Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

US Àz országgyűlés képviselőházának 15Ô. ülése 19

M) november 12-én, kedden. latot akarunk létrehozni, akkor ez hitvány és silány valami. Erre nekünk szükségünk mncs. (Helyeslés jobbfelől.) A mi jogrendszerünk párhuzamosan haladhat ugyan és haladjon is . a nagy átalakulás európai útrendszerében, de á külön szén tistváni úton haladjon és az magyar jármű legyen, akár harci tank, akár búzaszállító-szekér, azon viszont nem foghatják mások sem a kormányt, sem a gyeplőt, mint a szegedi, .gondolat harcosai. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezért nem illeszkedhetünk bele megrázkódtatás nélkül az új európai jogrendszerbe ugyanazzal a dinamizmussal, mint Európa, mert ebben a tekintetben bizonyos óvatosságra yan szükség. Viszont észrevéve a hibákat, mégis erélyesen kell beleilleszkednünk az új átalakulási rendszerbe. Ebben a tekintetben örömmel adok igazat megint Nagy László képviselőtársamnak, aki azt mondja: van nekünk elég tehetségünk és kérem, én is az igazságügyminiszter urat, Örökítse meg hevét az új jogfejlődés történetébén és tekintettel arra, hogy nekünk bizonyos kiforrott útjaink, bizonyos kiforrott céljaink vannak, minden káoszban, minden világfelfordulásban és minden bizonytalanságban, — mint ahogyan mondottam -—• a szén tistváni út és a szegedi gondolat vezessen bennünket át ezeknek, az utaknak és gondolatoknak keretében. Kérem az igen t. igazságügy miniszter urat, gondoljon egy eljövendő nagy kodiifikációra, amelyben bátran, kezdemény ezőleg tegye meg azt, hogy hívja össze^ tudósainkat, nagy bíráinkat, törvényelőkészítőinket, törvényhozóinkat és fogjanak hozzá az új kodifikációhoz, hogy el ne maradjunk, hanem ez a példa úgy hasson reánk, hogy ne érezze senki, én sem, más sem, hogy amikor beszélünk egy nagy nép jogrendszeréről, akkor valami fellendülést erezzünk, viszont ha azután összehasonlítjuk bizonyos vonatkozásban a mi jogrendszerünk fejlődésével, akkor talán zuhanást erezzünk. Újra a felemelkedést érzem az utóbbi évtizedek zuhanása után, határozott felmélkedést érzek és éppen ennek a költségvetésnek jövőbeni programmja alapján arra is nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ennek az általános nagy ködifikációnak a keretében — amelyről tisztában vagyok azzal, hogy hosszú munka lesz, mert egyik napról a másikra nem lehet megcsinálni — foglalkozzék az általa már bejelentett magyar kereskedelem- és hiteljogi kodifikációs munkálatokkal, foglalkozzék a részvényjog reformjával is, amelynek kodifikációja szintén egyik legfontosabb pillére lenne új jogrendszerünknek. Végül még megjegyzem, igen hálás lennék, Iha volna szíves felvilágosítást adni az igen t. miniszter úr arról, hogy a részvényjog kodifikációjának előkészítése milyen stádiumban van. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Házi Tekintettel az idő előhaladottságára, most még csupán arra kívánom felhívni à t. Ház figyelmét, hogy ugyanakkor, amikor a túloldalról bizonyosfokú türelmetlenséggel sürgetik ezt az új kodifikációt, amelyet magunk is akarunk, gondoljanak mindig arra, hogy akár a nemzeti szocializmus, akár a fasizmus gondolatkörébe igyekszünk is beleélni ^magunkat, a fasizmus mai gondolatkörével szemben, amelyik pedig szintén egyenrangú, korszerű — hogy úgy mondjam — versenytársa a nemzeti szocializmus gondolatának, nálunk már Szent István, Nagy Lajos vagy Mátyás király korában j.s megvolt a tekintély elvén alapuló állam és ez a tekintély elvén alapuló állam a maga jogrendszerének létrehozásával és fejlődésével bizonyára nem nevezhető még ma sem korszerűtlennek, feudálisnak és liberálisnak. Csupán egyes megmaradt intézmények azok, amelyek tényleg mint liberális maradványok, mint csökevén y eik vagy pedig mint a régi világ erőtlenségei, szabálytalanságai és hézagai renoválásra és erőteljes megreformálásra szorulnak. A köszönetnek két meleg és halk szavával kell fordulnom ma az igazságügyminiszter úrhoz. Az egyik egy kisebb jelentőségű dolog, de nekem mégis szívügyem. Köszönettel fordulok az igen t. miniszter úrhoz azért, hogy amint régesrégi vágya volt az én egykori nagyon kedves munkatársaimnak, — miután valamikor bíró, specialiter telekkönyvi bíró is voltam — végre a telekkönyvvezetők érdemes osztályát eljuttatta e költségvetés abba a helyzeitbe, hogy ők is bekerülhessenek a VII. fizetési osztályba. Ugyancsak a köszönet és a hála szavával fordulok mint törvényhozó az igazságügyminiszter úrhoz azért, hogy fokozatosan ugyan, de annyi akadály után mégis egy bizonyos határozott erős iránnyal elindul ő is azon az úton, amely az új magyar közösség gondolatának előbb-utóbb az új kodifikációban való lefektetését jelenti. Szívből kívánom, hogy az igen t. miniszter úr ezt az új kodifikációt nectsak megkezdje, hanem annakidején sikerrel be is végezhesse. Teljes elismeréssel az igazságügyminiszter úr személye és tevékenyégé iránt, valamint az ő legjobb munkatársának és job'bkezének, dr. Antal államtitkár úrnak személye és munkálkodása iránt, a költségvetést tisztelettel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Révész Lászlói Elnök: Révész képviselő urat illeti a szo. Révész László: T. Képviselőház! Az előttem szólott Zerinváry Szilárd képviselőtársam felvetette az új kodifikáció gondolatat. Engedjék meg, t. Ház, hogy én ezzel a gondolattal kezdjem, amivel ő befejezte. Tudatában vagyok annak, hogy ez milyen óriási ieladat, tudatában vagyok annak, hogy a nehéz magyar sors a történelem folyamán egyszer adott alkalmat arra, hogy a magyar jogot kodifikálhassuk: Werbőczy István Hármaskönyvében sikerült a magyar magánjogot kodifikálni. Azóta számtalan kísérlet tétetett a törvényelőkészítés te~ rén, azonban sohasem jutottunk el odáig, hog> a magyar magánjogi törvénykönyvet megalkothattuk volna. Több szónok kifejezést adott már annak, hogy ez mennyire kívánatos és mennyire szükséges.. Múlt évi felszólalásom során éri is foglalkoztam ezzel a gondolattal és hogy most újra előhozom,, ezt azért teszem, mert a kérdést bizonyos mértékben aktuálisnak tartom. T. Képviselőiház! Ügy érzem, küszöibön van az erdélyi terület visszacsatolása következtében a magánjiog egységesítésének, az úgynevezett unifikációnak a gondolata. Tudom azt is, milyen óriási nehézségek merülnek fel e térenTudom azt, hogy az erdélyi részeken az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben, de tudom azt is, hogy a román^ uralom mindent elkövetett és óriási erőfeszítéseket tett abban az irányban, hogy az osztrák polgári törvénykönyvnek kiküszöbölésével a román magánjogot léptesse életbe a megszállott területeken. Tudták ők ennek jelentőségét és fontosságát és már meg is született az úgynevezett Károly-kódex, csak az életbeléptetésének idő-