Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
316 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 19U0 november 13-án, szerdán. Mi, akik szerencsések lehettünk gróf Tisza István alatt szolgálni, — így én is, aki szerencsés voltara osztályparancsnoka lenni, három hónapig mellettem teljesített szolgálatot, azutáu vette át a huszárezred naranesnoksáa-At — nu megtanultuk ismerni. Az, hogy államférfi, nem érdekelt minket, katonákat, de megtanultuk benne ismerni az igaz magyart, a bátor kato nát. Mi büszkék voltunk arra, hogy gróf Tisz.ii István az ezredparancsnokunk, ő pedig büszke volt uz Alföldről rekrutálcdott debreceni 2-f» honvédhuszárokra. Itt van tehát a legjobb példa, hogy lehet a csapatokhoz is levonulni* nemcsak a raajrasabb törzsekhez Igen t. Ház! Még egy kérésem volna a miniszter úrhoz. Imrédy képviselő úr a bizottságban nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy az eleség-csapat, az eleség-vonat nincs gépe sítve. Nagyon jól tudom, hogy a honvédelmi miniszter úr gondol erre és mihelyt fedezete lesz reá, a gépesítést megteszi, mert hiszen ennek hiánya — amint nagyon helyesen fej tette ki az illető képviselő űr — nehézkessé. lomhává teszi a csapatot. Nekem nem kell a miniszter úrnak tanácsot adnom abban, hogy tartsa fenn azért a lófogatot is, mert különösen Magyarországon van olyan terep, amelyeken a csapat lófogat nélkül nem tudja mozgását végezni, nem tud utánpótlásról gondoskodni. Igen t. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy még valamit előadjak, amikor most az örefr huszár szólal meg belőlem. Csodálkoznom kell azon, hogy nagyon sok helyen, még előadásokon is hallottam azt. hogy a lovasságra a inai gépesített korban nincs szükség. I^en t. Ház! Kijelentem, hoe*v erre a lovasságra i<renis szükség van. Méltóztassék naponta fifrvelni a rádióban az olasz lovasság működéséről szóló jelentéseket és ne méltóztassék példának venni a lenervei lovasságnak a német tankok elleni rohamát, (tiny van! Ügy vern! irbbfelől.) mert itt a lensryel lovas nem volt hibás. Az előtt a lenivel lovas előtt kalapot kell emelni, mert az huszárosán hajtotta véfre a halálos lovas rohamot. Ezalatt a négy hónnn alatt, amikor nanonta érintkeztem az én általam nap-vr^ becsült gyalogezrednarancsnok és zászlóaljnarancsnnk baitársaimmal. azok azt mondták nekem: Kep-velmes úr ha lesz alkalma, Jelentse a honvédelmi miniszter árnak, hoíry a'Üon nekünk lovasságot, legalább minden századhoz eervet. mert a »kis erő — nagy tér« elve m el lett erre éírető sz^ksédünk van. Most reflektálni kívánnék Horváth Vénvíselőtársamnak. aki arról be«zplt. ho^v a tî«sîtok bizonyos éltkor, 60 év betöltése ntán kerüljenek nyue'dí'ba. Én ezt a p-oudolatot magamévá is tenném. _ mert azz°l ki fndnánk kerülni &py káros jelensésret. Fel kell hívnom a honvédelmi miniszter úr nagybecsű figyelmét 1« arra, hogy amikor efy magasabb állású tiszt — itt sohaspm aioesony^'1 rano-ú. h^mm mindig maírasa^b állású tisztekről. «Itábornao-vról lovassáp*i- v^^v g'vwîowa^ari tábornokról beszélek — **IH fo]i-óo7iíifcíó<"ór><sk és tndápánik rem megfelelő poV^ri állápban ÍH»JV*»SÍk^dik el. akkor arra az időre. nr"í<r o+t reű 1 "'"dik. mondjon le nyvfrlí'áról (t T e 1 *" , s 1 és a szélsőbalnldnlon.) és amikor a sz^Válatb^ vi««r#itér. W^ifl m ö <r újra a nvmrdiiat. (If vlve^ê s a széls"ha^^alon. — Fny hang inbbf^ől (T*w>'*f\ Ofi>a felé): N". Gézn. p*jf sró'^z ehhez? — Hely^s^s a s?