Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

Àz országgyűlés képviselőházának 150. pontja tolódott ki olyan időre, amelyet azután félbeszakított az impérium változás és a területek visszacsatolása. Mielőtt ez az unifikáció bekövetkezhetnék, ami természetesen már ól-holnapra nem történhetik, szükségesnek tartanék a mi magyar magánjogunkban oiyan változtatásokat, oiyan újiiasoüat, amelyek már a haladott korszellem következtében nélkülözhetetlenek. Ilyennek tüntetnetem fel, »uroibatom fel a rendi különosegeken alapuló eltérő jogokat. Az ilyesmi mar — aüogyan Nagy Jüászio képviselőtársam is hangoztatta — anakronizmus, leiüozta a Magyar Jogi Hírlap szeptemberi számában megjelent Közleményt, amely ugyanennek a gondolatnak adott kifejezést. Nem tarthatók lenn ezek a közszerzemenyek, az örökösödési, az özvegyi jog megszorítására, stb. vonatkozó eltérő jogszaoalyok a nemesi rendhez és a polgári vagy volt jobbágyi rendhez tartozókkal szemben. De nem tartnatók fenn a jász-kún statútumok egyes intézkedései sem. Erre vonatkozólag megjegyzem még azt a gondolatot is, hogy az ezen a jász-kún statútumon alapuló különbségek már a nep leikéből is kivesztek, nem él mar ennek emléke a nép leikében és szinte meglepetésszerűen hat, amikor egyegy örökösödési vagy közszerzeményi kémesben előhozzák a fiskálisok az eltérő jász-kún statútum rendelkezéseit. Meglepetést kelt a nép körében, hogy ez még létezik. Ezek tehát kiküszöbölendők volnának, azt megelőzően, hogy az unifikáció bekövetkeznék. JJe éppen az unifikáció szempontjából szükségesnek és kívánatosnak tartanám azt, hogy igenis fogjunk hozzá magánjogunk kodiiikációjához, indíttassék meg ez a munka. Nagyon jól ismerem az igen t. igazságügyminiszter úrnak kitűnő felkészültségét, munkakészségét, munkaképességét és munkabírását. Nagyon jól tudom, hogy a jogászvilág kitűnőségei veszik körül őt a törvényelőkészítő Osztályon. Az ő munkásságuk nem maradhatna fenn maradandóbban, mint a magyar magánjogi törvénykönyv elkészítése által. Nagyon bízom abban, hogy ez a munkálat meg fog indulni örök dicsőségére a magyar jogalkotásnak. E mellett a kérdés mellett legyen szabad kitérnem a jogászképzés kérdésére. E téren örömmel üdvözlöm a most benyújtott, szervezeti kérdésekre vonatkozó törvényjavaslatot, amely a joggyakorlati időnek egy évvel való megrövidítését célozza. Emlékezetembe idézem az én ügyvédjelölti és joggyakorlati időmet, amely eltérően a most érvényben lévő jogszabályoktól, már az első jogtudományi szigorlat megszerzésével kezdődött. Ma a joggyakorlati idő a jogtudományi doktorátus megszerzésével veszi kezdetét. Ez már bizonyos kitolódást jelent, pedig én merem állítani, hogy az a jogászképzés, amely a joggyakorlati időt már az első jogtudományi szigorlattól kezdte, elegendő volt és semmivel sem maradt hátrább attól a jogászképzéstől, amely a joggyakorlati időt a jogtudományi doktorátus megszerzésétől veszi. A jogászképzésnél szükséges az, hogy a teoretikus és gyakorlati kiképzés párhuzamosan haladjon. Ha csak a jogtudományi doktorátus^ megszerzésétől kezdjük a joggyakorlati időt, akkor a jövő generációnak nemcsak à négyévi joghallgatási idejét, hanem ezt követően még legalább egy esztendejét kizárólag elméleti képzés foglalja le, míg ha a joggyakorlati idő már az első jogtudományf KÉPVISELŐH^ZI NAPLÓ VII. ülése 1940 november 12-én, kedden. 