Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

246 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 194-0 november 12-én^ kedden, nősen a magánjogi törvénykönyv mielőbbi törvénybeiktatásának és életbeléptetésének szükségességéit hangsúlyozta, de általában összes képviselőtársaim az új korszellemnek, az új politikai és gazdasági irányzatnak a jogrendszerben való érvényesülése érdekében emeltek szót. Ez elől nem térhetünk ki, ez az egész korszellem és irányzat kétségtelenül érvényesülni fog, mert az eszmék haladását megakadályozni nem lehet. Gyakorlatilag azonban különösen a magánjogi polgári törvénykönyv életbeléptetésére vonatkozólag a tiszteletteljes véleményem az volna, hogy -ezt csak úgy máról-holnapra meg'csinálni nem lehet és éppen azért nem lehet, mert érvényesíteni kell ezt az új korszellemet az új magánjogi jogrendszerben, ezt pedig az egész szervezetben átdolsrozni máról-holnapra, éppen kiforrásban lévő időkben nem lehet. Ha azt akariuk. hogy ez az úi polgári törvénykönyv nélkülözze éppen ennek a rée'L úgynevezett liberális rendszernek ama hibáit és hátrányait, hogy a gyengét nem védte meg kellőképpen az erőssel szemben, hanem legalább is egyensúlyba hozza a védelmet úgy a srvönsrék, mint az erősek részére, akkor hosszabb fejlődéi kell és talán csak részletekben lehet megvalósítani ennek a törvénynek életbeléptetését. Hiszen tudnunk kell azt. hoary hány évtizedig tartott ez a kodifikációs előmunkálat, amíg az eeréw dolgot a múltban előkészítették és mér? mindig nem teljesen jó és teljesen kimerítő, mert vannak egyes részek, például a kártérítésjogra vonatkozó, amely fogyatékosan van benne megszervezve, és vannak más ilyen kérdések is. Éppen azért azt aiánlorn a mélyen t. igazsáerügyminiszter úr figyelmébe, hogy e^ből az egész jogalkotási komplexumból elsősorban azokat veerve elő, amelvek tényleg a dolsrozó einher védelmét szolgálják és a dolgovú embert erősítik meg azzal, hnq-y az ő jobb életszínvonalát biztosítani tudják és megfelelő menedéket adnak az — amint nevezni szokták •— elnyomó, kizsákmányoló tőkével és hatalommal szemben. Ezen a téren t. képviselőtársaim több indítványt tettek, amelyeket nagymértékben helyeselnem kell. Les"főkéTinen helyeselnem „kell ebből a szempontból Malasits képviselőtársamnak azt az indítványát és kérését az igazságüe-yminiszter úrhoz, hoary a munkajogot most már valóban ténvlee

1 törvényesen kell szabályozni, mert azoknál az eseteknél, amelyeket Malasits t. képviselőtársam előadott, még sokkal súlyosabb és kirívóbb dolgok vannak, ahol a munkás teljes/m védtelen munkaadójával vagy munkálta tó-iá val, a tőkével szemben. A munkajoar kodifikálása tehát nemcsak az eliövendő új korszellem és új rendszer alaptétele, hanem szükséges, hogv a mai világnak, a, mai irányzatnak is legelső megoldandó feladata legyen, mert csak ezzel tudia biztosítani a társadalmi rendet és ezzel tudia, lehetővé tenni az emberek életének fenntartását. A másik dolog, ami szorosan hozzákapcsolódik a dolerozók védelméhez, a végrehajtási jog új szabályozása. A végrehajtási jogba is bele kell vinnünk azt a szociális és a dolgozó embert védő szellemet, amelynek ma uralkodnia és vezetnie kell az egész társadalmi és az egész gazdasági életben. