Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselöMáanaJc 15i. Hoss József: T- Ház! Elsőízben van>szerelésem itt, a Házban felszólalni. Méltóztassék megengedni, hogy eltekintsek a régi parlamenti gyakorlattól és ne foglalkozzam az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásával. Ne foglalkozzam pedig azért, mert a vita hevében esetleg olyan kifejezések vagy félreértésok hangzanámák el, amelyek a nemzet egyetemének nem válnának hasznára. Nekünk pedig kerülnünk kell a félreértéseket minden vonalon, különösen most ezekben a nehéz órákban, amikor az emberiségnek, de szeretett hazánknak sorsa is borotvaélen áll. Felszólalásomban engem a genius loci, • á hely ihlete, a hely szelleme irányít. Azt a vármegyét, Veszprém vármegyét vagyok szerencsés képviselni itt, az ország színe előtt, amelynek területén dőlt el ezelőtt 900 esztendővel ennek az országnak a sorsa. Ott, Veszprém falai alatt, a táborállásnál győzedelmeskedett a pártszenvedéllyel • szemben a nemzet nagy érdekeinek képviselete, a részleges kicsinyes gondolkozás felett a. nagy perspektíván ú, nemzetsorsot intéző felfogás. Lehetne-e egy Veszprémvármegyei képviselő számára szentebb ihlet, mint ez a beállítás, amikor én magam is ennek a nagy nemzeti szempontnak szemiüvegén át vizsgálom ezt az előttünk fekvő külügyi költségvetést. Előre is kijelentem, hogy a külügyi költ* sorvetést kész örömmel elfogadom. Az a külpolitikai irány, amelyet Teleki Pál miniszterelnök úr (Éljenzés a jobboldalon.) és Csáky István külügyminiszter úr (Éljenzés.) most immáron innen-onnan két esztendeje folytat, kivívta a most élő nomzedék részéjről a teljes elismerést személyük számára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De biztosította egyúttal az utódok háláját és elismerését is minden időkre. Mi, (most élő mjap-varok nem tudjuk elfelejteni, hogy nehéz időkben, a kisantant látszólagos teljes erejének időszakában hogyan és miként tudta ez a két kiváló férfiú vezetni a nemzet sorsát, meg nem ingatható szilárdsággal, a messze jövőbe vetett tekintettel, ä magyár múlt minden tanulságának éi az európai külpolitikai helyzetnek teljes tekintetbevételével. Ennek a bölcs, óvatos, másrészt tettrekesz külpolitikának az eredményét könyvelhetjük el szókban a nagyszerű tényekben, hogy megérhettük a Felvidéknek, azután

r a keleti országrészeknek és Erdély egy részének visszacsatolását. Külügyi politikánkat és diplomáciánkat ebben a^ szent munkában alátámasztotta és megerősítette derék honvédségünk. (Éljenzés jobbfelől.) Közismert Clausewitz porosz tábornoknak, a világ egyik legkiválóbb hadtörténeti írójának megállapítása, amely szerint a háború nem más, mint a küloolitika folytatása más eszközökkel, örömmel állapíthatjuk meg, hogy honvédségünk, külpolitikánknak ez a folytatója ezekkel a más eszközökkel minden tekintetben megfelelt a katonai, erények kívánalmainak és a magyar hagyományoknak. Éppen ezért teljes elismerésünk illeti a magyar katonát 'tábornoktól közvitézig, (Ügy van! Ügy van' jobbfelől.) akik fegyvereiken hónapokon keresztül, áldozatok árán hordozták a magyar dicsőséget, a magyar erényeket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szent meggyőződésünk, hogy hadserégünk, mint eddig is, mindenkor a nemzet igazának, a nemzet egyete mének 1 esz hűséges támogatója' és tám ásza. T. Ház! Még élénken emlékezetünkben van egy olyan politikái kijelentés, amelyet áz úgy

