Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
240 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19h0 november 12-én, kedden. díjazandó és feltétlenül szükséges is. Vannak azonban olyan egyszerű örökösödési jogi esetek, amikor az édesapa után örököl nárom gyermek, végrendelet nincs, jön a törvényes intézKedesek rendje, ez a legegyszerűn b, legszimplább jogi eset, nem helyes tehát az, hogy énnek a munkának a díja egyenlő legyen annak a közjegyzői munkának a dijával, amely oldalági örökösödési, komplikált végrendeleteknek, hagyományi és egyéb meghagyásoknak kidolgozásával hozza létre a hagyatékátadó végzést. De sérelmes is ez, mert hiszen az örökösödési illeték az örökhagyóhoz való rokonsági fok távolsága, közelsége szerint nő, és ülő volna, hogy a közjegyzői díj is kövesse ezt a szisztémát, az egyeneságon leszármazók kevesebb közjegyzői dijat fizessenek, a távoli rokonok, az oLaalágiak, pláne a hagyományosok fizessenek felemelt közjegyzői költséget. Nem kívánom én megrövidíteni a közjegyzői díjakat, a közjegyzői munka legális díját, azonban ennek arányosabb szétosztását kívánnám meg olyan módon, hogy ez hozassék kapcsolatba az örökösödési illetékek kulcsával. Még a tagosítás gondolatát vetném föl. Ez, úgy látszik, örök problémája az ilyen költségvetési vitáknak. Ennek fontosságát mindannyian nagyon jól tudjuk. Mennyivel más az a gazdálkodás, ha az a 15 holdas kisparaszt ègy tagban művelheti, munkálhatja az ő földjét és aem kell a nagykiterjedésű falusi határban gyakran 15—20 kilométerekre kocsikáznia vagy gyalogolnia, hogy hozzájuthasson egy-egy pántlika-, egy-egy szalagiöidjéhez. Kívánnám, hogy ennek keresztülvitele is gyorsabb tempóban történjék, (Radocsay László igazság ügy miniszter: Én is!) amennyiben az államháztartás megengedi. Tudom, hogy ezen a téren is megvan a legteljesebb jó szándék, a legteljesebb jóindulat. Bízom is abban, hogy mindazok, amik elhangzottak, az igazságügyi kormányzat részéről a legmelegebb pártfogásban részesülnek, komoly megfontolás tárgyává tétetnek, és amint lehetséges, tudom, hogy ezeket a gondolatokat át is fogják ültetni az életbe. Elnök: Szólásra következik 1 ? Mocsáry Ödön jegyző: vitéz Váczy György! 'Elnök: vitéz Váczy György képviselő urat illeti a szó. vitéz Váczy, György; T. Képviselőház! 1912 május óta, tehát közel három évtizede vagyok az igazságszolgáltatás munkása, gyakorlati jogász és így egészen természetes, hogy most, amikor pártom megbízása következtében hozzászólok az igazságügyi tárca költségvetéséhez, á gyakorlati jogász szemüvegén át nézem a költségvetés számoszlopait, mindazt, ami ezek mögött a számoszlopok mögött van és azt is, ami nincsen ezek mögött a számoszlopok mögött, amit pedig a gyakorlati jogász ott szeretne látni. T. Ház! A jó igazságszolgáltatás alapja az összes igazságügyi szervezetek tökéletes együttműködése, és harmonikus beilleszkedése az állami életbe. Ha tehát bírálatot akarunk gyakorolni az igazságszolgáltatás felett, legelőször is azt kell vizsgálnunk, hogy igazságügyi szervezeteink munkássága, a központi felügyeleti hatóság munkája, a kodifikációs osztály működése, a királyi bíróságok, vádhatóságok és az ügyvédek munkája, a letartóztatása intézetek, a telekkönyvi hatóságok, a közjegyzői kar, a kinágási bíróságok munkássága és mindezekkel kapcsolatban a jogászi nevelés, a jogi kiképzés,neqnkülönben