Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Az országgyűlés képviselőházának 151. ugyanolyan tisztességgel megtette a honvédség iránti kötelességét, mint más társadalomi osztályok. A szervezett magyar munkásság igen sok anyagi előnyről lemondva, ha kellett, éjt-nappal'lá téve, hosszú hónapokon keresztül, vasárnapokon, ünnennapokon... (Folytonos zaj.) Flnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Malasits Géza: ...fáradságot nem kímélve dolgozott a honvédség korszerű felszereléséért. Azok a munkástársaim pedig, akik csapatteste! knél szolgáltak, ugyanolyan kifogástalanul végezték el feladatukat és kötelességüket, mint akármelyik más társadalmi osztályhoz tartozó egyének. Ebben a tekintetben tehát a szervezett magyar munkácsiéra sem a honvédség vezetői, sem senki más szemrehányást vagy panaszt nem fedetnek. Bennünket sohnspm vezetett semmiféle ellené^z^q sem a honvédség vezetőivel. =em a h on véd "ég tisztikarával szemben, mi azokat a feladatokat, amelyeket teljesítenünk kp'Mt akár a pvávham. akár gyáron kívül, becsülettel teb'e^tfttük, és én nem kis bü«zkeséTTel mondom itt, az ország színe előtt, hogy sTior^p^ott magvar munkás c em árulásért, SPWI kémkedésért, s û m a honvédség érdekei ellen el^Övptett pn-véb bű^selekménvért még nem állt bpnvédhírósá«* előtt. Megtettük tehát kötele^éotinket. s p^ért nem kérünk dicséretet, és ha biafmvo« kori" il menyek nem tették volna ezt kényszerítően szükségessé, fel fi°m említettem volna ezt, mert magától értetődő, termés'/ptos dolog, hogy mindén magyar embernek becsülettel kell szolgálnia hazáját és becsülettel kell szolima a hadseregben, amelybe 'beletartozik. (Tfvlve&lés.) Meglehetősen kínos meq-lenetéssel kellett a magyar szervezett munkásságnak tanasztaMia. hosryaz-a gyanakvó bizalmatlanság, aim elv hosszú idő óta megvan a honvédség vp^etésébpu a szervezett munkásság iránt, az ntAM-n fdőbpn a magyar társadalomban is tapasztalható világnézeti propaganda hatása alatt ménr inkább fokozódott. "Fhmek a bizalmatlanságnak egyik megnyilvánulása volt az a bánásmód, amelyben a szervezkedett magvar munkásság az üzemek katonai parancsnokai részéről részesült. Ezek az urak Wtöbbnyire tartalékos tisztek, a társadalmi életben egyik-másik nagyon szép pozicint tölt bp és amikor bevonultak a honvédséghez, a oivilrubá inkát ugyan levetették, de a. civileiéiben szerzett vilá<rrézetűket nem vetették le, azt magukkal vitték és ebből a világnézet 1 " szemszögből ítélik meg a munkásságot. Tisztelet a kivételnek,nem akarok Bltálánisítani, de a legtöbbjénél az volt a felfogás, hogy minden szervezkedett munkás bolsevista összeesküvő, a hazán»k elsőszámú ellensége, a hottsédfié^nek kártevőié és nekik kötelességük ötltonvédség" ezen kártevői ellen keményen fellépni. Ez volt a mottó. ( Abonyi Ferenc: 3918 október 31!) Az 3938 október 31-et megelőzte valami. Ha nem tudná, hogy mi előzte meg. megmondom. A magyar szervezkedett munkásság képviselői már 3917-ben összeültek a Gyáriparosok Országos Szövetségében Rzterényi akkori államtitkárral annak megtárgyalására, hogy ... (Abonyi Forenc: Szterényivel, a zsidóval! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Flnök: Abonyi képviselő urat kl'zbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasítani. Malasits Géza:... hogyan lesz a katonai leszerelés szépen, minden náborgás nélkül^ lebonyolítható, a rendes termelés visszaállítható. Hogy október 31-ike bekövetkezett, annak elsősorban az akkori magyar kormány volt az oka, nem a szervezkedett munkásság, amely fegyverrel a kezében védte a rendet. Ha nem tudná, KÉPVISELŐI!A ,51 KAPLÓ VII. ülése 19AO november 13-án, szerdán. 