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen borzalmas és kh*ívó esetek állnak elő a kíméletlen végrehajtás következtében, amikor az embereknek sem a munkaeszközei, sem a feiük felett a ház, sem lábuk alatt egyetlen talpalatnyi föld nincs biztonságban a kíméletlen hitelezőkkel szemben. Amidőn családvédelemről, nemzetvédelemről, a társadalmi rend fenntartásáról beszélünk, végre már meg kell valósítanunk a végrehajtás terén azt, hogy az én kisházam az én váram legyen, az én munkaeszközömhöz, az én kenyérkereseti és családr fenntartó eszközömhöz hozzá ne nyúlhassanak. Ez olyan siílyos kérdés és annyira sürgős, hogy csak úgy lehet fenntartani a jogrendet, ha mi a múltban gyakorolt és a gazdaadósságok történetéből ismert kíméletlen végrehajtási rendszert fokozatosan megszüntetjük és helyette egy sokkal szociálisabb kezelési és végrehajtási rendszert vezetünk be. Igaz, hogy vannak ma is törvények, sőt vannak újabb rendelkezések is a, végrehajtás korlátozására. Az adósvédelemnél már nyújtanak bizonyos kedvezményeket, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez még mindig nem elég. ennél még sokkal messzebbmenő védelmet kell nyújtani, különösen ott, ahol többgyermekes családokról van szó, mert ezek élelmiszereinek, munkaeszközeinek a végrehajtás elől való elvon a kilakoltatástól való megvédésére feltétlenül szükség van. A harmadik intézkedés, amely ugyancsak a dolgok védelmére szolgáló törvényes kodifikációs intézkedés volna, az ingójelzálogról szóló törvényjavaslat elkészítése és benyújtása. Ez talán nem látszik közvetlenül összefüsrsrő kérdésnek a dolgozó emberekkel, de ha mélyebben megnézzük, mégis csak azt kell látnunk, hogy annak a kisbérlőnek, akinek csak egy-két jószága van, annak az iparosnak, akinek csak a munkaeszköze van vagy annak a vállalkozni akaró embernek, akinek ni^cs mása. mint a becsületes készsége és a családja, szintén kell valami hitela^not teremteni és ezt kellene valahogyan kodifikálni^ ebben a% úgynevezett in eró jelzálog-törvény ja vaslatban. Voltak errevonatkozólag már régebbi törvénytervezetek, de ezek szigorúan alkalmazkodtak az akkori pénzügyi és hiteljogi felfogásokhoz. Most azonban már túl kell ezen nmnnünk és egy hitelalap jogi formáját meg kell teremtenünk a legkisebb ember részére is, annak a részére is, akinek nincs ingatlana, csak csekély ingósásra, akinek csak a maga ipara vagy a maga josrosítványa van meg. hoery neki a megfelelő hitel lehetőségét biztosíthassuk. Igaz, hogy maga ez a törvény nem fog hitelt csinálni és nem fogja a gazdasági életet előmozdítani, de viszont hiába akar az állam hitelt, nyuitani, ha előzetesen nincs meg ennek a megfelelő jogi szabályozása és jogi kerete^ Ha érvényesül majd a kormányzati politikában az az irányelv, — mint ahogy feltétlenül szükséges az, hogy érvényesüljön — amit ujabban már a pénzügyminiszter úr is magáévá tett, amennyiben ő is szabadabb pénzügyi politikát kíván, akkor ehhez feltétlenül meg kell lenniök a jogi alánoknak is. Meg keli adni a tehetséget arra, hogy az a dolgozó ember, aki ingatlannal vagy nagyobb fedezettel nem ren> delkezik, szintén a munkájához, vállalkozásához, üzletének fenntartásához megfelelő hitelhez juthasson. Mélyen t. Ház! Végül a dolgozó társadalom <*gy igen széles másik rétegére vagyok bátor rámutatni, az ő érdekükben is kérnék kodifikációs intézkedést, ezek pedig a bérlők. Földbirtokpolitikánk irányelve az, hogv mentőt több kisbérletet csináljunk. Ugyanakkor sajnálattal kell látnunk, hogy a bérleti jo«y nincs törvényben kodifikálva. Magánjogi törvénytervezetünk ugyan foglalkozik vele, a bírói gyakorlat is meglehetősen kiterjed erre a kér-