a közvélemény jogérzékének helyes fejlődése harmóniában áll-e egymással és harmonikusan illeszkedik-e bele az állami életbe, a nemzet életébe? Ha ezt a mérleget elkészítjük, azt állapíthatjuk meg, hogy a magyar igazságszolgáitatás jó, mert az igazságügyi szervezetek működése tökéletes harmóniáiban van egymással, szervesen kiegészíti egymás munkáját és a jogfejlődés együtthaiad, lépést tart az élettel. Már előttem felszólalt képviselőtársaim is meleg szavakkal emlékeztek meg a magyar bírói kar kiváló érdemeiről. Ehhez az elismeréshez magam is a legteljesebb mértékben hozzájárulok, annál Í3 inkább, mert úgy gondolom, hogy a magyar bírói és bírósági fogalmazói kar kitűnősége és elsőrangú munkája általános elismerés^ érdemel és ezt leszögezi és hangoztatni sohasem felesleges, sohasem sok. De ugyanez szegezhető le a királyi vádhatóságok munkájáról is és ugyanezt állapáthatjuk meg a # többi igazságügyi szervezet munkásságának bírálatával kapcsolatban is. Itt elsősorban kell megemlékeznem — ugyanolyan tisztelettel és elismeréssel, mint ahogyan ezt előttem szólott képviselőtársaim is tették — a központi felügyeletet gyakorló minisztérium és a kodifikációs osztály működéséről, mert ezek munkája sokasodott meg leginkább a rendkívüli viszonyok következtében és a megsokasodott munka, az állandóan újabb és újabb munkaterületek szinte felburjánzás szerű jelentkezése ellenére semmi törés sincsen azon a harmónián, amelyre az előbb utaltam, amelyet a jó igazságszolgáltatás megkövetel. Talán egyetlen kérés, amelyet a minisztérium kodifikáeiós osztályához, illetőleg az osztály munkájának bírálata során az igazságügyminiszter úrhoz intézhetünk, hogy a feltétlenül szükséges új jogszabályalkotásokkal kapcsolatosan minél előbb és minden jogterületen kezdesse meg a miniszter úr a jogszabályrendezői munkát is és minél előbb maga a minisztérium foglalja össze és adja ki az egy-egy jogterületre vonatkozólag érvényben lévő jogszabályok gyűjteményét. Legyenek minél előbb hivatalos összeállításaink, kodexszerű összefoglalásaink hivatalos kiadmányokban a most csak szerteszét található és igen sok esetben a gyakorlati jogászok által is alig megtalálható azokból a jogszabályokból, amelyek egyazon jogterület rendezésére érvényben vannak. Különösen sürgős szükség volna a büntető jogszabályok gyűjteményes, egybefoglaló kiadására, de kodexszerű Összeállítást igényel a földbirtokkal kapcsolatos jogkör, a valorizációs jogkör, az ügyvédi, a közjegyzői jogkör és az általános fegyelmi jogszabályok is kódexszerűen összeállított gyűjteményt kívánnak. T. Ház! A királyi bíróságok és vádhatóságok ügyforgalma tovább csökkent és egyre csökkenőben van. íín ennek nem tudok örülni, hiszen az ügyforgalomcsökkenés nyilvánvalólag nem a kultúra, a lelki finom-ág áldásos fejlődésének, hanem a gazdasági viszonyok állandó romlásának következménye. Csökken az ügyforgalom, mert bizonytalan, sőt helyenként már ismeretlen fogalom a hitel, erősen korlátok közé szorul a vállalkozás. Szinte felemás gazdasági állapotban élünk. Előttem szólott képviselőtársaim közül, azt hiszem, Zerinváry képviselőtársam fejtette ki. hogy tulajdonképpen felemás gazdasági állapotban élünk, a gazdasági liberalizmus minden előnye elveszett már számunkra, de hibáitól még egyre sínylődünk, egy új gazdasági rend kialakulására megtett lépések pedig ma még csak a
