Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. lamok mesterségesen igyekeznek nem észrevenni, illetőleg ha a természeti erőkkel egyenlő nyomással jelentkező következményeket nem merik vagy nem akarják levonni. Továbbá az is szem előtt tartandó, hogy kis- és középhatalmaknak érdekeik védelmére alakult még tartósabb jellegű összefogása sem bizonyult hatályosnak, ha nem támaszkodott helyzetének megfelelő nagyhatalmi csoportra. A kisantant és a Balkán-szövetség csődje, semleges blokkok alakítására irányuló kísérletek kudarca az északi államokban és a Balkánon elég világosan kimutatta, hogy milyen következményekkel jár, ha kisebb államok statisztikai összegezések alapján együttest próbálnak játszani, vagy pláne, ha szembekerülnek a világhatalmakkal. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ilyen szervezkedések közepette rendkívül sok félreértéssel alkalmazzák az élettér fogalmát, amennyiben folytonosan összetévesztik az állami szuverenitást a népi erők természetes érvényesülésével. (Ügy van! Úgy van! Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A legkülönbözőbb gondolatokat zavarják össze akkor, amikor az élettér tulajdonképpen nem jelent mást, mint lerögzítését egy adott időszakban bizonyos gazdasági kapcsolatoknak és fejlődési iránynak, (Felkiáltások a szélfsőbaloldalon: Igaz! Ügy van!) továbbá esetleg a népek közötti szimpátiáknak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy-egy közös érdek érvényesítésének aktualitása szabja meg azután ennek az időbeli és formabeli külső megjelenését. De jelent még az élettér jogot a rendhez a határok külső körzetében is. Az olasz fasiszta nagytanács tavaly decemberi határozata, amely kimondotta, hogy ami a Dunamedencében és a Balkánon történik, Olaszországot közvetlenül érinti, a bécsi döntés telje • sen új módszere és lefolyása élénken illusztrálják, hogy miként lehet helyesen értelmezni a rendhez és a rendezéshez való jogot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) E gondolatmenetek során üdvözöltük a berlini háromhatalmi egyezményt. De remélem, hogy az új diplomáciai és politikai erőcentrum éreztetni fogja jó hatását köztünk és egyes szomszédaink között is. Románia örömmel fogadta a hármaspaktumot, amelyről azt a következtetést is levonhatjuk, hogy talán lemondott revíziós amhicióiról. Közismert, hogy a legutóbbi szokatlanul erős román sajtókampány azért indult meg és felelős államférfiak azért szólaltak fel felelőtlenül ellenünk, hogy kieszközöljék a bécsi döntés megváltoztatását. Mi ezt nem vesszük túltragikusan. Ök pedig az idők folyamán rá fognak jönni, hogy a taktika rossz volt és aligha volt arra alkalmas, hogy Románia barátainak számát növelje. Legjobb lett volna, ha a kinyújtott magyar kezet elfogadja és megkísérli közös erővel gyógyítani a fájó sebeket. A történtek ellenére hajlandók vagyunk az új utakat kereső Romániának bizalmunkat továbbra is előlegezni és a becsületes, közös munkára kezünket újból kinyújtani. A fondorkodás ás intrika ideje elmúlt, a népek szenvedése cselekvő munka után kiált és kár volna, ha Románia ama hiú ábrándképekben ringatná magát, hogy a magyar katona is vendégfogadónak tekinti hazája egyes részeit, ahonnan felmondásra kiköltözik. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) A magyar bakának megvan az a különös szokása, hogy ahol megtelepszik, onnan többé nem megy el, amíg a jog és igazság jelenlétét megköveteli. Romániának még marad elég földje, a középállamok között talán a leggazdagabb Európában s meg vagyok iKJEPVISELÖHÁZt NAPLÓ VII. ülése 19hO november 13-án, szerdán. 29a győződve arról, hogy ha őszintén és becsületesen óhajt dolgozni, szomszédaiban is meg fogja találni azokat a barátokat, akik szívesen fogják támogatni abban, hogy elfoglalja azt a helyet, amely őt Délkelet-Európában tényleg megilleti. Magyarországnak nem érdeke, hogy szomszédságában elégedetlen, küzdő államok legyenek, különösen ha abban az államban még nagy számmal élnek testvérei és ha annak az államnak felvirágzásához gazdasági és politikai érdekei is fűződnek. By en megfontolások közepette fogadta a magyar nép a hírt, hogy n román kormány német tancsapatokat kért az országba. Ebben látjuk legbiztosabb zálogát annak, hogy az elmúlt hónapok lázai után Románia a nyugodt fejlődés ós a délkeleteurópai rend egyik támaszává fog kifejlődni, őszintén reméljük, hogy Antonescu tábornok római látogatása után rá fog jönni, hogy sokszor hangoztatott jószándékait célszerű lesz fokozottabb ütemben megvalósítani. Amint ez a fejlődés érzékelhetővé válik, amint a magyar-román tárgyalások ismét megindulnak és észlelni iogjuk, hogy az atmoszféra velünk szemben Romániában erre alkalmas, kisebbségi szerződést fogunk vele kötni nemcsak papíron, de annak mélyebb értelmében is. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) A régi Románia ezt a magyar ajánlatot számtalanszor visszautasította, talán az új Románia, főleg a változott körülmények folytán, több megértést fog e törekvésünkkel szemben mutatni, mint tíz és egynéhány hónappal ezelőtt Nagyrománia. A nemzetiségi kérdés horderejével mi teljesen tisztában- vagyunk. Tudjuk, hogy a nemimti és faji öntudat korszakában csak nagyon tapasztalatlan vagy elmaradt kormányzás törekedhetik az erőszakos asszimilációra. (Ügy van! Úqy van! jobbfelől.) Ez a felfogás nem jelenti azt, hogy minden nemzetiséggel egyformán kell eljárni. Tisza István gróf például 1917-ben megkülönböztetett bánásmódot helyezett kilátásba a német nemzetiségnek, jutáimul az állam iránti megkülönböztető hűségéért. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a jövőben is irányító példaként fog előttünk iebegni. Német viszonylatban annyival is könnyebb a feladat, mert a történelem folyamán a magyarság nem egyszer lépett szoros szövetségbe a németséggel és a magyar nemzetnek nem volt oka azt megbánni. T. Ház! Áttérve többi szomszédainkra, megállapíthatom, hogy Jugoszláviával a jtó szomszédi viszony változatlanul fennáll. (Élénk helyeslés.) A megerősödött Magyaror

: »zág a legnagyobb érdeklődéssel kíséri déli szomszédjának nyugodt államépítő fejlődését, Jugoszlávia meg fog győződni arról, hogy a magyar nép barátsága az elmúlt hónapokban nem valamely célzatos ravaszkodás volt amely talán Románia izolálására irányult, hanem megbecsülésből és meggyőződésből fakadt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Talán leginkább úgy lehetne kapcsolatainkat jellemezni, hogy a jugoszláv nép érzelmeit a magyar nép min den ben pontosan viszonozza. Szlovákiával a legutóbbi amnesztia-egyezmény és a kormánynak a magyarsággal szemben megnyilvánuló megértőbb magatartása folytán kapcsolataink fejlődtek. Őszintén rem* lem, hogy ez a helyzet, amelynek hasznát el sősorban a két állam kisebbségei fogják élvezni, tovább javul. A közeledő szlovákiai népszámlálás erre biztos fitmutató lesz. Hiszem, hogy nem fogunk arra ébredni, hogy a szlovákiai magyarság egy tekintélyes része beolvadt a külföldiek című alrovatba. < Szovjet-Oroszországgal kapcsolataink kor51