Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
2Ö2 Az országgyűlés képviselő házának 150 hogy ugyanabban a támogatásban részesül jeneiK, mint a többi köztisztviselők, nevezetesen ( nyűgülj at is élvezhessenek. Ma, amikor már a mezőgazdasági munkásokat is biztosítják és azok számára is biztosítanak öreg éveikre, ha nem is teljesen gondtalan, de mégis valamilyen megélhetést, ezek a királyi végrehajtók joggal kérik azt, hogy a minisztérium is mindent kövessen el, hogy az ő nyugdíjintézményük is mielőbb létesülhessen és ennek áldásait mielőbb élvezhessék. Akkor azután kötelességteljesítésük is fokozottabb mértékben fog kiiejezésre jutni és nem lesz a végrehajtó arra kényszerítve, hogy öreg éveiben is meg mindig robotoljon, amikor pedig íáradt tagjai már alig bírják vonszolni öreg testét. Ez a két kérelem volt az, amelynek tolmácsolására felkértek. Legyen szabad ezekhez mindjárt hozzátennem egy másik kérelmet is, ez pedig a következő. Az előbb a királyi járási végrehajtók nyugdíjintézményéről beszeltem, legyen szabad most a királyi közjegyzők nyugdíjintézetéről is szólnom, akik szintén életük végéig oda vannak szögezve az íróasztalhoz, mert ha azt otthagyják, őket is ugyanez a sors várja, mint a végrehajtókat. Ha a közjegyző magas korában leteszi a tollat, akkor szintén a nyomorúság vár reá. Ök ugyan más helyzetben vannak s hozzájárulásukkal inkább biztosíthatják nyugdíjukat, mégis a nyugdíj új szellemet, friss erőt fog joienteni az egész intézmény számára. Nagy László képviselő úr mondotta, hogy ha már keresztény Magyarországon élünk, ha minduntalan családvédelemről beszélünk és ha mindenképpen azt hirdetjük és hangoztatjuk, hogy nincsen kereszténység nélkül magyarság és magyarság nélkül kereszténység, akkor az egész vonalon teremtsünk rendet s azzal kapcsolatban felemlítette a névleges házasságokat. Ezen a téren a legsúlyosabb visszaélések történnek napról-napra. Szinte csúfolják a házasság szentségét akkor, amikor csak névleges házasságot kötnek, r már előre megegyezve, hogy a házasságkötés után: te jobbra mégy, én megyek balra, mert csak azért csinálják, hogy vagy állampolgárságot kapjanak, (Antal István államtitkár: Azt már nem lehet!) vagy pedig magasabb nevet kapjanak. Ha az elsőt már nem is lehet elérni, de azt igen, hogy egy nevet kapjon valaki. Ezért kötik a házasságot. Ez természetesen nem felel meg egy keresztény ország mentalitásának és gondolkozásának. Azt hiszem, a keresztény felekezetek az állammal együtt találnának olyan plattformot, amelyen a házasság szentségét kellőképpen meg tudnák védeni. Éppen ilyen fontos a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat mielőbbi törvényerőre emelése, mert Szent István birodalmában különböző nemzetiségek laknak és a felfokozott nemzetiségi öntudat sok összecsapásra fog vezetni. Hogy ez a nemzet szét ne hulljon, hanem egytest maradjon a Szent Korona fényességében, úgy mint eddig, ahhoz nagyon szükséges, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb testét öltsön és legalább á szenvedélyeket visszatartva, az a testvériség, amelyben a nemzetiségek egymással sok évszázadon át éltek, továbbira is megmaradhasson. Koppant fontos volna az összeférhetlenségi törvény megalkotása, hiszen az, amit látunk, hogy kik és hol helyezkednek el, semmiképpen sem válik a törvényhozó testület