Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

âiO Az országgyűlés képviselőházának 15i, magyar történelem, (Helyeslés a jobboldalon. — Palló Imre: .Nem a Habsburg! — i* elkiáltások jobb felől: Magyar!) akarata is egy van: az elvesztett hazát visszaszerezni és a meglévőt még a poklok kapujával szemben is megvédeni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy ebben a Házban, sőt ebben az országban nines olyan párt, sem egyén, aki ne ezt vallaná. De ha mégis volna, su.itson le arra a kormány a törvény szigorával, (Helyeslés a jobboldalon.) sőt törvénytelenséggel, paragrafusok ellen is, ha kell, mert salus rei publicae est suprema lex! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hétfőn a mentelmi bizottság jelentését mély szomorúsággal, feremet lehajtva, szótlanul hallgattam. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De mint a huszárló az attak előtt, felhorkantam arra a szóra, amikor az előadó úr felolvasta, hogy miniszterek legyilkolása^ (Baky László: De nem igaz!) az utcáknak kézigránátal való megdobálása... (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: De nem igaz! — Elnök csenget. — vitéz Lipcsey Márton: Naívacskák! — Keck Antal: De ez nem a honvédelmi tárcához tartozik!) Ez a kérdés a hadsereg szelleméhez tartozik. Elnök: Csendet kérek. A szónok urat kérem, hogy lehetőleg ne méltóztassék a mentelmi bizottság jelentésével foglalkozni. vitéz Magasházy László: Szó volt a sorkatonaság részvételéről, (Közbeszólások a szélső baloldalon: Mibenf) amit még hallani is borzalmas. Azért kérem a honvédelmi miniszter urat, nyugtasson meg bennünket, hogy ilyen a honvédségben elő nem fordulhat, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) nyugtasson meg bennünket, hogy ez lehet rémhírterjesztés, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csakis az!) lehet megtévesztés, lehet bármi más a világon, de magyar katona ilyet nem tehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Kérem, ebben egyek vagyunk, tessék megérteni végre! Nyitott kapukat dönget!) Elnök: Csendet kérek! vitéz Magasházy László: Ha pedig mégi« volna a hadseregban bomlasztó erő, (Baky László: Nincs!) sújtson rá az elöljárók keze. gyomlálja ki könyörtelenül a szent vetésből a gazt, vagy pedig maga a nagyrabeosült dicsőséges honvédti^zti kar maga lökje ki testéből a rothadt anyagot, vá#ja fel azt a kelevényt, hogy a »honvéd« szó a teljes fényében ragyoghasson tovább. (Palló Imre: De ne vádolja a katonatiszteket!) Flnök: Kérem Palló képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. A képviselő úr nem fisrelt, mert azt mondia, hogy a szónok vádolta a tisztikart. Méltóztassék figyelni, akkor nem méltóztatik ilyen megjegyzéseket tenni. (Helyeslés a jobboldalon. — Eay hang jobbfelől: Meg lehet ezt érteni, kérem!) vitéz Magasházy László: Fiatalkorunkban mi úgy tudtuk, úgy tanultuk és úgy is cselekedtünk, hogy az aranyportopé jelképezi a tiszt arany jellemét, férfiasságát, a fehér kesztyű pedig a tiszta kezet, amelyhez mocsok nem fér. (Ügy van! Ügy van! joíbfelől.) Ezt akarjuk mi most is és kérjük, hogy a hadsereg légyen: noli me tangere! ~~ hogy soha ezzel senki játékot ne űzhessen. Mi úgy tanultuk és agy éreztük, ho^y a pártpolitika katonához nem illő, nem is máltó és ezért a régi időben minden társadalmi réteg különösen megbecsülte a katonáiképpen ennél a tulajdonságánál