyanús elemek mellett szociáldemokratákat, sajfóvétspp- miatt büntetett hírlapírókat, nyilasokat, állítólagosán kommunistákat^ Arranézve, hogy müvének ezek a kommunisták. les*ven szabad csak esrvet említenem. Volt közöttük egv 63 éves szigetszentmiklósi kőműves. A világháború alatt töb 1 ^ kitüntetést szerzett, de mivel 1919-ben direktóriumi tag volt. nem lehetett vitéz, egyébként jobban megérdemelte volna a vitézi rangot, mint sokan mások. Ezt az embert behívták ide, három hónapig ott tartották. Ugyanakkor. amikor a zsidókat 4 2éven felül a táborokból hazaküldték, ez a 63 éves ember három hónapig ott y olt. (Zaj a s^élsőbaloldalon.) Itt is mindenki saját ruhájában volt. A bánásmód és az élelmezés ellen nem lehet kifogást emelni és gonosz embernek tartanák azt, aki rosszat mondana a parancsnokuk ellen. Csak éppen az unalom ölte az embereket. Mint jellemzőt akarom megemlíteni, hogy ebben a táborban szolgált Veres Péter magyar parasztíró is. aki annyira nem bolsevista, bosy könvveit a Mefhosz,, a leghazafiasabb diákegyesület adta ki. Öt kitüntették azzal, hogy áttették a zsidótáborba küldöncnek. (Derültség ) Én eddig sohasem tudtam, hogy olyan gazdag ország vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy százával csukjunk be embereket olyan táborokba, ahol egy fillér ára (produktiv, tehát termelő munkát nem kell végezniök. (Zaj a szélsőbalodalon.) Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat arra, ha még egyszer lesz ilyen mozgósítás, akkor ne csinálják ezt, mert ennek semmi gyakorlati értéke nincsen. Azok az emberek, akiket behívtak, túlnyomórészt szívesen teljesítettek volna szolgálatot fegyverrel a kezükben, zúgolódás nélkül építettek volna vasutat vagy akármit csináltak volna, míg itt a táborokban elposhadtak a háromhónapos semmittevésben. Méltóztassék elképzelni: egy munkás embernek három hónapig semmit sem tenni! Második kérésem ebben a tárgyban a honvédelmi miniszter xírhoz az, hogy méltóztassék
