Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Âz országgyűlés képviselőházának 151. az idők változását. Mikor lehetett volna az elmúlt évtizedekben embermilliók részére tűrhetőbb, sokszor boldogabb életet biztosítani, mikor lehetett volna akármilyen vérfagyasztó igazságtalansággal létrehozott területi status quo-t az egyes államok között vérontás nélkül megváltoztatni? Nem tudom, talál-e a történelemben egykoron Hitler kancellár és Mussolini kormányfő nagyobb igazolást abban a tekintetben, hogy a háború kockázatát a jobb és maradandóbb béke érdekében vállalta magára, mint azt a békés rendezést, amelyet 1938 óta Közép- ós Délkelet-Európában megindított. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Nem kézenfekvő bizonyíték-e, hogy ha mások békéjének érdekében hajlandók voltak áldozatokat hozni, akkor ezt elsősorban saját népeik javára tették volna meg, ha csak erre egy lehetőség is kínálkozott, volna? Nemcsak az önérdek, de a magasabb értelemben vett európai érdek is megköveteli, hogy az erős Magyarország rendíthetetlenül álljon a minél hatalmasabb tengely mellett. (Úgy van! Ügy van!) Elképzelhetetlen, hogy mi történnék a háború utáni Európában, ha nincs egy európai erőcentrum, mely azt a jóakaratú államok együttesével politikailag, gazdaságilag és valószínűleg társadalmilag is újjáépítse. (ügy van! Ügy van!) A világháborút befejező bókéknek egyik legnagyobb hibája az volt. hogy vétettek a korszellem teremtette, tehát szükségszerűen érvényesülő gazdasági törvények ellen. (Ügy van!) Egyik legfontosabb indok, amiért a magyar kormánynak mindig törekednie fog kelleni, hogy az újjárendezés munkájában tevőlegesen kivehesse részét, az eldöntendő gazdasági kérdések óriási hordereje. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezek maguktól dőlnek el, vagy nem tudjuk éretten megfontolt érdekeinket kellően képviselni, nagyobb veszély fenyegeti az országot, mintha elvesztett volna egy háborút. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A kormány külpolitikája továbbra is változatlanul konzekvens marad. (Helyeslés.) Törekszik a szálakat a régi barátokkal szorosabbra fűzni. Távol kívánja tartani ezután is áz országot minden megrázkódtatástól, de sohasem felejti el, hogy mivel tartozik önmagának, ha nemzeti életet akar élni. (Éljenzés és taps.) Miután a fejlődés lehetőségeinek előfeltételei immár megvannak, a kormány a felszabadult nemzeti erőket teljes mérvben a belső építő munkára irányítja, (Helyeslés jobbfelől. — Fel kiáltások a szélsőbaloldaloyi: Nem látjuk! — Felkiáltások jobbfelől: Majd meglátják!) hogy a háború végén Magyarország csorbítatlan erkölcsi erőben, erős, ütőképes hadsereggel és amennyire lehet, gazdasági és pénzügyi erőtartalékokkal felszerelve gyakorolhassa barátai oldalán Délkelet-Európában a »primus inter pares«« elgondolásból keletkező jogait, (Taps) illetőleg betölthesse az ebből fakadó kötelességeket. Kérem a költségvetés elfogadását. (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Peyer Károly! (Felkiáltások: Nincs Util Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Meskó Zoltán! ülése Í9U0 november 13-án, szerdán. 295 Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Mozgás.) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a képviselő urakat, szíveskedjék helyüket elfoglalni. Meskó Zoltán: T. Képviselőházi A kormány helyes vagy helytelen külpolitikája felett csak akkor mondhatnánk bírálatot teljes lelkiismeretességgel, ha betekintést nyerhetnénk azokba a tárgyalásokba, amelyek folyamatban voltak és jelenleg is folyamatban vannak. Minthogy ez nekünk, képviselőknek nincsen módunkban, legfőképpen érzelmeinkre s az eddigi tapasztalatokra vagyunk utalva. {Mozgás. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) E tapasztalatok és magyar érzéseink alapján szerény felfogásom az, hogy a külügyminiszter úr politikája teljes egészében helyes, célravezető, a nemzet érdekében fekvő. (Ügy van! Úgy van! — Taps, jobbfelől.) A miniszter úrnak most megtartott beszéde különösen megerősített engem abban. a hitben, abban a tudatban és meggyőződésben, hogy ha továbbra is ezen az úton haladunk, még nagyobb eredményeket tudunk elemi. (Vgy van! Ugy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! A Eeividék visszaszerzése, a Ruténföld megszállása, Kelet-Magyarországnak és Erdély egy részének visszajuttatása azok a tények, amelyek a külügyminiszter úr ténykedéseit igazoljak, amelyek eredményhez vezettek. Köszönhetjük ezt az országgyarapító államfő böleseségének, (Úgy van! Ugy van!) köszönhetjük ezt a kiváló magyar hadseregnek, (Ügy van! Ügy van!) a magyar tettrekészségnek, annak a harci készségnek, amellyel ott állottak fiaink a határon, várva azt a pillanatot, nem remegve, hanem várva azt a pillanatot, amikor a határokat átléphetik, hogy az Ősi földet visszaszerezzék. Nagyon természetes, hogy e mellett a magyar tettrekészség, harcrakészség és elszántság mellett a mi nagy barátaink r jóindulata is hozzájárult nagyban és egészében ahhoz, hogy ezeket a területeket vér nélkül vissza tudtuk kapni. T. Képviselőház! Szentül meg vagyok erről győződve, minden más propaganda ellenére, és itt, mint olyan ember beszelek, akinek a gyermekei megint ott álltak hárman a határon, és a sok anya nevében merek beszélni, akik féltették a gyermekeiket, és örültek, hogy vér nélkül mégis ilyen nagy területet, egyelőre még csak ilyen nagy területet szerezhettünk vissza. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Áll ez akkor, ha azt vesszük, hogy itt körülöttünk nagy világégések voltak. Ausztria felszámolt, hiába írták, hogy Schuschnigg. győzni fog, Ausztria felszámolt szabályszerűen. Láttuk a világégést, a szudétanémetség visszacsatolását a németekhez, Csehország megszállását, a lengyelek leveretését. ^Mind nagy világégések voltak körülöttünk, és az isteni Gondviselés, a magyarok Istene megkímélt bennünket attól, hogy ez az égés átcsapott volna hozzánk is, minket még csak úgyszólván meg sem pörkölt, és nagy területeket kaptunk vissza. Nekünk tehát az az érdekünk, hogy erősek maradjunk itt bent az országban. (Ügy van! Ügy van!) Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy nyugodtan dolgozhatunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de valóban dolgozzunk is, t. Képviselőház, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) valóban erősen és szociálisan dolgozzunk is, mert mondom, hogy a világháború végén — nem vagyok jós, nem tudom, hogy ez mikor lesz, melyik hónapban vagy melyik évben — mindenesetre az a nemzet lesz előnyben, amely