fogva. Ezt kívánjuk mi is, ezt parancsoljuk meg fiainknak, utódainknak, s mi és porülése 1940 november 13-án, szerdán. ladó őseink szelleme még a másvilágról is viszszajövünk megkérdezni, hogy kire bíztuk a mi nemzeti hadseregünket éi a magyarok hazáját, s azt számonkérjük tőlük. Tiszta kezekben tartottuk meg, tiszta kezekbe akarjuk átadni a magyar hadsereget. (Helyeslés és taps a jobbotaaton! — Palló Imre: JNem kétséges!) T. Ház! A férfias fegyelem egyik kimagasló kelléke még a bajtársiasság. Ez azt jelenti, hogy az alárendelt feljebbvalójával szemben legyen tisztelettudó, legyen nagyrabecsülő, legyen engedelmes, alárendeltjével pedig bánjon szeretettel. (Abonyi Ferenc: Ezt nemcsak itt halljuk, az életben is gyakoroltuk már!) Elnök: Csendet kérek, Abonyi képviselő úri vitéz Magasházy László: Egy felfelé folytonosan kritizáló, a kormányt a társadalmi berendezkedést állandóan gyalázó, maga körül mindent destruáló katonatiszt lehet a békében nagyszájú fenegyerek, lehet a háborúban hős», de rossz katona és az ilyen mételyező, rossz katonát el kell bocsátani a hadseregből, tekintet ' nélkül minden érdemére. (Ugy van! Ügy van! a jobbolaalon. — Baky László: Hol van ilyen 1 — Közbeszólások jobbfelöl: Akad!) Elnök: Kérem Baky képviselő urat, méltóztassék majd a felszólalása során észrevételeket tenni. vitéz Magasházy László: A bajtársiassághoz tartozik továbbá, hogy a katonatiszt szeresse magyar faját, tartsa magyar testvérének a közembert, mert nem tudhatja, hogy annak a közembernek az ereiben nem egy régi ma-. gyár hadvezér vérsejtje kering-e és jegyezne meg magának azt is minden katonatiszt, hogy az a közember a leghűségesebb bajtársa, hiszen nem tudhatja, vájjon az a bántalmazott ember nem nyujtja-e neki talán az utolsó korty vizet, haldokolva, a butykosából. (Felkiáltások a jobboldalon: Bizony!) T. Ház! Én az orosz határszélen az egyik legnagyobb helyőrségben, Jaroszlavban kezd tem el szolgálatomat. A régi nagy Monarchiának úgyszólván összes népei jelen voltak ott a különböző fegyvernemeknél. Alkalmam volt megnézni a különböző fajokat, megbecsülni a kiválóságokat egyes népíajokban. Nem akarom a magam fajtáját kiemelni, csak annyit mondok, hogy attól az időtől fogva, miután mindezek közt megismertem a magyart, attól az időtől fogva negyven évi szolgálatom alatt soha egy magyar embert meg nem ütöttem. (Élénk éljenzés és taps.) Kayserling, a nagy dán író írja, hogy a legnemesebb faj a világon a magyar, sajnos, azonban, ez is kiveszőben van, mint minden nemes faj. Komáromy András, a nagy genealógus említette nekem, hogy amikor Borsod megyében genealógiai kutatásokat végzett, odajött hozzá egy szőlőkapás paraszt és megkérte, hogy nézze meg a családi iratait, hiszen évszázadok óta ott vannak a mestergerendán. Komáromy András teljesen hiteltérdemlően bebizonyította azután, hogy ez a borsodmegyei szőlőkapás egyenes leszármazottja annak a Bor vitéznek, aki Zsigmond királyt a konstanzi zsinatra elki serte. Férfias fegyelem, testvéri szeretettől áthatott és a faji együvétartozástól hevített bajtársiasság, az önfeláldozásig felfokozott hősiesség, a hazáért mindent, nélkülözést, a legnagyobb fáradalmakat, sőt magát a halált is készséggel és Örömmel vállaló elszántság: ez jellemezze a magyar katonát! (Ügy van! a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: így is van!) A politika: evolúció, a hadsereg