239 szigorlat megszerzésével kezdetét vehetné, akkor már innen kezdve párhuzamosan haladhatna a r teoretikus és a gyakorlati kiképzés. Szükségessé is teszi a mai élet, mint ahogyan a törvényjavaslat indokolása ezt ki is fejti, hogy minél hamarabb juttassuk diplomához a fiatalságot, mert szükségünk van az utánpótlásra. Legyen szabad ennél a kérdésnél rámutatnom még arra a szintén küszöbön álló reformra, amely az alsófokú közigazgatási bíróságok felállítására vonatkozik. Ha ez bekövetkeznék, amit a jogászvilág szintén elég régóta sürget, akkor ismét újabb és újabb bírák volnának szükségesek; és ez is indokolttá tenné azt, hogy a joggyakorlati idő az első szigorlat letétele után kezdődhessék. Ugyanennél a kérdésnél egy méltánytalan helyzetre is felhívnám az igazságügy miniszter úr figyelmét. A régi időben az önkéntesi katonai szolgálat, a honvédelmi szolgálat egy esztendeig tartott. Ez most két évre emeltetett fel. A régi időben mindazok a jogászok, akik katonai szolgálatot teljesítettek, a jogakadémián vagy pedig az egyetemek jogi fakultásain nyolc félév helyett hét félév alatt abszolválhattak. Ez a kedvezmény érvényes ma is, amikor kétéves a honvédelmi szolgálat időtartama. Igen méli anyósnak tartanám, ha azoknál, akik katonai szolgálatot teljesítenek és ennek következtében hátrányos helyzetbe jutnak azokkal szemben, akik katonai szolgálatra alkalmatlanok, a joggyakorlati idő rövidíttessék meg és legalább egy félesztendő itt is számíttassék be javukra a katonai szolgálati időből. Mint ahogyan most az egv évből félév beszámíttatik, éppen úgy a kétévi szolgálati időből egy fél* esztendő ismét számíttassék be a joggyakorlati időbe, hogy ne szenvedjenek helyrehozhatatlan hátrányt a startolásnál, az indulásnál azok, akik katonai, honvédelmi kötelezettségüknek tesznek eleget. Legyen szabad még egy kérdésre, szintén szervezeti kérdésre ráirányítani a figyelmet. Ez pedig a kinevezések rendszere. Az igazságügyminiszter úr mindenkor a leghelyesebb és legtárgyilagosabb alapon indul a (kinevezések terén. Tudom azt, hogy elsősorban is a minősítést nézi és a kitüntetéssel vizsgázottak feltetlenül előnyt élveznek a kinevezéseknél. Tudom azt, hogy ezután sorrendben a bírák és ügyeszek leszármazottait illeti meg a hely. Ezt is a leghelyesebbnek tartom, mert hiszen tudjuk, hogy a miliő milyen formáló, átalakító, nemesítő hatással van a fiatal lelkekre, és hogy ezek a bírói és ügyészi családból származó fiatal jogászok már nemes hagyományokat és emelkedett erkölcsi gondolkodást hoznak magukkal az életbe. E mellett azonban igen kívánatosnak tartanám azt, hogy súly helyeztessék az iparos és főként a gazdaesaládbol származó fiatal jogászoknak a bírói és ügyészi karban nagyobb mérvben való elhelyezésére. Ezek a realitást, az életismeretet, az életviszonyok alapos ismeretét hoznák magukkal és felfrissítőleg hatnának a meglehetősen teoretikus irányba tolódó jogszolgáltatásunkra. Még egy kérdést óhajtanék figyelembe ajánlani. Errevonatkozólag már szintén hangzottak el

# megjegyzések. Ezek pedig a közjegyzői díjakra vonatkoznak. A közjegyzői intézmény lényege főként az örökösödési eljárásnál domborodik ki. A hagyatékok átadása köz-» jegyzők közreműködése mellett történik. A bírói munka itt csupán a költségek megálla» pítása és az alálírás; A kösjegyzői feltétlenül 49