éls"hnloldalnn„) Nagyon kérpTn pi honvédelmi miniszVr r^at. ho^v ha jónak látja, nekem erre vonatkozólag a felvilágosítást legyen szíves megadni. Elérkeztem előterjesztendő kéréseim utolsójához. Nem szívesen nyúlok hozzá a kérdéshez, de lígy tartom, hogy ez nekem, mint katonai politikusnak, mint öreg bajtársnak, kötelességem. Elszomorító jelenségnek tartom azt, hogy egy tiszt el tudja dobni magától annak a testületnek a közösségét, amely testület őt egész életén át formálta, nevelte, jellemét csiszolta. El tudja dobni magától azt a kardbojtot és azt a fehér kesztyűt, amelyről nemcsak Magasházy László igen t. barátom emlékezett meg, hanem megemlékezett a hétfői ülés során a túloldalon ülő nyíregyházai képviselőtársam, Kóródy képviselőtársam is. amikor a tiszti kardbojtra hivatkozott. (Baky László: Nem vették figyelembe! — Egy hang jobbfelől: Már figyelembe rette!) Ha valaki így el tudja dobni magái ól szt a kardbojtot és azt a fehér kesztyűt, amely egész életén át hü barátja volt, amely kardbojt és fehér kesztyű elkísér bennünket az egész életen át, sőt azokat még a sírba is magunkkal visszük, ha egy tiszt el tud válni azoktól a bajtársaktól, akikhez a békeidőben eltöltött vidám napok s a háborúban együtt átélt véres harcok minden emlékei fűzik, ezt nem tartom bajtársiasságnak. (Baky László: Belekergették, megalázták! — Zaj. — Elnök csenget. — Baky László: Nem tűrheti el azt egy önérzetes tiszt!) Engedje mesr t. képviselőtársam, hogy folytathassam beszédemet. Az a tisztelettel ies kérésem a honvédelmi miniszter úrhoz, hogy világosítsa fel a tisztikart arról az okvetlenül bekövetkezendő lelki megrázkódtatásról, amely a tiszti ransrról való lemondással jár. ha pedig e felvilágosítás ellenére mégis lemondana a tiszt rangjáról, és íery elvesztené a férfi sziemnnnthó] legkedvesebb és legelőlbrevah'bb értékét, (Baky Lász'ó: Megtartja önérzetét!) akkor az a tiszteletteljes javaslatom, hoerv az ilyen tiszttársam, aki lemordott a Tenorról és a címről, mondion le a velejáró illetményekről is. (Baky László: T^S 33 évi szole-ála* után menjen az utcára? — Nagy zaj a szélsőba'oldalon. — Elnök csen ret! — Baky László: Manjen koldulni 1 ? — Zaj.) Elnök: Bnkv képviselő urat figyelmeztetem, hoo-y méltóztatik csendben maradni, úeyis feliratkozott. (Zaj.) vitéz Ujfalussy Gábor: Ismétlem, ha lemond a randáról, akkor igenis, mondion le az illetményekről is.mert az Ü912:LXV. te. 6. §-ának 3. bekezdésében az áll, hogy az az állami hivatalnok, aki önként lemond rangjáról, lemond az illetményekről is. (Na f, y zaj a szé'söbaloldalon. — Egv hang a szélsőba'o^alcn: Egyenlő e 7 bánást!) Ez vonatkozik a tisztre is. Az idő előrehaladottsága miatt nem tudtam mindent elmondani. Befejezem be c zéd°met azzal, hogy a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a joboldalnn és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik. — Nagy zaj a szélsőbal olda 1 on.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. (JUandó zaj a széJsöbaloldalon.) Csendet kérek! (Egy hang a szélsőbnloldalon: Ez nem bajtársiasság! — Zaj.) Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok elmondhassa bestédét. Malasits Géza: T. Kénvi-előház! Méltóztassék megengedni, hogy mint a dolgozó néposztály eprvik szerény tagja néhány kritikai meo,'jegyzést tegyek a honvédség és a munká~ság viszonyáról. A szervezett magyar munkásság