317 vegye ezt tudomásul. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Malasits Géza: Egyik első teendője az volt a katonai parancsnokoknak, hogy minden átmenet és magyarázat nélkül új köszönési formákat találtak ki. Ha ezek a köszönési formák minden Iközhivatalban ! szokásban lennének, akkor ez ellen természetesen senkinek kifogása nem lenne, de engedelmet kérek, amikor sehol ezeket a kifejezésmódokat nem használják és semmi magyarázat nem volt erre, miért kell ezzel a munkássággal mintegy fejbeütve tapasztáltatni, hogy ő alacsonyabbrendű lény, akit egy felsőbbrendű lénynek ki kell oktatnia arra, hogy hogyan köszönjön. Annak a gépmesternek, aki 35 évi munkával megtanulta az ezredmilliméterekkel való dolgozást, annak a nvomdai gépmesternek, aki a kolor-technika remekeit hozza ki, meg kellett tanulnia köszönni. Hiszen végül is a köszönés nem lett volna nagy baj, ezért nem is akartam volna szólni, de olyan dolgokba is beleavatkoztak ezek az urak, amik semmi összefüggésben nem voltak a hadviselés érdekeivel, sem a honvédség érdekeit nem sértik, hiszen semmi ilyen dolgot Lem követnek el ezek az emberek. Idetartozik bizonyos kihágások ügye, amilyenek a gyárakban mindenütt előfordulnak. Méltóztassék elképzelni, volt idő, amikor a Weiss Mánfródgyárban tizenegyezer ember dolgozott: tizenegyezer embernél előfordulhat valami kihágás, hiszen még vasárnap is dolgozniok kellett, lehetnek bizonyos kihágások. Az ilyen kihágásokért azonban rögtön a legszigorúbb büntetéseket szabták ki, 2—3—4—5 napi fogsággal büntették a legcsekélyebb kihágást, olyanokat, amelyek semmi összefüggésben nem voltak a hadsereg ellátásával. Az egyik budapesti nyomdában történt ííivg, bogy a katonai parancsnok utasítására el bocsíiloUak kot munkást, akiknsk áa volt a szerei.esetlenségük, hogy 1919-ben valami tisztséiret vállaltak valamely elöljárósággá. 1 , nem tudom mik, ruhakiosztók, vagy mik voltak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aha! Érijük! — C'sía Sándor: Szóval »ruháztak«! — Zaj.) Kérem, önöket is érheti baleset; ha átveszik a kormányt és egy erősebb hatalom kerül önök fölé, akkor önök is hazaárulók lesznek, mint ahogyan azokkal történt annakidején. A hazaárulás fogalma és értelme korok szerint változik. (Zaj a szvlsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a közbeszólásokra reflektálni. A közbeszólás pedig — méltóztatik tudni"— tilos. Malasits Géza: Ezt a két munkást, akik rendesen, megfelelőeu, becsületesen végezték munkájukat, soha semmiféle dologba bele nem avatkoztak, nem keveredtek bele, a katonai parancsnok utasítására a nyomda kénytelen volt elbocsátani. Minthogy azonban a nyomdaiparban paritásos békéltető bizottság is < van. ezek elmentek a békéltető bizottsághoz és bejelentették a rajtuk, esett sérelmet. A munkásokból és munkáltatókból álló békéltető bizottság megvizsgálva az esetet, kimondta, hogy erre az elbocsátásra nem volt ok, a vállalat köteles a munkásokat visszavenni. Erre a nyomda azt mondía: én nem magamtól bocsátottam el, én kénytelen vagyok elbocsátani. Most tehát az a helyzet, hogy azok az emberek tari faszerüen megkapják a nyomdában fizetésüket, de nem mehetnek be dolgozni, mert 21 évvel ezelőtt valamilyen apró cselekményt követtek el. Egy másik nyomdában a katonai parancs54