dicséretére, viszont óriási recenzust kelt a nyilvános életben, amikor azok, akiknek megélhetése már . ülése 1940 november 12-én, keddeiL biztosítva van, újabb pozíciókat foglalnak el maguknak, iüz vonatkoziK nemcsak magának a u>r vény hozó testületnek, Hanem kulonDuzó inas tesLUieteknek, esetieg a honvédelemnek oiyan tagjaira is, akiknek biztosítva van megélnetesuK es eizarjaK az ütjat annak, no^y masoit, akik annak a szakmának eltek, az ő fáradságos munkájuknak, évtizedes szorgalmuknak es tenetsegukne-ií. megfelelően tudjanak érvényesülni, A legiőbb ideje, hogy éz az ööKzeierheiiensegí törvény létrejöjjön, mert ezzel szaikat veszünk ki azoknak szemebői, akiK, ha nem tudnak mast tenni, ágainak es ezt is leihasználják a jelenlegi rendszer elien. Nem ok neikui teszik ezt: sok olyan visszaélés és Kinövés van, amit feltétlenül le keli operálni, ha azt akarjak, hogy ez a nemzet továbbra is megmaradhasson. Melyen t. Házi Említettem azt, hogy a zsidó Uoerális rendszer értette a dolgát és nenany évtized alatt egész gazdasági es szellem eletünket átalakította a maga mentalitása szerint. Mi se maradjunk el tőlük, hanem szem eiött tartva az ősi magyar hagyományt, iparkodjunk ezenet az akadályokat, a liberalizmus bástyáit minél előbb eltakarítani az útból. Jöjjünk olyan törvényekkei, amelyek ebben az országban minden egyes ember részére emberségesebb megélhetést biztosítanak és teremtsünk keresztényibb és szociálisabb Magyarországot. (Éljenzés és taps balfetőL) Jtíilnök: bzólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Zsidó Sándor ! Elnök: Zsidó Sándor képviselő urat illeti a szó. Zsidó Sándor: T. Ház! Az elhangzott vita során örömmel hallgattam sorrendben Nagy Lasziió, -vitéz \aczy üyörgy és tiudinszKy László képviselőtársaimnak a bíróságról mondott emelkedett szavait. Tényleg ugy is van, hogy nem hiszem, hogy akadna ebben az orszagban értelmes emuer, aki el ne ismerné a független magyar bíróság imiiideiiei£.ieiettvaioságát. Emlékezem azokra az időkre, az 1920-as evek elejére, amikor magam is a bíróságnál szolgáltam, mint bírósági joggyakornoK, amikor a bírónak olyan kevés voit a fizetése, hogy mindennapi szükségleteit is alig tuata beszerezni. JNem volt cipője, nem voit ruhája, de amikor elment a bírósági tárgyalóterembe, az a terem szentély volt és na íteletet hozott, az ítéletből mindig az igazság lelke ragyogott. Tudjuk mindnyájan, hogy a bíróság partokon íeiül áll, mindig az igazságot akarja s ha ebben a munkájában nagy ritkán valamelyes zökkenő áll be, ez nem az igazságérzet hiányát, hanem a törvények elavultságát vagy fogyatékosságát mutatja. A bíró a rossz torvényeken keresztül is igyekszik mindig az igazságot megkeresni, igyekszik a törvénynek ] elket adni s a rosszul megszerkesztett törvényeken keresztül el is tudja érni azt az eredményt, amelyet a törvényhozás az illető törvénnyel elérni akart. Ma bátran elmondhatjuk és mindnyájan valljuk azt, hogy a független magyar bíróság a magyar állami és nemzeti életnek nemcsak a fundamentuma, hanem egyik erős tartó oszlopa is. Sajnos, vannak olyan törvények, amelyeknek végrehajtását financiális okok akadályozzák s a bíró elé olyan normákat állítanak, amelyeket átlépni nem tud és az alaptörvényekben lefektetett irányelvek nem érvényesülhetnek, azokat kifejezésre! juttatni nem áll. módjában.