: jiévezett' kisantántf áiráMférfiair"*BétíeV é'ëf Trtu"ülése ' 19i0 november ' 13-éM, szerdán. â$â leseirurak hangoztattak. Ezek szavainak visszhangja volt az a királyi kijelentés, amelyet Károly román király hangoztatott az államférfiakkal együtt. E külpolitikái kijelentésok visszatérője mindig az volt: »Egy talpalatnyi; egy barázdányi magyar területet sem adunk vissza,« És most kérdezem, t. Ház, hol van Titulescu és hol van Benes? (Egy hang jobbfelől; Es Károly király!) Jól méltóztatott mondani képviselőtársam, hol van Károly királynak aláhanyatlott királyi hatalma? (Meskó Zoltán: Lupescunénál van! Tudjuk! — Derültség.) És ha visszalapozunk emlékezetünkbe, ott találjuk Clemeneeaut, a francia államnak ezt a nagy aggastyánját, aki a cseh és román államférfiak mérhetetlen kívánságai és hatalmi törekvései szerint megszabta, a trianoni ország* határokat. És most megint csak kérdezem: hol van Clemenceau egész Európát irányító.külpolitikája, hol van Franciaország szárazföldi uralmai. Kossuth valamikor azt mondta, hogy »a politika az exigenciák tudománya«, De én azt mondom, .ha.. ez a megállapítás áll és igaz a politikára, akkor százszor inkább alkalmaz? ható a külpolitikára. Fényesen igazolja ezt az imént idézett államférfiak, tündöklése és ;\rután szomorú bukása. A külpolitika legelső és legbiztosabb os¥ lopa a józan, okos, minden emberi igényt, a lehetőség határai között kielégítő, belpolitika. Csak az az állam tud erélyesen féllépni a maga érdekeinek, síkján, amelynek belpolitikája megfelelően rendben van. Csak. ha belpolitikája rendezett, akkor tud egy állam erélyesen fellépni a kellő pillanatokban a maga érdekeiért és csak akkor tudja azokat száz száza; l okosan biztosítani. De van egy másik szempont is. Minden nemzetnek megvan a maga belső életerejer Ezt a belső életerőt a magyar nemzet számára Szent István tűzte ki. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt az életerőt, amelyet megszegni; s amelyen magunkat keresztültörni büntetés nélkül nem lehet. Ez az életcél, ez az életerő, ez az' élet jelenség nem más, mint az, hogy^ a nemzet boldogulást akar biztosítani itt a Kárpátok medencéjében és koszorújában az ország minden lakója számára, származására és nyelvre való tekintet nélkül. A magyar nemzet történelmi hivatásául a politikai exigenciának a harmadik tényezőjét maga a Gondviselés szabta meg, amikor azt a célt tűzte ki eléje, hogy legyen a kultúra közvetítőfe nyugat és kelet között és legyen a nyugat bástyája a Balkán felé. Örök érdeme a magyar kormányoknak 1919 óta, hogy egy pillanatig sem feledkeztek meg a nemzet egyetemes érdekeiről és nem dobták oda országunkat a pillanatnyi előnyök kedvéért a kisantantnak csak azért, hogy a francia középeurópai külpolitika célkitűzéseinek megfelelően Magyarországnak a kisantantba való bepréselésével szinte hermetikusan záruljon be a gyűrű Németország körül, örök érdeme kormányainknak és az utóbbi időben^, Teleki Pál miniszterelnök lírnak (Éljenzés job' félő .) és Csáky István külügyminiszter úrnak, (Éljenzés jobbfelől) bogy a magyar kérdést európai kér; déssé tudták tenni és úgy kívánták intéztetni annak megoldását, a nélkül azonban, bogy lemondási kötelezettséget vállaltak volná* sí mindnyájunk' által táplált.közös nagy céljainkat illetően. Hervadbatatláii és megdönthetetlen Deák Ferencnek az "az igazságot tartalmazó, kijjeleni téVe/* amelyeT *" ëmîë]?e*zetem ""széfînf "" ISfóí-^befi*