Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

29á Az országgyűlés képviselőházának 151, ülése 19 íO november 18-án, szerdán. rektek és normálisak. Moszkvában bizonyára tapasztallak a gazdasági tárgyalások idején, hogy a magyar kormány őszintén törekszik • gazdasági kapcsolatait az Orosz Birodalommai kimélyíteni. Ennek előfeltétele a közvetlen vasúti forgalomnak mielőbbi felvétele. A magyar kormány tökéletesen tisztában van a Szoyjetorosz Birodalom gazdasági es politikai súlyával. Magyarország osztatlan rokonszenvvel köszöntötte Bulgária nagy horderejű politikai sikerét. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Az ország apraja-nagyja a legnagyobo elégtétellel üdvözölte egy hosszú, nehéz küzdelem gyümölcsét, amelyhez szerencsekivanatait fűzi. (Ügy van! Ügy van!) Kívánjuk, hogy a rokon nép kivívja magának azt a helyet, amely őt a Balkán-félszigeten joggal megilleti. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) jVétain tábornagy i1 raneiaországának Magyarország nagy ügyeimet szentel. Reméli, hogy azok a disszonáns hangok. . amelyek a francia sajtóban még ma is megjelennek Magyarországgal szemben, csak a régi beállítottság rutinjából származnak és minél gyorsabban el fognak tűnni sok más keserű emlékkel együtt. T. Ház! Látszólag albban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy körülöttünk egész sorozata az államoknak azonos célokra törekszik: az igazságos, állandó béke minél gyorsabb megvalósítására, lehető kikerülésével minden olyan cselekménynek, mely az európai égésnek újabb tápot adhatna. A tartós béke fenntartására elengedhetetlenül szükséges a célok időrendbeli helyes és mértékletes beosztása. Ehhez organizáció is kell. A legnagyobb nép sem képes egyedül magára venni a helyes organizáció terűéit. Megbízható és meghitt kiegészítő társakra van szüksége, amelyek elég erősek és megbízhatóak arra, hogy a közös érdeken felépülő egységes irányító akaratnak a távolabbi régiókban is érvényt szerezhessenek. A tengelyhatalmaknak előjogai vannak Délkelet-Európa széles vidékein és a magyar nemzet újra elég erősnek érzi magát arra, hogy a két nagyhatalommal meghitt kapcsolatban újból Vállalja évszázados nehéz szerepét Európa e részében. (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) A sors egyszer megint próbára tett bennünket. Nagy lehetőségek nyílnak meg előttünk. Sok szó esett már a magyar nemzet elsőszülöttségi jogáról a Duna völgyében. Erről azonban nem elég elmélkedni. Cselekedni kell érte! Amikor bejelentem a magyar nemzet igényét erre a »primus inter pares« szerepre, (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középén.) tudatában vagyok annak, hogy nem valami presztizst emelő reprezentálásra hívom fel a magyar föld lakóit, hanem áldozattal teli. súlyos munkára, egy hivatás betöltésére, amelynek rögös írtjait talán utoljára nyitotta meg előttünk „ a magyar kitartásból fakadó magyal erő. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mondanom sem kell, hogy legfontosabb előfeltétele ennek történelmileg kikristályosodott magyarságunk fogalmának csorbítatlan fenntartása és megóvása. (Éljenzés és tavs a. Ház minden oldalán) T. Ház! Élénken emlékszem, ho^v doktori disszertációm tárgyául a megcsonkított Magyarország és szom«zödfu között fönnálló viszony és a jövő lehetőségeit választottam. »Mi és Ök« cím alatt jelent meg. Az »Ök« alatt az akkor virágzásban levő kisantantot értettem. Miután erőforrásainkat és lehetőségeinket összehasonlítottam a szomszédainkéval, hosszú évek előtt már arra konkiuüáltam, hogy a diszparitás komoly és hogy a materiális hátrányokat csak erkölcsi erőkkel, illetőleg a magyar nép katonai és történelmi értékeivel tudjuk ellensúlyozni. (Ügy van! Ugy van!) Utóvégre egy nemzet nemcsak az államból áll. A nemzetnek éppúgy van lelke, mint az egyéneknek. (Ügy van!) A nemzet ereje nem mindig egyezik államának pillanatnyi erejével. Azt sem lehetne mondani, hogy az állam ereje mindig egyenlő az azt fenntartó nemzet erejével. (Ügy van! Ügy van!) A nemzet határai addig terjednek, ameddig erkölcsi erőtartalékai és lelki kincsei kisugároznak. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Legszembeszökőbb példa erre a megcsonkított Magyarország, amelynek lekötött tagjai csak a megfoghatatlan nemzeti lélekből tudtak táplálkozni az állami vérkeringés helyreállításáig. A legutóbbi esztendők politikai egyenlege szemmel láthatólag azt bizonyítja, hogy helyesen éreztem meg körülbelül másfélévtized előtt, hogy minden látszólagos elesettségünk dacára sincs semmi ok a csüggedésre. A nemzeti lélek halhatatlan. Az államok részben vagy egészben hosszabb időre is eltűnhetnek," de-ameddig ee-v nomzpt nem mond le önmagáról, amíg lelke delejt áraszt ki, elpusztíthatatlanul, örökké él. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a Ház minden oldalán.) Annál nagyobb hatóerejű ez a tétel, minél teljesebben képviseli az egész nép a nemzetet, minél inkább halványul el a magában búslakodó honfi fogalma az egységes nemzet komoly hazafisága előtt. (Éljenzés és taps jobb felől.) T. Ház! Történelmi értékünk alatt elsősorban azt a képességünket értem, hogy magunkra hagyva is meg tudtunk élni és hogy később meg tudtuk találni és meg tudtuk őrizm a Német Birodalom és Olaszország bizalmát és döntőfontosságú támogatását. Ha meg tudtuk és meg tudiuk találni két világhnlalommal ezt az együttműködést, mely nem jelent szervilitást. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbf elől.) han^m megértést, mely sohasem téveszti sz°m elől a nemzeti öriórzet követelménveit, (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és tavs.)

f tudja, hogv mivel tartozik multiának, jelenének «s jövőjének és nem esik a hi«ztér'kus érzékenység vagy félelem másik vég]e<téhe. (Ügy van! Üav van! Taps.) ami e«akkorhadt nemzedékeknek vagy népeknek lohet tulajdonsága, akkor fel va^vn-nk jogoefH-a frvvk. h^o-v bízzunk a nemzet történelmi értékállóságában. Bizonyára mindnyáian tisztában vagyunkaz?al, hogv nem könnyű dolog egy középhatalomnak vilá^hataImákkal közös úton járni. A nemzet minden fiától az ilyen politika rendkívüli tapintatot kíván és nagy mesrértést. Do szükséges ehhez a jövőnek legalább bizonyosmérvű mee-érzése is. Ho°-y az úi Európában nz ilyen politika a gyengébbeknek is nyitva áll, sőt nem egyzer úgyszólván egyedül a kisebb partner búz belőle hasznot, annak megrendíthetetlen bizonyítéka a belvederei első és- második döntőbírósági ítélet és a krajovai bolgárromán esrvezmény. (Ügy van! Ügy van!) Az új idők, t, Ház. nemcsak új szellemet, de új módszereket és úi ütemet is teremtettek meg. (Üag van! Üay van! — Tars o s?élsőbaloldalon.) Ha visszavetítiük a mnlt tükrébe^ ezt a képet, akkor tudjuk csak igazán lemérni és értékelni